Miért nem féltek a haláltól? A teljes elmúlástól.

Adam 333

Tőled is félek, nagyon! Vágytad a halált? Na szerintem ez az igazán beteges. Elviccelem itt a dolgokat, de közben van mögöttük "szerintem" mondanivaló is. Számomra ugyanúgy félelmetes és kellemetlen nyomasztó a reinkarnáció és a halál utáni élet, mint a teljes elmúlás. Elég csak belegondolni, hogy mondjuk van menny vagy pokol, reinkarnáció. Reinkarnációkor, ha újjá is születek nem fogok rá emlékezni, mint az ezelőtti életemre. Vajon önmagam leszek? Vagy ott van a menny, pokol. Hová is fogok kerülni? Pokolra jutok vagy mennybe megyek? Nem biztos olyan jó voltam, hogy oda kerüljek. B) Tudatlan, aki fél? Ezzel nyugtatod magad? Sokszor inogtak már meg a legvégén azok a hívő kis emberkék is. Még te is lehetsz köztük.

Látod, ezért mondtam, hogy beteges vagy.

És ezért nem szép tőled, ha azt szeretnéd, hogy mások is ilyenek legyenek.

Ahogy leírtad, az bizony beteges.

Leírtam, hogyan normális. Nézd meg, ha eddig nem sikerült.

Az meg, hogy a reinkarnációval szemben fenntartásaid vannak, érthető. De a világ egyrészt nem kívánságműsor (nem csak kellemes dolgok vannak benne), másrészt meg valamit ki kellett találni, hogy miért nem emlékszik nagyjából senki az előző életére.

Ha még mindig nem sikerült elolvasnod, amit írtam, akkor MOST olvass vissza.

Egyre inkább azt kell hinnem, hogy tényleg valami fóbiád van ezzel kapcsolatban.

Az meg, hogy másnak is ezt kívánod... NAGYON nem szép dolog.

"Az meg, hogy másnak is ezt kívánod... NAGYON nem szép dolog."

Jól van állíts be rossznak én vagyok a sátán, maga a gonosz! Na most már elégedett vagy? El akarom pusztítani az egész világot olyan vagyok, mint Hitler! F*om eszem megáll.

Nézd...

most már inkább csak azért írok, hátha más is olvassa.

Egyrészt az látszik, hogy kultúra az nincs nálad.

Másrészt az, hogy a gondolataid mélysége... hát... szóval, nem hiszem, hogy nagyon szoktál ilyet tenni. Mondjuk, akik lepontozták a válaszaimat, azok is pont a te szinteden vannak (vagy alatta, mert ők írni se tudnak).

Alapvetően kétféle JÓ módszert szoktak alkalmazni az emberek a halállal kapcsolatban.

Az egyik az, amikor a halált az élet természetes részének tekintik, és erre meg is tanítják a fiatalokat. Ilyenkor az embernek életszakaszai vannak, és mindegyikben különféle teendői a halállal kapcsolatban.

Az utolsó az, hogy nyugodtan, békében meghal.

Na, ez inkább keleten szokás, mifelénk nem nagyon.

A másik módszer az, hogy az ember tudja: a halál jelenleg még elkerülhetetlen, és nagyon nagy valószínűséggel ő is meg fog halni max. 100 éves koráig.

Normális ember ilyenkor nem FÉL a haláltól, mert ezzel tönkreteszi az életét.

TART a haláltól - tehát számol vele, mint lehetőséggel, de nem rongálja ezzel az életét. Normális életet él, amihez az is hozzátartozik, hogy tud beszélni a halálról is, nem fél tőle.

Ezen kívül egy normális lelkű ember nem kíván másnak rosszat, semmiben.

Tehát pl. egy sánta SEM kívánja azt, hogy mindenki más is legyen sánta.

Szerintem neked is érdemes lenne ezen elgondolkodni.

Idáig elég jó írásokat láttam tőled - ez az első, ahol kicsit furán nézem, hogy mit csinálsz.