Mi volt életedben a legfélelmetesebb paranormális tapasztalatod?

Nekem anyukám mesélte ezt:

Mikor még a pocijában voltam, mindenki azt mondta, hogy fiú, leszek, egy rokonunk (a papa testvére) mondta, hogy lány (és igaza lett). Mielőtt megszülettem volna, hirtelen meghalt szegény.

Már pár hetes lehettem, anyu a kiságyba tett aludni, ő az ágyon feküdt, de nem aludt, azon gondolkodott, hogy vajon én alszom-e, és ne nézzen-e meg, hátha felkeltem. Egyszer csak hallotta a papa testvérének a hangján: "Nem alszik ám a kislány." Anya odajött hozzám, és tényleg nem aludtam, átvitt az ő ágyába.

Így mesélte anyukám. Hogy ő ezt tapasztalta, az biztos, nem szokott kitalálni ilyen dolgokat. De azt nem tudom, hogy csak a képzelete volt-e, vagy más.

Aztán a papa mesélte, hogy egy téli hajnalon hallotta egy ismerősét segítségért kiáltani, vagyis nem az, hogy hallotta, inkább álmodta. Reggelre az ismerőse meghalt, részegen elesett éjjel és megfagyott a hóban.

Mamáék látni véltek ismerősöket, rokonokat a haláluk napján, de akkor, amikor már halottak voltak (ők akkor még nem tudták, hogy meghaltak).

Egy néni az ablakon kopogott be nekik - nem tudom, milyen rokon volt- de integetett, valamit mondott is (erre már nem emlékszem), ők meg nem értették mi van. Ez délután volt. Este hívták őket, hogy reggel meghalt ez az illető, tehát akkor már nem láthatták volna...

Aztán, mikor a papa meghalt ( :( ), anyuék a temetésen veszekedtek (én nem voltam otthon, hanem kollégiumban más városban), és hirtelen kivágódott a spájz ajtaja (megjegyzem, nem szokott, amúgy is be van zárva mindig).

Mikor tesóm szült, akkor pedig anya a váróban úgy érezte, mintha valami jeges, hideg szellő suhanna el mellette, anya élettársa meg érezte, hogy megfogja a vállát valaki.

Ezeket nekem úgy mesélték, én nem éltem át semmi ilyet. Megmondom őszintén, nem is szeretnék. Vagyis valahol igen, de a félelem erősebb bennem ezzel kapcsolatban. Csak gondoltam leírom. :)

Két dologra emlékszem élesen.

Egyszer óvodában egy repülő, nevető koponya közeledett felém gyorsan. Meg is ijedtem, elég rendesen.

A másika z egy álom volt...Akkor épp egy sátánista lánnyal járta (meg is bántam azóta...), és álmomban a Kaszás megmutatta nekem az arcát.

"anyukámmal sétáltam az egyik utcán, amikor az út másik oldalán lévő járdán megpillantottam egy 40 év körüli férfit, aki nagyon gyorsan, erőteljesen sepregette a járdát, közben sírt és ordibált. Alacsony növésű, fekete és hullámos hajú, bajszos ember volt, farmernadrágot és kék-fehér vízszintes csíkozású pólót viselt.

Mutattam anyának, hogy „ott egy síró-rívó bácsi”, de ő nem látta, és nem is hallotta a kiabálását. Szomorúság, fájdalom és félelem töltött el, szinte éreztem a „síró-rívó bácsi” érzéseit. Fényes nappal volt.

Később részletesen elmondtam a szüleimnek a történetet, és kiderült, hogy abban a házban, ami előtt a „síró-rívó bácsit” láttam, lakott egy, a „személyleírásommal” teljesen megegyező férfi, aki nem sokkal az előtt halt meg autóbalesetben, mielőtt én láttam a szellemét. Vannak gyermekei, szerintem azért sírt és kiabált, mert nem láthatja többé őket, és a gyerekei se őt.

Mostanában majdnem minden nap elsétálok a ház előtt, ahol 15 évvel ezelőtt láttam, de szerencsére azóta sem találkoztam vele. "

ezt a sztorit ismerem,egy oldalon olvastam.szóval ennyit az őszinteségedről...

-Egyszer amikor én olyan 10 éves lehettem az öcsém 9 és elmentünk az egyik felnőtt rokonunkkal futni a közeli utcákba láttuk, hogy az égen valami (feltehetően korong alakú) tárgy van aminek ki lehetett venni az ablakait és sárga, zöld s piros fények "futottak" rajta. Az a tárgy viszonylag gyorsan haladt, de meg tudtuk figyelni.

-Kb 2-3 évvel később az öcsém észrevett valami narancssárga izzó gömböt a kertünk végébe. A nap nem lehetett mert ez annál kisebb volt illetve déli irányban volt látható a gömb. Amikor közelebb mentünk láttuk, hogy nem a mi kertünk végében van hanem a szomszéd kertjében a fenyőfánál. Amikor közelebb mentünk behúzódott az ágak közé amikor kicsit eltávolodtunk előjött. Aztán szólt anyán, hogy be kell mennünk így nem láthattuk, hogyan tűnik el ez a valami.

-14 évesen (volt egy kisebb egészségügyi problémám) volt egy nagyon valóságos "álmom". 3 szürke bőrű lény körülállt. 2 a jobb oldalamon a 1 pedig a balomon a fejemnél állt. Egy teremben voltam ahol kellemes fény volt (erős, de mégsem zavaró). A fejemet tudtam forgatni, de azt nem tudom ha akartam volna tudtam volna e mozogni. Arra gondoltam, hogy megszólítom őket és lemondom nekik a problémámat. Ki sem mondtam (gondolom ezt hívják telepátiának) és az egyik lény a jobb oldalamról a hasam fölé helyezte a kezét és erős fényt bocsátott ki a keze ami belement a hasamba. Semmi különös nem volt "ébredés" után. Viszont néhány hét múlva ez az egészségügyi problémám megoldódott és azóta is minden rendben van.

-A volt pasimmal ültünk a szőnyegen a szobájában, amikor egy tejüveg fehér, kb fél méter átmérőjű gömb lebegett el lassan előttünk balról jobbra. Aztán hirtelen eltűnt. Az akkori pasim nem hisz a szellemekben, UFO-kban stb, de ezt már a nagy szkepticizmusával sem tudta megmagyarázni, hogy mi lehetett.

-Éppen érettségiztem és a töri volt az utolsó tantárgy 1 tételt tudtam oda-vissza meg egy másikat félig. (A tanár nem tudta, hogy melyik volt a kedvencem). Bementem és sorba voltak rakva a borítékok úgy, hogy kicsit fedték egymást. Volt 1 ami kb. 1 újnyi távolságra balra volt a többitől. Bele akartam húzni a közepébe lesz ami lesz alapon. Mielőtt hozzá értem volna a borítékhoz a Mamim hangját hallottam és azt mondta, hogy a bal szélsőt vegyem el. Így tettem és a kedvenc tételem volt a tanácsolt bal szélső borítékban. Dicséretesre érettségiztem történelemből. Ez önmagában még nem is annyira érdekes viszont úgy már igen, hogy a Mamim 6 éves koromban meghalt. Tehát akkor már 12 éve nem élt...