Miért hiszel/nem hiszel a szellemekben?

Jó, jó. A "láttam már" a leggyakoribb válasz. Nem tudom megcáfolni, mert neked is és nekem is észérveim vannak. (Csak nem mindegy hogy azok miből "készültek"). Persze nyugodtan mondhatom, hogy mást láttál, mert semmilyen bizonyítékod sincs rá, így én meg nem akarok belelépni a bizonytalanság csapdájába. Például az agyunk elektromos információ átadása, és más tevékenységei miatt láthatunk mást.

Tehát hiszel valamiben, aminek nincs fizikailag létező, atomokból felépülő teste/váza. Kedves barátom. Amíg a tudomány nem jut el arra a szintre, hogy bizonyítani tudja megfigyelések és bizonyítékok által, hogy van nem anyagból felépülő, a halál után is "létező" élőlény-szerű 'izé', addig a legjobb az ha agnosztikusak vagyunk. Tehát nem a végletekben foglalunk helyet, hanem középen.

Nem kigúnyolni szeretnék senkit, aki hisz a szellemekben és azt állítja hogy "láttam már" olyan furcsa megmagyarázhatatlan entitást, ami szellem-szerű, de az általánosítás veszélyes dolog ám. Kijelenteni azt, hogy az a belőhetetlen dolog PONT szellem volt, hát, szívom a fogam, de millió dolog/ok lehet.

#6 Igazad van, csak hirtelen felindulásból tettem. Az illem az szabály. Velem sajnos tényleg az (is) a baj hogy néha előtör belőlem az okostojás. :P

Már megint nem kritizálásból, de azért pontosítanék:

Az intelligens viselkedés legtöbbször nem azon dől el, hogy mennyire vagy udvarias, ugyanakkor javít a jellemeden.

Egyébként a párhuzamos dimenziókban hiszek. Nem tudom, nem zárja ki vagy erősíti meg semmi. Még alig tudunk valamit kezdeni vele.

Még az előzőhöz: (tényleg nem mentegetőzés, csak egy kis pszichológia)

-A más véleményének a kritizálása nem feltétlenül az udvariatlanság hiányát mutatja, bár a mi esetünkben én voltam a bunkó, az hét szentség. Az álalánosítás veszélyes.