Szerintetek Van Élet A Halál Után?

szerintem van, bár ez nézet kérdése

és nem emlékszünk előző életünkre, mert az még az anya méhében elfelejtjük (a fájdalomtól, mert a baba olyan kis helyen van a gerince íjhúrként feszül...nem hogy még amikor megszületik. az akkora trauma neki, hogy elfelejti az előző életében történt tetteket)

Rögtön megtudhatod...

Menj ki a konyhába, szúrd le magad egy késsel és voálá...

Szerintem van.

Valamilyen formában tovább élünk.

Én abban hiszek, hogy meghalunk, szétesünk, de aztán az energiák, amik működtettek minket újra összeállnak és egy új testben újra megszületünk, ha itt az ideje újra.

Szia.

Élet az mindig van. De ahhoz, hogy megértsük a halál után az egyén nem vész el...nos perspektívát kell váltani. Alapvetően az ember úgy tekint a létezésre, hogy egy anyagi világban van benne, egy fizikai testbe kódolva, mint "én"...attól függetlenül, hogy egy Isten teremtette e azt a világot, vagy "véletlenek". Ezzel a nézettel kétessé válik a helyzet, mivel az egyén azt gondolja magáról, hogy a fizikai test, és ebből kifolyólag azt hiszi, ha a test működésképtelenné válik, önmaga elvész, elveszhet. Ezt a következtetést, mármint azt, hogy egy materiális világban lennénk benne, abból a két biztosan tudott tényből vontuk le, hogy az értelemnek megjelenik a tapasztalat. A két tény az az "én", és az annak közvetlenül, ugye virtuálisan, mentálisan(lásd álom) megjelenő világérzet. Ebből logikailag azt kellett feltételezni első sorban, hogy bizonyára van egy világ magán az érzeten túl, azon kívül, ami miatt változik a világérzet, amikor valaki személy szerint nem koncentrál oda...és emiatt gondolja az egyén, hogy önmaga a test. Ha pedig nem feltételezünk egy önmagában létező univerzumot a tapasztalaton túl, hanem megtartjuk azt(világérzet) annak ami, azaz mentális, szellemi terméknek, akkor azt kell lássuk, hogy az ember valójában nem a fizikai test, hanem az elme, értelem, ami felfogja a tapasztalatot, és egyetlen Elme(ami mindent tud egyszerre) tart fenn minden létezőt, amíg valaki nem figyel a világra...ha pedig így tekintünk, akkor láthatjuk, hogy a halál az nem a vég...a halál csak egy váltópont az élet meg nem szűnő folyásán...csupán beálltakor változik a gondolatsor, persze egyénenként...mert az elme léte örök, csak a tapasztalat módosul. :)

Ha ezt sikerült megérteni, akkor az kerül előtérbe, hogy ébrenlét alatt az emberi elme más fizikai testen keresztül tapasztal, mint álomnál, illetve tudata jelen sincsen mély alváskor, de reggel ébredés van és minden kezdődik elölről...az álombeli testet is nyilván az Elme biztosítja az egyénnek, ahogyan elméjét megőrzi mély alváskor...nos halál után ugyanez következik...egy álom, egy alvás és kelés egy új testhez csatolva, hogy az egyén fejlődése folytatódhasson, mégpedig addig, amíg egynek nem érzi magát teljes tudatában az Egésszel, mivel a létezők egyetlen egészet képeznek, egységet, és az egyének csak akkor lehetnek tudatban szabadok, ha az Egészért élnek, s nem "kicsi" önmagukért...ha ez megtörtént ,vagyis a fejlődés véget ért, foglalhatják el méltó helyüket az emberek...az anyagi megjelenés felett, a fizikai törvényeken túl. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Last One Left

Ez nagyon szép körvonalazott fogalamzás, csak semmi köze a kérdéshez.

A kérdés az volt, van -e élet a halál után. Nem az, mi van a kozmoszban.

Nem tudom, aki látott már haldoklót, látta, a szenvedést és a megvilágosodást egyszerre.

A szenvedés néma, nem tudtam meg ,mi az oka, talán szembesült- e tényleg tetteivel ,vagy pusztán a betegség miatti fizikai fájdalom volt az ok. Nem tudom.

De a felemelkedettség, az utolsó szavai, melyek nem jöhettek saját elméjéből, mintha valamit közvetitett volna, utolsó szavai is értem szóltak.

Valaminek kell lennie, ami túl van azon a puszt léten, hogy elpusztulunk.

kedves utolsó..akkor nem olvastál figyelmesen. figyelj magamat idézem. :)

"a pedig nem feltételezünk egy önmagában létező univerzumot a tapasztalaton túl, hanem megtartjuk azt(világérzet) annak ami, azaz mentális, szellemi terméknek, akkor azt kell lássuk, hogy az ember valójában nem a fizikai test, hanem az elme, értelem, ami felfogja a tapasztalatot, és egyetlen Elme(ami mindent tud egyszerre) tart fenn minden létezőt, amíg valaki nem figyel a világra...ha pedig így tekintünk, akkor láthatjuk, hogy a halál az nem a vég...a halál csak egy váltópont az élet meg nem szűnő folyásán...csupán beálltakor változik a gondolatsor, persze egyénenként...mert az elme léte örök, csak a tapasztalat módosul. :)"

Láthatod, hogy a halál beálltával folytatódik az egyén útja, és az amiről úgy gondolod nem a saját elméjéből jött, az végső soron az egyetlen Elméből jött...ami totálisan önzetlen és szerető...mivel csak az VAN...ugyan mit utáljon, vagy mivel szemben legyen önző...ezért igazságos, ezért volt a felülemelkedettség, mert az egyetlen Elmével(nevezheted Istennek is) van csak boldogság, amiről írsz, mert az egyén abban a pillanatban már érzi...:)

egyébként egyetértek vele, de ezt írtam le, csak kellett a felvezetés az elejére.

üdv

26/F

LastOne.Left