Miért hiszitek, hogy van halál után élet?

woar:

A kérdésed egész jó, bár látszik, hogy alapvető hiányosságaid vannak a lélekről. :)

Szóval nem két, hanem 3 részre szokás "bontani" az embert. Lélek, elme, és test.

Az elme az végülis materiális dolog, az agy + idegrendszer + hormonok, érzelmek. Csak mégis ez egy elvont dolog, és komplex, tehát érdemes harmadik dologként emlegetni.

Ha valakin agyműtétet hajtanak végre, és megváltozik a viselkedése, az az elme megváltozása. De nem kell ehhez agyműtét: beb*szol, akkor is megváltozik az elme. Beszívsz, akkor is. De attól még te ugyanaz maradsz.

Sőt, 3 hónaposan is ugyanaz az ember vagy, mint 8, 19, 30, és 90 évesen. Nem kapsz minden szülinapodon új lelket. Az elme változik csak. Lehet hogy nem is emlékszel semmire, amit 3 éves korodban csináltál, de attól még te voltál az.

Az emberi agy képes automatikusan sok dologra: megtanul látni, beszélni, járni, megismeri a fájdalmat (ami a léleknek továbbítódik), megtanul alkalmazkodni, létezik olyan hormon, ami befolyásolja, hogy mennyire viselkedsz rizikósan, agresszívan. A pszichopaták egyértelműen elmebetegek.

Amit a lélek csinál, az az, hogy kijelöl egy utat, megmondja, hogy a lehetőségek közül mi az, amit járni szeretne. Milyen célokat szeretne magának kitűzni. Ha az agy csupa agresszió, csak ragadozó gondolatok futnak benne, meg zavarodott, dühtől elhomályosult, akkor a lélek nem sokat tud kezdeni ezzel, csak a dühöt érzi, nincs választási lehetőség.

Ugyanúgy, ha csúnyán be vagy rúgva, és 14 éves vagy mondjuk, és jól érzed magad, akkor az elme nemigen kínál fel mást, csak azt, hogy lerúgj egy kukát, vagy ordibálj, miközben csorog a nyálad ki a szádból. A léleknek nincs külön agya, amivel felül tudja írni az elmét. Ahhoz, hogy a lélek kontrollálni tudja a testet, az kell, hogy az elme kijózanodjon, elgondolkozzon azon, hogy legközelebb is állat módjára szeretne e berúgni, és ekkor a lélek már választhat, azt választhatja hogy nem, legközelebb inkább ne, ekkor az elme saját magát megtanítja arra hogy legközelebb ne. Ez persze nem fog rögtön sikerülni, de egy idő után, ha a lélek mindig ragaszkodik ehhez a józan pillanatokban, akkor sikerülni fog. És akkor már az elme részegen is megtanul hallgatni a lélekre.

De ha nincs józan pillanat, értelmi fogyatékossá válsz, vagy úgy születsz meg, akkor nincs lehetősége a léleknek választani sokminden közül. Ha az elme nem veszi észre hogy nyáladzó majom, és nem gondol arra hogy nem kéne nyáladzó majomnak lenni, akkor nincs mit tenni.

Ugyanakkor, sok ember számára nem egyértelmű, de az intelligencia, az érdeklődési kör, az hogy miben vagy tehetséges, az is a test, pontosabban az elme dolga. Lehet hogy Albert Einstein a következő életébe egy iq 90es testbe fog születni, és soha nem fogja érdekelni a fizika, csak az alkohol, meg a b*szás.

Nem éppen keresztény ideológia, de az állatoknak is ugyanolyan lelke van, mint az embereknek. Egy nyúl lelke ugyanolyan, mintegy tigrisé. Az elméjük az ami különbözik, ezért fog egy tigris ölni, egy nyúl meg... hát igazából a nyúl is ölhet, pl a saját gyerekeit, de azért mégis szelídebb állat lesz mint a tigris. Ez nem azért van mert a nyúl egy szelíd lelket, a tigris meg egy agresszív lelket kapott, hanem az elme miatt.

A hit sosem racionális.Nem is kell,hogy az legyen.

Én hiszem,hogy van,és így nekem jobb,nem kell,hogy legyen bizonyíték.

Az a baj kedves kérdező, hogy nem érted a probléma lényegét: arra a kérdésre, hogy van-e élet a halál után, nem tudsz válaszolni kísérletezgetéssel. Tehát, ha azt mondod, nincs élet, az is hit, ha azt mondod hogy van élet, az is hit. Viszont ha nem gondolkozol ezeken a dolgokon, akkor semmivel nem vagy több egy kőnél. Az ember azért kapott agyat, hogy gondolkozzon.

A vicces az az, hogy te is ember vagy, te is rengeteg dolgot elhiszel, csak megpróbálod játszani itt az eszed nekünk. A tudósok így dolgoznak: feltesznek valamit, elhisznek valamit, ez alapján dolgoznak, aztán ha szerencséjük van akkor eszükbe jut hogy milyen kísérlettel lehetne igazolni, amit eddig hittek. Érdekesség, hogy mire a kísérletig eljutnak, addigra már szinte biztos, hogy az úgy is van, tehát a kísérletek nagy része megerősíti a hitet, csak ritkán éri meglepetés a tudósokat (és arra is van példa, hogy meglepetés éri őket, de később kiderül, hogy hopp, elrontották a kísérletet, tehát a kísérletek se szolgálnak 100%os bizonyossággal).

A hit általában logikán alapul, a logika egy olyan dolog, ami minden emberben és élőlényben benne van érdekes módon. (Lehetne ez másképp is). Ha kicsit elmélyedsz a filozófiában, akkor megérted, miért jutott arra a véleményre sok gondolkodó, hogy létezik egy materiális világ, meg egy másik világ, az ideák világa, és különböző szabályok érvényesek ezekre. A materiális világban van értelme időről, és térről beszélni, mert a dolgok változnak, helyet változtatnak, és mindennek van oka, és okozata. Az ideák világában nincs értelme elmúlásról, változásról beszélni.

Pedig jól beszél. Ennél értelmesebben még nem nagyon láttam leírva például ezt a lélek-elme-test dolgot sem. (Nincs valami írás, ahol ezt bővebben kifejtik?)

Nem értem, miért zavar az téged, ha valaki szeret ilyen dolgokon elmélkedni? Attól, hogy valaki racionálisan gondolkodik, még elengedheti a fantáziáját néha. Nehezen tudom elképzelni azt, hogy valakit egyáltalán ne érdekeljen, hogy mi van a túloldalon. Ez egy tök izgalmas téma. De pont az a jó abban, ha vallástól függetlenül gondolkodik ezen az ember, hogy végtelen sok lehetőség elképzelhető, nincs egy leírt tan, amiben hinni kell.

Persze, hogy nincs. De hát ez egyértelmű. Mégis mit vártál? :)

A vakhit pedig szerintem nem itt jellemző. Vakhite azoknak lehet, akik egy adott vallásra alapozzák az életüket, az egész gondolkodásmódjukat az határozza meg. Akik el sem tudják képzelni az életüket vallás nélkül, vagy valami ilyesmi. Részemről én nem tartom magam hívőnek, de szeretek ilyeneken gondolkodni, a határt pedig nem egy vallás szabja meg, hanem a fantáziám. :)