Mi a különbség a gyermekes és gyermektelen 30-as, 40-es nők között?

Nekem nem fontos, hogy maradjon utánam bármi is. Sőt, senkire nem tekintek úgy, hogy "hmm, vajon ki lehetett az anyja/apja, mi a sztorijuk". Ez inkább menekülés, halálfélelem.

A létnek az az értelme, amit adsz neki.

#47-es vagyok.

"Nincs "normális élet", olyan van, hogy táraadalmilag mi elvárt."

Én ezzel tökéletesen egyetértek, de ha ezt komolyan így gondoljuk, akkor miért pontozzuk le azt, aki szerint gyerekkel is lehet boldognak lenni? Én nem azt írtam, hogy a gyereknevelés szükséges boldogsághoz, hanem azt, hogy ha valaki önmegvalósításában a család fontos szempont, akkor nehezebben lesz boldog és teljes ennek hiányában. Konkrétan nullára lettem lepontozva, pedig ugyanazt írtam, mint te, csak a másik oldalról.

Szerintem sokszor pont az van, hogy most társadalmilag az az elvárt, hogy az ember nézzen ki jól, építsen karriert, valamint éljen a carpe diem szellemében, és nyaraljon, szórakozzon. A vita tárgya pedig az, hogy ez és a gyereknevelés minimum baromi nehéz együtt, de "csak" gyereket nevelni már mucsai dolog, ezért ijesztő lett a gyerek.

Ez azt eredményezi, hogy minden társadalmi elvárásnak képtelenség egyszerre megfelelni, ezért valahol mindkét oldal frusztrált. Bárhogyan döntesz, kompromisszumot kötsz és lehet hiányérzeted. Ha el tudod ezt dönteni, akkor boldog vagy bármelyiket utat is választod. Ha mindkettő vonz, és billegsz, frusztrált leszel.

Én körül nézve amúgy nem látom ezeket a boldog, gyerektelen harmincasokat, negyveneseket. Két ismerősömről tudom elmondani, hogy élik a gyermektelenek szabadságát, és marha jól érzik magukat, mert hobbijukban/munkájukban tökéletesen kiélik magukat - marha jól csinálják, hajrá. A többieken inkább érezni céltalanságot, unatkozást, mert hiányzik az életükből valami. Nagyon gyakran látom azt, ahogy az első gyerek születése után hirtelen kicserélődnek az emberek, fülig ér a szájuk, és újjászületnek.

Lehet ezért lepontozni, de én nem akarok senkit rábeszélni semmire, sem magamat igazolni. Én tökéletesen megértem, hogy valaki miért nem vállal gyereket 2021-ben. 7 milliárdan vagyunk ezen a bolygón, szerintem nyugodtan túlléphetünk a reprodukciós célkitűzéseken, meg a "világ azé, aki teleszüli" mantrákon.

Én csak ugyanennyit kérek fordítva: tiszteljétek azt, aki más döntést hozott, és ne akarjátok megmagyarázni, hogy a gyerek szar. Az itteni hozzászólásokban én érzek egy csomó sztereotípiát, önigazolást, mintha nagyon meg akarnátok győzni magatokat arról, hogy ti helyesebben döntöttetek, pedig csak másképpen.

"Én csak ugyanennyit kérek fordítva: tiszteljétek azt, aki más döntést hozott, és ne akarjátok megmagyarázni, hogy a gyerek szar. Az itteni hozzászólásokban én érzek egy csomó sztereotípiát, önigazolást, mintha nagyon meg akarnátok győzni magatokat arról, hogy ti helyesebben döntöttetek, pedig csak másképpen"

Ugyanezt érzem azoktól, akik meg akarják mondani a tutit, hogy ahogy ők élnek, az az etalon. Ha azt mondom, "a gyerek szar" az azt jelenti, nekem az, mint ahogy ha kijelentem, hogy "a paprikás krumpli a legrosszabb", az sem objektív igazság lesz, csak az enyém.

[link]

Ez arról szól, hogy az anyák sejtjei gyorsabban öregednek szülés után. Régen volt Richard Dawkins-nak valami dokuja youtube-on, azt nézték, hogy mi a közös azokban az emberekben, akik sokáig élnek. És hogy harmaduknak nincs gyereke, ez pedig ilyen kicsi csoportban magas arány. És ott mondták, hogy biológiailag az van, amit mondtok, a test a szüléssel "beteljesíti" a feladatát. Ezért van az, hogy szülés után hullik a haj, kiesnek a fogak... tulajdonképpen a gazdatestet felhasználta az új élet.

