A nagyapám lehetett pszichopata ezek alapján, és ezáltal az apám sem egészséges esetleg? Ez megmagyarázná, hogy miért mindig a kattant, pszichopata vagy nárcisztikus férfiak vonzanak?

A pszichopátia ennyi alapján nem egyértelmű, de arra valóban elég lehetett a viselkedésük, hogy verbális és érzelmi bántalmazó kapcsolatokba keveredj.

Nem tudatos a dolog, pont ezért nehéz dolgozni rajta. Nálam úgy működik, azt figyeltem meg, hogy a szó szoros értelmében nincs semmilyen mértékű vonzalom a "normálisakkal", többnyire még taszítanak is. Nem akarok a közelükben lenni, megérinteni őket, rosszul esik a csókjuk, nem jó velük a szex, és úgy összességében is csak szerencsétlenkedünk egymással. Bezzeg ezekkel a "bolondokkal"... Azonnal egymásra kattanunk, pillanatok alatt megvan a közös hullámhossz, kívánjuk egymást. Ezzel mit tud kezdeni az ember ésszel?

4: Komolyan, őszinte érdeklődéssel kérdezem: egy szakember mit tud tenni? Szerintem ma már a legtöbben nem azért nem megyünk, mert ciki, hanem mert nem látjuk értelmét, illetve nem látjuk, hogy mitől tudna működni... Jelen esetben - elnézést a végtelenül primitív megfogalmazásért - mivel tudja elérni azt, hogy normálisékra "nedvesedjünk", ne bántalmazóékra? Hogy előbbiekkel működjön a kémia, ne utóbbiakkal?

Voltam már pszichológusnál más témában. Olyanban, amit könnyebb lett volna kezelni/befolyásolni, mert semmilyen mértékben nem volt köze hormonális(?) folyamatokhoz. Még így sem igazán tudott segíteni. Elképzelni nem tudom, hogy ott, ahol van köze, mit tudnának csinálni... Depresszió és egyebek esetén jön a pszichiáter a gyógyszereivel. De nem megfelelő személyek iránt vonzódást hogyan gyógyszerez?

Először is psizchoterapeuta, nem egyszerű pszichologushoz kell menni. Másrészt nem hormonális hanem agyi folyamat mire indulsz be, amit jelentős részben gyerekkori beidegződések, élmények okoznak. És pont ezt tudja tenni a pszichoterapeuta, hogy segít feltárni azokat a gyerekkorban tanult mintákat, amik miatt te ilyen emberekhez vonzódsz. Vagy segít feltárni és feldolgozni azokat a traumákat amik ezt okozták, mert az hpgy tudod kötni a gyerekkori apakephez a bántalmazást, nem jelenti azt, hogy sikerül is feldolgozni és továbblépni rajta. Tehát először menj el pszichoterapeutához aki foglalkozik gyerekkori bántalmazással és ha nem tud segíteni rajtad ő vagy akit ajánlott, hogy hozzá menj, akkor mondd, hogy nem tud segíteni rajta.

Persze mint minden mentális problémára, függőségre, erre is igaz, hogy be kell vallanod magadnak, hogy ez hátráltat az életben és nem úgy segítséget keresni, hogy úgysem fog működni, mert akkor nem fog működni és hasznosabb kajára költeni a pénzt.

Az én családomban is sok az "őrült", csak másmilyen szinten. Nagymamámhoz pl. beszélnek a falak már 30 éve, apám olyan szinten irányításmániás, hogy rossz nézni, anyám pedig gyerekkorom nagyrészében depressziós volt. Úgyhogy mindenkinek van pár ilyen felmenője. Nincs mit tenni.

Nagyapám is féltékeny volt, nagyanyám nem is dolgozhatott, és ha ment is valahová, mindig vele kellett, hogy legyen egy "megbízható" rokon. Mielőtt sajnálgatnánk nagymamám, neki ez nagyon jó volt így, mert amúgy sem tudott volna dolgozni a falakkal való beszélgetése miatt, meg azért, mert paranoiás, antiszociális (szándékosan szegi meg a szabályokat, merő mókából vagy lázadozásból a mai napig) és kissé mutat olyan tüneteket, amiket a skizofrének szoktak.

Lehet nálatok is azok voltak amikre gondolsz - de ez nem ritka, csak mindenhol más-más dolog van.

7: Szerintem nincs szükség erre a stílusra (lásd pl. utolsó bekezdés/mondat), kérlek, mellőzzük.

A felismerés és feltárás megvan, de a feldolgozás... KONKRÉTAN mit is takar az ilyen esetekben? Olyanokat, hogy pl. tudjuk, hogy xy dolog nincs rendben, nem is volt? Hogy máshogy kell, másmilyennek kell lennie? Tudjuk. Technikákat arra, hogyan ismerjük fel és kerüljük el potenciális bántalmazóékat? Ezek szuperek lehetnek, segítségükkel felismerjük és elkerüljük őket, DE ettől még továbbra sem fogunk "megőrülni" normálisékért...

(Az ezen az oldalon jellemző stílus miatt ismét jelezném: tényleg nem kötekedni szeretnék, őszintén érdeklődöm, és úgy sejtem, hogy az általam megfogalmazott kérdések más hasonló helyzetben lévő emberekben is felmerülhettek, így az azokra érkező válaszok számukra is hasznosak lehetnek.)

Az utolsó bekezdésre éppen azért van szükség, mert nincs meg a feltárás részedről, talán még a felismerés sem. Mentegeted magad, hogy ezzel nincs mit tenni, tehát felesleges is próbálkozni. Senki nem fog neked itt gyakorin terápiát végezni. A te dolgod ha nem vagy hajlandó javítani az életeden, de ettől még létezik szakma ami tudna segíteni.

Csak kívánom, hogy még azelőtt rájöjj te is, mielőtt kórházba kerülsz bántalmazás miatt vagy még rosszabb. A feltárás akkor van meg ha beismered, hogy ez egy probléma az életedben és változtatni kell rajta. Nem pedig segitsegkeres nélkül eldönteni, hogy a hormonok miatt van, nincs mit tenni.