Vajon beolvasások jó ötlet?

Egyrészt nincs értelme, mert nem fogja senki azt mondani, hogy 'igazad van, meggyőztél'.

Másrészt kevés dolog cseszi fel az emberek többségét jobban, mint az, ha ignorálják őket.

Én is olyan vagyok, hogy beolvasok valakinek, de nem akkor amikor már menthetetlen a szituáció hanem amikor még talán menthető, hogy hátha észre veszi magát. Úgymond utolsó esélyt kap. Szakításkor szakítok, nincs beolvasás, inkább totális elhidegülés.

De ha úgy lennék mint te akkor kiengedném magamból a gőzt és nem érdekelne hogy a másik miként fogja fel.

Neked első pillanatban biztos jó, a másiknak nem. A második pillanatban meg már neked sem jó, hogy belevágtad a másikba a kést amit majd alkalomadtán vissza fog adni és szervezel magadnak egy ellenséget.

Az a típus vagy akinek muszáj, hogy mindig igaza legyen, mindig övé legyen az utolsó szó, állandóan bizonyítani, megfelelni akar saját magának??? Keress fel egy jó pszichomókust, mert ebből a mentalitásból még sok bajod lesz az életben.

"Párkapcsolat es barati kapcsolataim ha végül ne adj isten, meg kell szakítanom őket, mert mar véglegesen elromlanak, van egy rossz szokásom, hogy beolvasok az illetőnek, ami sosem segít sőt elmérgesíti a helyzetet, mert ragaszkodnak az ők verziójukhoz, hazugságjukhoz, amiért véget is ért a kapcsolat"

Már nem azért, de miből gondolod hogy minden esetben neked van igazad, és csak és kizárólag a másik hibázott? Vagy akkor mi lenne a jó megoldás, ha ő is szétsavaz téged? Az rendben van hogy te ráereszted a vélt vagy valós sérelmeidet "hogy ne legyél beteg" ő meg nyelje be, miközben még simán az is lehet hogy nincs igazad? Duplán ártani, az aztán nagyon jó emberi tulajdonság lehet. Vagy robbanjatok mindketten, legyen oda vissza gyűlölet ami majd más ártatlan emberen fog lecsapódni? Azért láthatnád hogy ezek a dolgok nem ilyen egyszerűek. Mindig lesz következménye. A másik dolog hogy nekem kissé fura, hogy a saját valóságodat is ennyire univerzális, egyetemes igazságként kezeled. Nálam az ilyen önző és egoista viselkedés hatalmas red flag lenne.

Nincs olyan, hogy az egyiknek van igaza és a másiknak nincs. Mindkettőnek van meg nincs is.

Nem beolvasni kéne szakításkor bármilyen kapcsolatról is legyen szó hanem normális emberek módjára megbeszélni a sérelmeket vagy egyszerűen szó nélkül hagyni.

Tegyük fel megcsalt valaki és látod rajta a megbánást. Bellvashatsz neki kulturált módon, hogy nem gondoltad volna róla, de az nem igaz, hogy egyedül ő a hibás abban hogy oda került sor. A te kezed is benne van (rendesen). Ha meg látod, hogy úgyse hatja meg egyáltalán nem kell vele foglalkozni, inkább túllépni rajta.

Úgyhogy vannak azért árnyalatok.

Bocsánatot kérni, hát persze :)

Tudod nekem pont egy ilyen elkattant beolvasós elborult egyénnel volt dolgom nem is olyan régen. Én voltam aki próbált kompromisszumkész és józan maradni a végletekig, holott teljesen kikattant és folyamatosan gyalázott engem (lehet vmi hasonlóra gondolsz te is amit írsz most) a legkisebb hibákért is, meg a legintimbebb megosztott dolgokat is ellenem fordítva. És tudod mi a legdurvább? Szerintem végig abba a hitbe volt, hogy neki van igaza. Pedig csak hátrálnia kellett volna pár lépést és átgondolni, miért maradtam józan és miért nem támadtam vissza. Ellenben én voltam aki sokmindenért bocsánatot kért, ő kb semmiben, sőt ő maga tagadott le mindent, és mégis neki állt feljebb támadni. És persze azóta is ő van halálosan megsértődve, bennem meg maradhatott a tüske, hurrá.

Lehet te nem ilyen vagy kérdező, de nekem pl az ilyen storyk miatt hatalmas red flag most ez a fajta viselkedés. És mondok egy durvát, régebben én is ilyen voltam. Csak megláttam dolgokat, és azóta próbálom elengedni ezt a fajta hozzáállást. Mert baromi káros. Főleg ha egykor fontos volt a másik, ne gyalázzuk már meg a szép dolgok emlékét. Maradjunk emberek...