Miért hiszitek, hogy van halál után élet?

Háború... feltételezed rólunk, hogy neked támadnánk, holott a következő a helyzet: összegyűlt itt mindenféle ember. Ki ebben hisz, ki abban, van itt minden: reinkarnáció, Isten, "semmi", "nem tudom, mi, de valami biztos" stb. Senki nem támad senkit, csak te minket, mert nem értünk veled egyet. Amit írunk neked, az nem támadás, hanem még mindig próbáljuk megértetni veled, hogy nem baj, ha valakinek másmilyen a világképe.

Alázat például az, hogy: "az én elképzelésem szerint nincs semmi a halál után. De nem vagyok én mindentudó, hogy 100%-ra biztos legyek ebben (= ez is csak egy hit). Meg a többi ember sem tartozik nekem semmivel, mi okom lenne arra, hogy kérdőre vonjam őket az ő világnézetük miatt." A kérdéseddel nincs gond, illetve nem lenne, ha valóban kíváncsi lennél a válaszainkra, és nem csak leckéztetni próbálnál.

Én úgy érzem, a kérdező elveszített valakit akit szeretett, és kíváncsi, mi lehet azzal a személlyel, esetleg láthatja-e még valaha. Nem érdekli, hogy ki épp miben hisz, csak szeretne megismerni valami bizonyítékot a túlvilágról, hogy nyugtassa magát, vagy legalább legyen fogalma arról, hogymi lehet szerettével. Persze, ilyenkor minden ember feszült, és lehet nem mindig ilyen bunkó csak ideges és lelkileg rossz állapotban van. Ilyenkor jól esne neki ha kedvesen válaszolna mindenki, mégha ő ezt nem is így tette.

Egyébként van egy közmondás ami szerintem magába foglalja a választ:

Kérded mi a halál. Ha tudnám, már halott lennék.

Mi az élet?

- ??? -

Isten egyik morbid módszere a hús tárolására. hehe

Am én nem hiszek a halál utáni életben xx vagyis lehet, hogy még lelkünk "él" néhány másodpercig de aztán eltávozik a semmibe. Én úgy fogom fel az életete is, hogy minek félni a haláltól, mert ha meghalok utána úgyse fogok azon mérgelődni, hogy basszus meghaltam xx (ha mégis az meg úgyis kiderül xx )

Biztos, hogy kell legyen élet a halál után! :)

Ha nem lenne, akkor szerinted mi értelme van az egész életnek? Hiszen olyan kevés ideig élünk.

Két kis magzat beszélget egy anya hasában:

Te hiszel a születés utáni életben?

Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is

azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is,

hogyan

nézne ki?

Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.

Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.

Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp

nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De

mondok

én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a

köldökzsinór már most túlságosan rövid.

De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínûleg minden egy kicsit

másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.

De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet

egyszerûen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös

zsúfoltság a sötétben

Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de

mindenesetre

meglátjuk a mamát, és õ majd gondoskodik rólunk.

A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted õ mégis hol van?

Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetõen élünk.

Nélküle egyáltalán nem lennénk.

Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát

nyilvánvaló,

hogy nincs is.

No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is

érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg

azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!

Eleve hülyeség a kérdés. Tudom, hogy meg akarod győzni azokat akik hisznek vmi túlvilági létben, hogy nincs, de szerintem semmi közöd hozzá, hogy ki miben hisz.

Vannak akiket megnyugtat, hogy ha meghal akkor nem tűnik csak úgy el mint egy döglött patkány, és nem csak kukac kaja lesz belőle.