Mi volt életedben a legfélelmetesebb paranormális tapasztalatod?

Hát ez már nagyon régen volt, még kicsi voltam, anyáékkal aludtam. A hálószoba előtti folyosó végén lévő boltíven volt ilyen sok lelógó cucc, ilyen dísz vagy mi (bocs nem tudom a nevét), ugye ha átmentél rajta csörgött, hangja volt. Az éjjel közepén felkeltem és arra lettem figyelmes, hogy csörgött mint a veszett, mintha valaki átfutott volna rajta. Ajtók, ablakok csukva, semmi szellő. Mondjuk szellő se mozgatja így meg.

18/f

Én már (sajnos, vagy nem sajnos) átéltem több ufó-jelenséget is:

1., 1995-96 körüli találkozás:

Egyszer éjjel arra ébredtem fel, hogy egy kb. 1 méter átmérőjű, kb. 120 cm magasságban egyhelyben lebegő fénygömb jelent meg a szobámban. Halk, búgó hangot adott ki. Fehéren világított. Hirtelen "elment" az áram. A következő emlékem az volt, hogy a földön fekszem. A fénygömb már nem volt ott.

2., 2003-as találkozás:

2003 július közepe környékén egy este nem tudtam elaludni, csak forgolódtam az ágyamban. Hajnali 2 óra körül egy kb. 2 méter magas, nagy fejű és nagy, fekete szemű lényt vettem észre tőlem kb. 4-5 méterre. Először azt hittem, hogy képzelődöm, de nem sokkal később elindult felém. Ekkor vettem észre, hogy három nagyon hosszú és vékony ujja van egy kézfején. Félelmemben bebújtam a takaró alá és Istenhez könyörögtem. Miután kibújtam alóla, még mindig ott volt, egy méterre az ágyamtól. Csak nézett, nem mondott semmit. Ezután hirtelen eltűnt.

A lény így nézett ki:

[link]

3., 2004-es találkozás:

Egyszer 2004 nyarán, kb. reggel 4:30 körül arra ébredtem, hogy a szoba másik végén egy ilyen lény áll:

[link]

Sajnos nem tudok valami jól rajzolni, de szinte teljesen így nézett ki. Az alsó testét nem figyeltem meg, mert a fejét és a felső testét néztem. Elég szomorúnak tűnt...

Kb. 175 cm magas volt és sötétbarna, fénylő bőrű. Félelmemben az előző "találkozáshoz" hasonlóan bebújtam a takaró alá. Kb. 3-4 percig remegtem alatta, majd miután kibújtam alóla, már nem volt ott.

4., szintén 2004-es találkozás:

Az előző találkozáshoz nagyon hasonlóan, szintén egy nyári reggelen,kb. 5-6 óra között arra ébredtem, hogy a szoba túlsó végén egy kb. 120 cm magas, nagyfejű, nagy, fekete szemű, szürkés-zöldes bőrű lény áll. Így nézett ki:

[link]

Majdnem ugyanúgy reagáltam rá, mint az előző esetnél.

Ezek voltak az eddigi találkozásaim.

Teljesen őszinte vagyok, nem találtam ki.

Amint azt már írtam, sajnos nem tudok valami jól rajzolni, így az ufonautákról készült rajzaim nem valami pontosak.

A negyedik "találkozásnak" van egy másik szemtanúja is.

(A másik szemtanú a testvérem, éppen benézett a szobámba.)

És szellem-jelenségeket is tapasztaltam:

Egyszer az éjszaka közepén bekapcsolódott a számítógépem, hallottam a kapcsoló jellegzetes kattanását is.

Olyan is volt, hogy egy szellem minden áron ki akarta húzni alólam a széket, én belekapaszkodtam az asztalba, így nem sikerült neki, utána azonnal kirohantam a szobából.

15 évvel ezelőtt, 3 éves koromban pedig az történt, hogy

anyukámmal sétáltam az egyik utcán, amikor az út másik oldalán lévő járdán megpillantottam egy 40 év körüli férfit, aki nagyon gyorsan, erőteljesen sepregette a járdát, közben sírt és ordibált. Alacsony növésű, fekete és hullámos hajú, bajszos ember volt, farmernadrágot és kék-fehér vízszintes csíkozású pólót viselt.

Mutattam anyának, hogy „ott egy síró-rívó bácsi”, de ő nem látta, és nem is hallotta a kiabálását. Szomorúság, fájdalom és félelem töltött el, szinte éreztem a „síró-rívó bácsi” érzéseit. Fényes nappal volt.

Később részletesen elmondtam a szüleimnek a történetet, és kiderült, hogy abban a házban, ami előtt a „síró-rívó bácsit” láttam, lakott egy, a „személyleírásommal” teljesen megegyező férfi, aki nem sokkal az előtt halt meg autóbalesetben, mielőtt én láttam a szellemét. Vannak gyermekei, szerintem azért sírt és kiabált, mert nem láthatja többé őket, és a gyerekei se őt.

Mostanában majdnem minden nap elsétálok a ház előtt, ahol 15 évvel ezelőtt láttam, de szerencsére azóta sem találkoztam vele.

Őszinte vagyok, nem találtam ki a történeteket.

18/F