Azoknak a nőknek, akik senkinek sem kellettek, csak a feminizmus maradt?

"Fura, nálunk a családban egyetlen nő sem feminista, egyetlen nő sem panaszkodik a jogai csorbítása miatt, teljesen jól megvannak a férfiakkal"

Bármiben le merném fogadni, hogy millió témában az eredetileg feminista álláponttal értenének egyet.

Én is megvagyok a férfiakkal. Van párom, valamint egyetlen kolléganőm sincs, csak férfiakkal dolgozom együtt, és nagyon jól megvagyok velük. Pedig az egyikük egy antifeminista agglegény, és beszélgettünk is kényes témákról, de soha nem mondott olyat, ami bunkóság lenne, tudunk kulturáltan eszmét cserélni, sőt, egyetértésre is jutni.

De ettől még alapvetően tudom, hogy feminista beállítottságú vagyok, és amit leírtam még a hosszú kommentemben, annak a jelenségnek (hogy már tizenévesen indul a fogdosás és az oktalan slutshaming) a visszaszorítása a feministáknak köszönhető. Nekem pedig ez pl. fontos, szeretném, ha a követező generációkat már nagyobb tisztelettel kezelnék, mint az enyémet.

De magyarázzátok már el, mégis mi a bajotok azzal, hogy a nők is ugyanúgy megtehetnek mindent?

Mégis mit árt nektek a feminizmus?

Erre én is kíváncsi vagyok.

Meg arra is, hogy azzal mi bajotok van, ha a nő dönthet a saját testéről, életéről, és már nem lehet mindent megtenni következmények nélkül, mert negatív következménye lesz - pl. zaklatás esetén a lányok szólnak egy tanárnak, vagy épp az igazgatónak, vagy felnőtt nők pedig HR-nek. Mert szerintem a jogokon túl ez is egy fontos része a feminizmusnak.

Tehát aki a feminizmussal nem ért egyet, az csak buta lehet. Ez minden intelligencia szintmérője.

Haver, én kérek elnézést, hogy egy ilyen okos fiúval szóbaálltam. Ha majd férfi leszel és tökeid lesznek, megérted.

Befejeztük, kiskoma.

F, 42