Az emberek mekkora része tekinti morális alapnak, hogy csak olyannal ismerkedjen, aki nem él párkapcsolatban?

Lehet moralizálni, de alapvetően praktikus okai vannak annak, hogy az emberek nem akarnak párkapcsolatban élőkkel kezdeni, főleg ha ők sincsenek párkapcsolatban.

Vannak olyanok jócskán, nemtől függetlenül, akiket ez nem érdekel. Annak is megvan a jó oka. Itt mindig az érdekeket kell nézni. Ha valaki egy rossz kapcsolatban van, az könnyebben kimozdítható belőle, mint aki jóban van.

A kérdésnek a másik oldalát kéne megvizsgálni. Azt, hogy miért lehet kapcsolatban élővel ismerkedni. Talán neki nem kéne más felé kacsintgatni.

Másrészt vannak akik nem akarnak semmi komolyat az adott nőtől vagy férfitől, így tök mindegy neki, hogy kapcsolatban van-e. Az nem ő saruk, hanem a foglalt félé.

Én csak a saját ismeretségi körömből tudok kiindulni, de az emberek igen kis százaléka tekinti akadálynak, ha a kiszemeltje foglalt, és aki annak tekinti, az jellemzően férfi. A környezetemben legalábbis azt látom, hogy az egyedülálló nők nagy része tesz a másik kapcsolati státuszára, sőt.

Legalább 4 olyan férfi van a környezetemben, akikről tudom, hogy romantikus alkatúak, és fontos számukra, hogy a kezdeti időszakot ne "mocskolja" be egy megcsalás. Nők közül csak rám és egy barátnőmre igaz ez, a többiek mind a "ha jó lenne a kapcsolat, nem lenne kapható a pasi" elv szerint élnek. Ha megfigyeled, ez amúgy is jellemzően a nők szájából hangzik el. Én személy szerint egyenesen taszítónak találom az olyan férfiakat, akik ülnek a langyos sz.rban és nincs tartásuk, de (ismétlem, a környezetemet látva) nagyon nem ez az általános.

A férjemre pl. gond nélkül nyomult egy munkatársnője, konkrétan helyre kellett raknia, hogy leálljon. Nekem is volt olyan kollégám, akinek egyértelműen nagyon szimpatikus voltam, de tiszteletben tartotta a kapcsolatom.

De összességében a válasz az, hogy az emberek igen kis százalékának alap ez.