LÁTTÁL már szellemet?

Többször is - de nem tudhatom mindegyikről hogy valóban azt láttam amit- csak egyről 100%-osan. A többi sztorival nem is traktálok inkább senkit, mert azokra tényleg nincs bizonyítékom...

Viszont ezt magyarázd meg felettem levő!

Gyerekként nyaranta a maminkál töltöttünk jó pár hetet unokatesók. Sokat játszottunk meg minden. A ház régi többgenerációs ház volt, amit még mami szülei építettek.

Alul: garázs, kazánház, raktár, külön bejárat: konyha, étkező, rakodó spájz. Felül: két külön bejáratú lakás: a nagy mamiéké, a kicsi "dédiék háza" mindig így hívtuk.

Dédiéket én nem ismertem. Fotókon se láttam őket.

A szobájukban sokat játszottunk.

Egyszer volt hogy wcre kellett mennem és a nagy házban már foglalt volt és ezért átsétáltam a kinti folyosón "dédimamáék házába" ott ha belépsz egy előszoba van, előrefelé van a wc, bal kéz felől a nappali. Ugyebár ahogy jövök ki jobb kézre esik a nappali. Ahogy trappoltam kifelé benéztem a szobába és egy alakot láttam ülni a zöld fotelban, kockás inge volt, nagy újságot olvasott, az a fura szövetnadrág volt rajta és kockás mamusz/papucs. A lendületem miatt csak 1-2 lépéssel később álltam meg az ajtó után amikor tudatosult bennem hogy miafranc?! visszaléptem benéztem és már nem volt sehol.

Ő a dédipapám volt. Akit mint írtam én nem ismertem. Nem tudhattam milyen ruhákat hordott- még ha a divatot ismerhettem volna arra ráfoghatnátok de egy gyerek nem tudja miket vettek fel akkoriban az emberek. Szeretett újságot olvasni és ahhoz a fotelhez is kötődött... Papucsot pedig a veséje miatt mindig hordott. És kockás ingben nyomult :D

Nah ez az amiért én hiszek a szellemekben. Mert lehet a többi eset ami megtörtént velem csak zakkant elmém játéka volt, de ezt tudom hogy mi volt és mamim is bizonyította hogy igen, ilyen volt dédi.

Én is láttam kicsi koromban a szobámban ült a székemben..

az úgy volt hogy éjszaka volt olyan 02- körüli amikor felkeltem félig volt ki a fejem a takaróból és valaki ott ült a székemen és azthittem anya de nem ő volt utánna vissza aludtam..másnap reggelre nemvolt ott

Én is láttam! Sőt azóta mi vagyunk a legjobb haverok! Még világít is a sötétben, méghozzá csak akkor, amikor én akarom! Itt van róla a kép:

[link]

Először is szellemet senki nem láthatott mert a távozó lélek láthatatlan-- aki azt mondja hogy látott, az vagy hallucinált és a tudata láttatta vele, vagy nem mond igazat, vagy téveszmés, flúgos.

87.f. Evolució és fejlődés. Mondd csak picinyem....

60.f. Szeretet, szerelem, barátság, és elmúlás...

19. f. A két csodálatos lelkünk.

Keres rá ezekre a fejezetekre egyenként, és megérted először is MI a Lélek és miért nem látható.

Én 4-5 évesen hallottam lépteket. A szobám közepén volt egy nagy szőnyeg. Egyik este lefeküdtem aludni, még fenn voltam, és olyan hangokat hallottam mintha valaki 4et lépett volna a parkettán, aztán mintha a szőnyegen 3at. Aztán abbamaradt, mintha az a valami megállt volna a szőnyeg közepén. Nem mertem kinyitni a szemem, kiáltottam anyának, hogy jöjjön be. Elmeséltem neki de ő azt mondta, hogy biztos a meleg miatt tágul meg ilyesmi. A parketta oké, de a szőnyeg? És egyenletes ritmusban?

A második kb 9-10 éves koromban volt. Fenyvesen van egy nyaralónk. Van egy nagy ház és mellette egy kisebb, amit mi dédi házának hívunk. Eredetileg csónaktárolónak készült, de most benne régi bútorok, tárgyak és egy kinyithatós kanapé van, az egy ablak miatt sokszor félhomály volt bent, a szoba a bejárat mellől nyílik. Sokat játszottunk ott az unokatestvéreimmel, meg ott tároltunk csomó dolgot. Egyszer megyek be, félhomály volt, benéztem a szobába és ez lehet, hogy hülyén hangzik, de a dédim ott ült a kanapén, valami egybe fekete ruhában, az arca fehér volt, annyira, hogy minden ráncot ki tudtam venni rajta. Megijedtem és kirohantam onnan, azóta gyomorgörcsöm van amikor oda bemegyek. A dédimről annyit kell tudni, hogy kb 2 éves voltam amikor meghalt és régóta özvegy volt. Hiába meséltem el utána a családtagjaimnak, senki nem hitt nekem.

Kb 2 évvel ezelőtt egyszer feküdtem a szobámban (azóta elköltöztünk onnan) és nem éreztem a végtagjaimat. Olyan érzés volt mintha valaki rád feküdt volna. Szóltam anyának aki ezt azzal indokolta, hog biztos a fáradság miatt volt. De ezelőtt nem volt ilyen, akármilyen fáradt voltam.

Sokszor vannak rémálmaim, már volt visszatérő is, sőt egyszer már olyat is álmodtam, hogy le akarják vágni a fejem. És ebből egy pár ebben a szobában. O.o