Bejövök apám haverjának?

Az illető 53 éves, én 19 vagyok.

Egyedül él, elvált, nincs gyereke, ezért ha van nálunk valamilyen nagyobb esemény (pl ballagás, születésnap), el szoktuk hívni, mert az az egy fő már nem számít és eléggé jóba vagyunk vele. Apukámnak már gyerekkora óta nagyon jó barátja, úgyhogy már kisgyerekként is ismertem, amolyan nagybácsi figura. Munkájából adódóan néha eljár hozzánk, de évente csak párszor találkozunk.

Mindig nagyon rendes volt velem, amikor kicsi voltam. Aztán amikor már kb 15-16 éves lehettem, megváltozott a viselkedése. Ha vendégségben van nálunk, akkor folyamatosan és nagyon feltűnően bámul. Múlt héten volt a ballagásom, természetesen meghívtuk, el is jött, ajándékot is kaptam. Biztos máshol is így van, hogy ilyenkor megy az arcra puszi, nálunk ez így szokás. De amikor erre került volna sor, éreztem, hogy próbál a szája felé irányítani, én természetesen nem engedtem neki, de azért így is túl közelire sikeredett. Elköszönéskor ugyan ez történt és "gyönyörűmnek" hívott. Köpni-nyelni nem tudtam.

Pár éve, valamikor húsvét előtt volt nálunk, amikor a házunkat újítottuk. Segítettem neki egy kicsit, mert akkor éppen beteg volt, de bár ne tettem volna. Akkor megfogta a fenekemet, nem tudom, hogy szándékosan-e, de ez volt az első intő jel. Még aznap megemlítettem, hogy mennyire nem szeretem a húsvétot, mert hozzánk mindig milyen sokan jönnek. Akkor azt mondta, hogy nyugodtan menjek át húsvétkor hozzá, nem lesz ott senki és kettesben milyen jót fogunk szórakozni. Anyukám ott állt mellettünk és számomra hihetetlen, hogy ilyet mert mondani, főleg, hogy még kiskorú voltam (bár most sem tetszene az ötlet). Amikor később megemlítettem anyukámnak, ő azt mondta, hogy biztos csak viccelt, de én ebben nem vagyok biztos.

Mindig megkérdezi, hogy van-e barátom, mi a helyzet a fiúkkal, stb. Ezek alapján lehetséges lenne, hogy tetszem neki? Az érzés nem kölcsönös. Undorodok a viselkedésétől.