"Ha azt mondom, "a gyerek szar" az azt jelenti, nekem az, mint ahogy ha kijelentem, hogy "a paprikás krumpli a legrosszabb", az sem objektív igazság lesz, csak az enyém."

Hát... ez egy érdekes téma. Ne vedd rossz néven, de ez egy kicsit a tipikus belemagyarázás esete.

Ha azt mondod, a "gyerek szar", azzal pontosan ugyanazt csinálod, mint amit nehezményezel: megmondod a tutit. Hivatalosan ezt úgy hívják, hogy értékítélet, és rendkívül veszélyes terep.

Ha egy embernek a legfontosabb értékeire azt mondod, hogy szar, azzal szinte biztos, hogy minimum megbántod, de még valószínűbb, hogy fel is dühíted az illetőt. Márpedig egy családcentrikus embernek a gyerek az egyik legfontosabb érték így nyilván fel fog háborodni. Ezzel te sem vagy másképp.

A saját igazságod úgy hangzik, hogy számodra (!) a gyerekneveléssel járó áldozatok túl nagyok a vele járó előnyökhöz képest, ezért úgy döntöttél, hogy ezt kihagyod az életedből.

Most abba bele sem mentem, hogy a gyerek alapvetően egy ember, és azért nehéz nem belehallani, hogy más emberekkel foglalkozni szar.

Szóval a lényeg, hogy ne szarozzunk másoknak fontos dolgokat.

De. Jogom van hozzá. A paprikás krumpli is sértő ennyi erővel. Én szeretem a PC szemléletet, de hogy azt se mondhassam, hogy szar a gyerek, a mulatós zene, a petárdázás, a pacal, a tiktok... azért álljunk már meg. Nem a tutit mondtam meg, a véleményemet. Egy szóval nem mondtam meg pl, hogy mi az emberi élet célja, értelme. Azt mondtam, az az értelme, amit adsz neki. Annyira tipikus, hogy nem a szülesztő van ekézve, a valóban ítélkezős, szélsőséges, hanem aki középen áll.

Ha megkérdezlek, mit gondolsz a Halálos iramban filmekről, és azt mondod, szarok, akkor mi van? Hülye nem vagyok, hogy azt higgyem, ez objektív megállapítás, a "tuti" közlése. A színészektől nem vesznek el pénzt, a filmsorozat nem szűnik meg. Semmi nem történik véleményközlésen kívül.

Össze lehetne szedni egy csomó embert, akik az életed minden szeletére rá tudják mondani, hogy szar. El kell döntened, hogy megvonod a vállad, vagy sírva fakadsz, hogy neked ilyet ne merészeljen senki mondani.

Mi a különbség aközött, hogy valaki azt mondja, hogy a paprikás krumpli a világ legjobb étele, és hogy valaki azt mondja, hogy a paprikás krumpli szar? Az egyik mitől a tuti megmondása, a másik mitől lesz egyéni vélemény? :)

" tipikus, hogy nem a szülesztő van ekézve, a valóban ítélkezős, szélsőséges, hanem aki középen áll."

Épp ez az: nem te vagy ekézve. Nem téged pontoztak le, nem téged szóltak le, hanem a "szülesztőt", meg engem. Engem is nullára pontoztak, pedig én még annyit sem írtam, hogy a paprikás krumpli szar lenne, vagy jó, csak annyit, hogy értem miért utálják sokan, de azért nem rossz étel az (#47).

Nem ekéztelek én sem, csak annyit mondtam, hogy leszarozni valamit bántó annak, akinek az a valami fontos. Nyilván nem a paprikás krumpli, meg a kedvenc film szintjén baj ez, de egy szülőnek, aki imádja a gyerekét olyat mondani, hogy a gyerek szar... fájdalmas hallani, hidd el.

"El kell döntened, hogy megvonod a vállad, vagy sírva fakadsz, hogy neked ilyet ne merészeljen senki mondani."

Azért elgondolkodtató, hogy miközben ezt mondod, ekézésnek veszed, amikor valaki vitatkozik. Ha ez zavar, akkor abba gondolj bele, milyen érzés szülőként végigolvasni egy ilyen kérdés hozzászólásait - nem feltétlenül a tiédet.

