Miért hiszitek, hogy van halál után élet?

Bocsi kérdező, csak azért húztam fel magam kicsit, mert ez a stílus ahogy hozzáállsz a dolgokhoz nagyon elterjedt mostanában, és szerintem káros. Bizonyíték, kézzel fogható bizonyíték, racionális gondolkodás, ezzel szemben vakhit, önámítás, ilyen szavakat használsz.

Manapság ez a tudomány-imádat kezd durva méreteket ölteni szerintem, és nagyon idegesítő, amikor az átlagemberek, akik maguk nem is igazán tudósok, hanem diákok, üzletemberek, bölcsészek, elkezdik kisajátítani maguknak a tudományt, mintha az az övék lenne, és az egész világban két féle ember létezne, a tudós, aki feltalált, rájött, akinek az áramot, az internetet köszönhetjük, aki megmondta hogy a föld kerek, és vele szemben a vallásosok, akik füvet szívnak, szellemet idéznek, és a télapóhoz imádkoznak. Közbe ez nem így van, egészen a humanizmus, meg a darvinizmus megjelenéséig a tudomány és a vallás egyensúlyban voltak, minden tudós foglalkozott tudományos, és vallásos kérdésekkel is. És ma is sok tudós vallásos is egyben.

Tudom, hogy te ilyet nem mondtál, de mégis nagyon ebbe az irányba indultál el. A legidegesítőbb ebbe a tudomány-mániába az, hogy a pszichológusok-filozófusok-bölcsészek kezdték el erőltetni az egészet, a matematikus-fizikus-biológus csendesen végezte a dolgát, kísérletezgetett, megfigyelt, gondolkozott, feltevéseket tett, tévedett, aztán kijavította magát, satöbbi. Aztán jöttek a pszichológusok, akik görcsösen próbálták bizonyítani hogy ők is tudósok, és elkezdték majmolni a többi tudóst, meg kialakították ezt a tökéletes, tévedhetetlen, nagyszerű tudományos világot.

ma 15:52

pontosan a lélek-elme-test témában talán nem annyira, de ezekhez hasonló témában tudok ajánlani egy blogot: [link]

Nagyon sok meredek dolog is van rajta, a kutatási módszereikről valahol írtak, de nem találtam meg hogy hol, a lényeg hogy ezoterikus módszerekkel kutatnak.

"Csak érdekelt, hogy a vak hit mögött, van e valami konkrét és alátámasztott tény is, de már megkaptam a kérdésemre a választ. Nincs."

Dehogy nincs. Az egyik annak a felismerése, hogy a fizikai világban mindennek van oka, és kezdete. A semmiből csak úgy nem lesz valami. Ezt a világot valaminek meg kellett teremteni. Ezt a valamit nevezzük Istennek.

A másik az öntudat. Annak a felismerése, hogy az emberi test nem csak működik, hanem tud önmagáról. Ez nem azt jelenti, hogy felismeri hogy az a két kéz, két láb az hozzá tartozik, azt ő irányítja, minden mást pedig nem ő irányít, csak hatással lehet rá. Hanem konkrétan az öntudat. Ezután pedig annak a felismerése, hogy a test az nem ugyanaz mint az én, a test is csak egy része a fizikai világnak, csak erre szinte közvetlen hatással tudok lenni.

Miután ezeket valaki felismerte, utána van szükség csak a "leap of faith"-re, azaz bizonyítékok nélkül elhinni a tanításokat Istenről, a túlvilágról, és az életről.

Kedves Kérdező, nem a válaszoló verte a mellét, hanem te. ha nem vennéd észre... Aki válaszolt neked, igazán normális hangvételben és észérvekkel próbált hatni rád.

Egyébként én azok közé tartozom, akik hiszen a túl világi létben. Természetesen nekem sincs személyes bizonyítékom. És az is igaz, hogy nem akarja elfogadni a tudatom azt, hogy ennyi lenne az egész és vége.

Bizonyítékokat tekintve pedig úgy gondolom, hogy ha lenne is rá, akkor is lenne olyan aki nem hisz benne. Mint ahogy a Föld is sokáig lapos volt. Amúgy a világon kismillió történetet jegyeztek fel, fényképet készítettek, videót amin látszik valami, ami nem e világi. Amit nem tudunk megmagyarázni. Nevezzük őket mondjuk szellemnek.. Ha a millióny szellemes történet és fénykép közül csak egyetlen egy nem koholmány, már az elgondolkodtató!

Na pontosan ezzel a hozzáállással van a baj. Mesélj csak melyik mondatomban olvastad, hogy baj lenne, hogy feltettél egy kérdést. Nekem nem fáj. Egyáltalán nem a kérdéseddel van a baj.

A probléma azzal volt, hogy neki estél valakinek aki teljesen normálisan állt hozzád.

Amúgy én meg hagy döntsem el, hogy válaszolok-e egy kérdésre.