Normális dolog az, ha közös kasszánál a párom megkérdezi, hogy pl hova tűnt el 20 ezer forint? Mire költöttem?

Ha kártyával költötted, úgyis látja.

Jó barátság alapja a pontos elszámolás!

Tegyük fel a pasi berak a közös kasszába havonta több mint 1 millát és mondjuk te egy 300-400at.

Ilyen esetben lehet elengedi a 20K-t.

Viszont ha mondjuk 300 az övé és a tiéd is akkor normális hogy rákérdez

#63: Hűha, meglepődtem a mondatodon, az életem működését kérdőjelezted meg.:) Hogyan lehet úgy élni, hogy 'előre szólok'?

Nekünk a párommal van közös számlánk két kártyával: arra csurgatunk át havonta fix összeget a privátunkról:felét én, felét ő. Ebből fizetjük a közös életünket: rezsi, tisztítószer, pipere, kaja, kiégett villanykörte, stb. Érted, ami az átlag élethez kell. Ma reggel elmentem egy megbeszélésre, ami sokkal rövidebb lett a tervezettnél, ezért hazafelé volt időm nyugodtan bevásárolni, 55ezer forintot költöttem, de csak olyat vettem, ami a mi közös életünkhöz kell és megvesszük egyébként is: alapdolgok, előre vásárlás( spájzolás, mert olyan helyen lakunk, hogy itt egy liter tejért is kocsiba kell ülni, ergo: igyekszünk a szokottakat készleten tartani). Én fizettem a saját kártyámmal, de nála csipogott. Ha hazajön, majd rákérdez vigyorogva, hogy melyik üzletet fosztottam ki, de sem a részletek nem érdeklik, sem a vásároltak helyességét nem kérdőjelezi meg. Alapvetően én vezetem a háztartást, de ő se vész el a konyhában, ránéz majd a tárolókra, és fogja látni, hogy mire költöttem és érteni fogja. De miért kellett volna ezt előre bejelentenem? Mert ha a vásárlás jogos-értelmes, akkor be is jelenthetném, a másik helyeselné, ha meg az a vásárlás a közösből nem helyes( mert újabb ékszert veszek magamnak, pedig most is több van, mint elég:)) akkor azt nem a közösből veszem eleve, hanem a sajátomból: pláne nem kell előre szólni, utólag is csak dicsekszem a zsákmánnyal, de nem véleményezi a vásárlást.

Szóval ez az 'illik előtte szólni'- ez megfektetne engem.:)