Én alapvetően amúgy egyetértettem veled, csak és kizárólag annyit kifogásoltam, hogy célszerű kerülni az "xy szar" kijelentéseket, mert ha a veled szemben álló embernek xy az élete, akkor neki ez k.vára fog fájni. Ezzel én ekéztelek volna? Arról mindenképp biztosíthatlak, hogy a szándékom legalábbis nem ez volt. :)

Talán az valóban könnyen lehetett félreérthető, hogy tőled idéztem egy mondatot korábban arról, hogy az élet arról szól, amit beleteszel. Emiatt tűnhetett úgy, hogy a te hozzászólásod kifogásoltam, pedig valójában kb pont csak a tiédet nem kifogásoltam :). Pont azt akartam kifejezni, hogy "köszönöm, pont ennyit kérek mindenkitől". :)

"Mi a különbség aközött, hogy valaki azt mondja, hogy a paprikás krumpli a világ legjobb étele, és hogy valaki azt mondja, hogy a paprikás krumpli szar? Az egyik mitől a tuti megmondása, a másik mitől lesz egyéni vélemény? :)"

Nem értem a vigyorgást, akár negatív, akár pozitív, csak vélemény lesz, nem univerzális igazság.

""de egy szülőnek, aki imádja a gyerekét olyat mondani, hogy a gyerek szar... fájdalmas hallani, hidd el"

De ez nem érdekel. Tessék az ilyeneken túllendülni. Nem lehetünk ennyire érzékenyek, hogy másoknak már beszélni sem szabad, mert mindenki támadásnak veszi. Mert ennyi erővel ne beszéljen senki nagymamákról, mert nekem hiányzik - megyek is, jelentem az összes nagymamás kérdést a családi kapcsolatokban /s -, ne beszéljen senki apákról, mert az enyém agresszív volt, ne utazgasson senki, mert nekem nem telik rá, és ez fáj... ha azt mondom, a gyerek szar, és te magadra veszed, az tényleg a te sarad. Nem azt mondom, hogy a te gyereked szar, a te életed szar, ezekre teljesen érthető lenne a durci.

Ekézésnek azt veszem, amikor valaki besértődik és kapálózik, és direkt beszólni akar a másiknak, mert nem lát logikusan, mert az érzései meg vannak bántva.

Olyan kijelentések sem érdekelnek, akik szerint "az élet értelme" a gyerek, engem az szokott idegesíteni, amikor konkrétan egyes szám kettesben mondják, hogy az én életemnek mi legyen az értelme, mit kéne csinálnom, mi vagyok, mi nem vagyok.

Mert az "én oldalam" ártalmatlan, a másik oldal juthat el odáig, hogy Lengyelország sorsára jutunk.

"Nem értem a vigyorgást"

Nem vigyornak szántam, csak jóindulatú mosolynak. Nem volt benne irónia.

"Ekézésnek azt veszem, amikor valaki besértődik és kapálózik, és direkt beszólni akar a másiknak, mert nem lát logikusan, mert az érzései meg vannak bántva."

Esetemben ez nem áll fent. Nem tudom, ezt rám értetted-e, de nem állt szándékomban beszólni. Ha mégis, akkor elnézést kérek.

"engem az szokott idegesíteni, amikor konkrétan egyes szám kettesben mondják, hogy az én életemnek mi legyen az értelme, mit kéne csinálnom, mi vagyok, mi nem vagyok."

Erre meg én mondom azt, hogy akkor ezen is tessék ugyanúgy túllendülni. Gondolom, ahogy egy filmről, egy paprikás krumpliról lehet véleményt formálni, úgy egy emberről, és az életéről is szabad. Ettől még az csak egy vélemény, nem lesz univerzális igazság, vagy rosszul értem?

"Olyan kijelentések sem érdekelnek, akik szerint 》az élet értelme a gyerek《"

Az a fura, hogy nagyrészt a hozzászóló is pont ennyit mondott: szerinte az élet értelme a gyerek, és nem érti, akkor a ti életeteknek mi lehet az értelme. Akkor ebben hol az ekézés?

"Nem azt mondom, hogy a te gyereked szar, a te életed szar, ezekre teljesen érthető lenne a durci."

Nem, - hogy idézzelek - univerzálisan a gyerekekre mondod, hogy szarok. A gyereknevelésre - ami a másik hozzászóló számára az élet értelme - mondod globálisan ki, hogy szar.

Lehet beszélni nagymamákról, agresszív apákról, lehet utálni a gyerekeket, nem kell túl píszínek sem lenni. Egyszerűen csak azt kéne belátni, hogy a "paprikás krumpli szar", az egy magánvélemény univerzális igazságként tálalva, pont mint az "élet értelme a gyerek". Az e/2 csak agresszívebbé teszi ugyanazt az üzenetet, amúgy a különbség pont annyi, mint fos és szar között: állagra más, de egyiket sem szereted arcba kapni.