Mi a különbség a gyermekes és gyermektelen 30-as, 40-es nők között?

Az èn környezetemben a gyerekesek többsège sokkal lepusztultabb. Öregedtek vagy 10 èvet a szülès óta. Fáradtak, stresszesek, elhíztak, zsíros haj, szakadt felsők egyeseknèl, nem adnak magukra, nem igazán járnak sehova, nem èrik őket ingerek, nem szánnak magukra időt. Nem lehet velük beszélgetni felnőtt emberkènt. Más témájuk sincs mint a gyerek, milyen pelenka kell, hasmenèse van èppen, vagy lehányt valamit, kinőtte a ruháit, bepisilt itt vagy ott, már megint költeni kell neki ruhára ès egyebek, hogy vele mi van, vagy èpp azért panaszkodnak hogy a párjuk semmiben nem vesz rèszt a gyerekkel kapcsolatos teendők terèn, vagy mert lelèpett mert elege lett ès a nyakukon maradt a gyerek ès milyen nehèz egyedül.

Én ezért màr nem is tartok szoros kapcsolatot a gyerekes ismerőseimmel, baromi unalmas az egèsz . Ők sajnos kèptelenek a felnőtt beszèlgetèsekből kizárni ezt a tèmát, másról nem beszélnek, engem meg a gyerekes sztorik nem érdekelnek.

Az én ismeretségi körömben a gyerekek már többnyire felnőttek, de az itt felsoroltak az ő esetükben hatványozottan jelentkeznek. Állandó téma továbbra is a gyerekek, ehhez hozzájönnek az unokák. Tulajdonképpen még annyi szabadidejük sincs, mint amikor a gyerekeik még kicsik voltak. És ennek soha nincs vége. Ehhez még hozzáadódnak a szülésekből visszamaradt egészségügyi problémáik. Szégyellem magam, de menekülök a társaságukból.

N

Csak futólag olvasom az eddigi hozzászólásokat, de az a benyomásom keletkezett, amit a #46-os mond, miszerint a gyerek nélküli nők boldogabbak, és több a pénzük. Bár nem kis igazság van benne, árnyalnám.

Alapvetően elvitathatatlan, hogy a gyerek eszelősen sokat elvesz a szülőtől. Ezt akkor érzem leginkább, amikor lepasszoljuk őket a feleségem szüleinél, és hirtelen egy havi randiprogramunkat letudjuk egy nap alatt, és még le se ment a nap. Pénzben is eszméletlen mennyiséget igényel a gyerekprojekt, nem beszélve arról, hogy a terhesség és a szülés is lelakja az anyát.

Ugyanakkor az, hogy egy harmincas, negyvenes gyerektelen nő szükségszerűen boldogabb, az ellentmond a tapasztalatomnak. Szerintem ez csak akkor igaz, ha az a nő eleve nem vágyott gyerekre. Pl az első hozzászóló főnökének a cége a gyereke, és neki így teljes az élete. Neki a gyerek lenne a kopmpromisszum, így nyilván boldogabb, mint gyerekkel.

A nők igen nagy százaléka ugyanakkor nagyon is vágyik gyerekre. Akinek ez hiányérzetet okoz, annak több lesz a pénze, csinosabb lesz, de nem lesz boldogabb. 36 éves vagyok, és egy csomó haverom ebben a korban kezd családalapításba. Évek óta a langyos állóvizet látom rajtuk, unatkoznak, céltalanok. Aztán megszületik a gyerek, és teljesen felpezsdülnek, fülig ér a szájuk, tele lesznek energiával. Nem egy haveromnak még karrierje is fellendül utána, mert a felelősség és a cél ad egy lökést neki.

Az, hogy unalmasabbak lennének a gyerekes sztorik is egy érdekes téma, mert szerintem ez így nem igaz, de értem miért érzik így. Egyrészt otthon lenni a gyerekkel elég ingerszegény dolog, ami az unalmasság melegágya. Ugyanígy igaz, hogy egy csomó szülő csak a gyerekéről hajlandó beszélni, ami nekem gyerekesként is kiborító. És itt jön a de: ezektől eltekintve elképesztő sztoriforrás tud lenni a gyerekes lét, mert annyi hülyeség történik egy gyerekkel, hogy az én kollégáim pl vinnyogni szoktak a röhögéstől a sztorijaimon.

Összegezve: szerintem sok igazság van az elhangzottakban, de csak az igazság egyik fele.

[link]

Az egyedülálló, gyerekmentes nők boldogabbak.

Érdekes, hogy megint itt egy kérdés, ami arra irányul, hogy a kérdező a saját tézisét igazolja. A pontszámokból látszik. Ha ezt így gondolod, akkor minek az önigazolás? A 47-es nagyon szépen leírta, mégis le van pontozva, pedig ott az igazság.

Az életnek két célja van, hogy fenntartsd magad, és hogy továbbvidd a génjeidet. Akinek nincs gyereke, lehet, hogy magas életszínvonalon tud élni, hiszen minden energiáját és pénzét magára tudja költeni, viszont egy idő után fellép egy hiányérzet. Én akárkit ismerek, akinek 40 évesen nincs gyereke mind keserű, és utálja azt, akinek van gyereke. Az itteni válaszokból is ezt érzem, mindenki tökéletes, szép és elégedett, akinek nincs gyereke, és leharcolt, unalmas selejt, akinek van. Szerintetek, ti ezt látjátok.

Azért ez elég érdekes megközelítés, mert nekem nagyon sok olyan ismerősöm van, aki 2,3,4 gyerek után is szép és érdekes és boldog. És az a normális dolog, ha 40 évesen arról beszélünk, hogy a gyerek hova megy továbbtanulni meg milyen gondok vannak a kamasz gyerek nevelésével. Ez az élet normális rendje, és nem az, hogy 40 évesen szombat esténként a haverokkal lógunk. Azt huszonévesen kell.

Én el tudom fogadni, hogy valakinek úgy alakult az élete, hogy a karrier miatt vagy bármi más miatt nem lett egy olyan párkapcsolata, ahova szívesen vállalt volna gyereket, de ne csináljatok már úgy, hogy ez az élet rendje, és milyen boldog így mindenki, mert ez csak önálltatás!

Szóval csak azt látjátok, amit látni akartok.