Összejönetek egy kisgyerekes anyukaval ? Őszinte valaszokat várok!

Érdekel hogy ti hogy látjátok, mik a tapasztalataitok ezzel kapcsolatban .

27 éves vagyok ,van egy 3 éves kisgyermekem ,akit Kb 1.5 éve egyedül nevelek, ráadásul külföldön ugyhogy a család segítsége nélkül.

A kulsom elfogadhato, nem vagyok egy insta modell , nem vagyon egy igazi szépség,vannak hibáim, de mindezekkel együtt, úgy érzem szerethető vagyok . Sok pozitív belső tulajdonsagom mellett, külsőleg is egy ápolt, fiatal anya vagyok.

Nyilván a gyermekem a prioritasom az eletemben, ő a Nr.1, de mivel én is csak egy ember vagyok , sokszor vágyom egy parkapcsolatra ami teljessé tenné az amúgy kellemes eletemet .

Sokan tagadják, de nyilván minden egyedülálló anya fejében ott van az a gondolat is hogy szeretne egy szerető apa helyettest a gyermeke életében. Ez azt hiszem teljesen természetes.

Volt néhány randim az utolsó 1.5 évben, egy 3 hónapos kapcsolatom is , de úgy látom hogy a legtöbben nincsenek tisztában azzal ,mit is jelent egy 3 éves gyermek mellett az ismerkedés .

Figyeltem hogy az első pár alkalommal a gyermekem ne legyen jelen , de amint arra került a sor hogy őt is megismerje az adott pár jelölt, inkább csak zavaró tényezőként tekintett rá .

Rengeteg férfit zavar hogy az ismerkedés, a szerelem felepulese nem olyan könnyű folyamat, mint ahol nincs gyerek . Egy példa: nem túl romantikus a 7-8. Randin ülni nálam a lakásban, vsgy sétálni a gyerekkel ,közben vele foglalkozzak ,esetleg helyre tegyem , raszoljak, pelust cserélek,és mindeközben valaki várja hogy vele foglalkozzak. Megöli a hangulatot, az ismerkedés varázsát....

Azokat is megemlitenem, mert ők vannak a többségben, akik semmi komolyat nem szeretnenek egy kisgyermekes anyától. Csak a szex ....

Néhányan úgy veszik , szivesseget tesznek azzal ha velem vannak , velünk, és velünk töltenek el időt, mintha nem lennék egy teljes értékű ember, csak azért mert rosszul választottam, és a gyermekem apukajaval szakítottunk.

Nem vagyok hálás azért mert valaki randizik velem , sem a szexért,sem azért ha a gyermekemmel foglalkozik.

Nem elegszem meg a kevesebb szeretettel, a rosszabb modorral, vsak azért mert anya vagyok. Ez nem úgy van hogy " na jó, akkor nekem ez is jó lesz ".....

Ti hogy látjátok a helyzetet ? A mai társadalom hogy áll az egyedülálló anyakhoz

párkapcsolati téren?

Azt meg hozzá teszem , hogy megprobalok 35 feletti férfiakkal ismerkedni ,akiknek jó esellyel gyerekuk van , nyugodtabbak, és netán jobban elfogadjak a helyzetet