Azoknak a nőknek, akik senkinek sem kellettek, csak a feminizmus maradt?

De ezek, akiket mondasz, ugyanolyan vadhajtások, mint a férfihangon a rókapapa/Hunn félék.

Én még mindig azt mondom, hogy alapvetően feminista vagyok, de maximálisan házasságpárti, semmi bajom összességében a férfiakkal, van párom és azzal sincs gondom, hogy csak férfiakkal dolgozom együtt, nincsenek női kollégáim.

Nekem annyiban merül ki a feminizmus, hogy nem tartom magam kevesebbnek a férfiaknál, nem tartom okosabbnak magamnál/a nőknél a férfiakat (nyilván van nálam bőven okosabb férfi, de nő is), azt is megkérdőjelezem, hogy racionálisabbak lennének, ezért nem gondolom, hogy döntési helyzetben övékké kellene legyen a terep (mielőtt belekötnél, nem is a nőké, hanem akár egy családban, akár egy munkahelyen KÖZÖS döntések szülessenek, és mindenki hallgassa meg és vegye számba a másik érveit, tiszteljük egymást). Nem gondolom, hogy akármilyen kérdésben helye van kettős mércének, nincs olyan dolog, amit egy férfinak szabad, de egy nőnek nem, és fordítva sem.

És ami számomra nagyon fontos: Fenntartom azt, hogy senki nem nyúlhat a testemhez az én engedélyem nélkül, és ne mondogasson nekem senki olyat, hogy ha mégis ilyen történt, akkor annak az oka bennem keresendő. Ezt ismét mondom, hogy azért emelem ki, mert engem ilyesfajta sérelem ért, és 0%-ban voltam benne hibás. És mégis olyan tanácsokat kaptam a taperolás, tiszteletlenség elkerülésére, hogy én változzak meg.

Meg, hogy nincs olyan, hogy egy konfliktust okozó interakcióban csak az egyik fél hibás. Most mondom: de igen, van. Semmilyen szinten nem voltam hibás abban, hogy letaperoltak, és azt terjesztették, hogy ordas kva vagyok. Kizárólag az a hibás, aki ezeket a srácokat nevelte (szülők + társadalom). Csak azért mondom, mert ezért is megkaptam már, hogy férfigyűlölő, mocskos femináció vagyok. Hát nem. Nem gyűlölök semmit, csak felnőttként felismertem, hogy globális változásokra van szükség, és az kell, hogy már tinikorban is tudják, hogy az a norma, hogy NEM nyúlunk hozzá lányokhoz az engedélyük nélkül, és nem terjesztjük, hogy leszoptak ezt meg azt meg amazt, és ha már mégis ez hírlik, akkor nem bátorodunk fel ezen, és nem nyúlunk orvul a bugyijukba azzal a jelmondattal, hogy "ne játszd az elérhetetlent, a Pistike is megujjazhatott". Ennyi.

Ja, és még egy dolog: Az nem kontrollmánia, hogy nem akarok kiszolgáltatott lenni, hanem örülök, hogy a feminizmus elérte, hogy ugyanolyan jogom legyen tanulni, dolgozni, és élek is vele, szóval a "b.aszd ki a ribit az utcára, kuncsorogjon csak vissza az anyjához" történetek szereplője soha nem én leszek.

"Lehet, sokan azért akadnak meg magán a feminizmuson, amikor általánosítanak a férfi nemre, és nem igazán értik, miért.

Ahogy én sem, hisz sosem tartoztam ezek közé, nagyon nem ilyen vagyok."

Azért, mert nincs a nyakatokban, hogy melyikőtök az erőszakoló idióta, és ha nem vigyázunk, mi járunk szarul. Ezért mindenkivel szemben muszáj távolságot tartani. Ez nem személyes dolog ez az óvatosság, de ha pont rossz emberrel nem vagyunk óvatosak, akkor mi leszünk megverve, erőszakolva, azt meg inkább kössz nem, és inkább leszek távolságtartó olyannal, aki amúgy veszélytelen, mint óvatlan olyannal, aki veszélyes.

Ha valakinek kételyei vannak, hogy mi is a baj a feminizmussal, olvassa végig az itteni bulit:

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__egyeb..