Nőként van párod? És fiú barátod?

Van párom. 26 vagyok (nő) ő 23... Olyan fiatalok vagyunk. Hűségesek egymáshoz. De tényleg ez a dolgunk? Nem ismerkedni kellene másokkal és barátkozni? Van egy fiú akivel nagyon szeretnék barátkozni. Ha benne lenne programoznánk. De mindez álom marad és nagyon bosszant, hogy nem mehetek oda hozzá és nem követhetem be ártatlanul az instán például.

Ma megtehettem volna, egyedül mentem reggel, de éreztem, hogy ez nem lenne HELYES. NEM LENNE HELYES, mert csak a páromra gondoltam. Minden következményt át gondoltam, minden eshetőséget mindkét fiúval.... Nyelvi akadályok is lehetnek...valószínűleg lennének, vagy ez a fiú visszautasítaná az instás megkeresést is. De héj, lehet neki is van párja. Tökéletes lenne.

Reggelente az edzőteremben szoktuk látni egymást. Igazából ha egy pillanatra láthatom én örülök neki, hogy eljön. És érzem, hogy ő is örül, ha lát. De nem szenvedek amikor hétvégén 2 napig nem látom, viszont várom a hétfőt.

Amikor nem jön el akkor frusztrált és szomorú vagyok belül.

Múlt héten kimaradt egy hetet, a hetedik napra úgy éreztem ennyi volt. Lehetséges, hogy nem látom soha többet....de ma is szomorú vagyok és a sírás határán hogy nem lehetünk barátok soha.

A párom potenciális veszélynek tartaná, féltékeny lenne. Pedig én csak a partra akarok járni valakivel, elmenni görkorizni ilyenek, élni ezt a vibeot. A párom 195cm és 130kg...el sem tudom képzelni egy görkorcsolyán...

Mondjátok nyugodtan, hogy óvodás szinten vagyok, de nem érdekel. Vannak érzéseim és szügségem van barátokra. Fogalmam sincs hogyan kűzdjek meg ezzel. Az a fiú olyan őrülten jól néz ki, alacsony, mint én, fekete a haja, látom a bőrén, hogy olyan, mitn az enyém, csak lebarnul, de nem ég le. Arany nyakláncot hord ami a fényben csillog. Hát...én is elkezdtem hordani az enyémet.

Vasárnap van a szülinapom és igazából terveztem a barátomnak modnani, hogy egy barátot kérek....de ez lehetetlen. Ráadásul senkivel sem tudom ezt megbeszélni.