Akik hisznek a reinkarnációban kevésbé ítélik el a gyilkosságot illetve kevésbé félnek a haláltól?

Érdekes kérdés, én is hasonlót tettem fel kettővel utánad, pedig akkor még nem olvastam ezt.

Ha a természetes halált igyekszünk elfogadni, az élet velejárójának felfogni, és nem mint valami szörgyűségre gondolni rá, hanem csak egy kapuként egy másik világba, akkor a többi halállal nem ugyanezt kellene tennünk? Ráadásul egy természetes halál lehet akár fájdalmasabb, hosszadalmasabb és szenvedéstelibb, mintha valakit pl lelőnek és rögtön meghal. És ha a lélek valóban halhatatlan, akkor miért akkora bűn valakinek elvenni a testét, ami csak test? Hiszen nem azzal vagyunk azonosak. Vagy ha bűn, akkor a természet is bűnös, haragudjunk rá és ítéljük el azt is, mint a gyilkosokat, mert ugyanúgy elveszi az emberéletet? (Más dolog, hogy vannak társadalmi normák, törvények, nehogy valaki azt gondolja, pártolom a gyilkosságot! Csak hát spirituális szempontból így is meg lehet közelíteni.) Pufognak itt a frázisok, hogy ez meg ez rossz, meg csúnya dolog, meg önzés, meg rossz karma. Na de a kérdés, hogy miért?

Ja! A sorozatgyilkos sem bűnöző, hanem csak vállára veszi annak terhét, hogy másokat hozzásegítsen karmikus megtisztulásuk útján?

Miért fél az az ember a haláltól, aki hite szerint a mennyországba kerül?

.

Aki hisz a Karmában, annak sincs joga mások életét elvenni.

A haláltól félelem nem függ az illető hitétől.

"Ja! A sorozatgyilkos sem bűnöző, hanem csak vállára veszi annak terhét, hogy másokat hozzásegítsen karmikus megtisztulásuk útján?"

Jogilag bűnöző, de itt most nem jogról van szó. Ha valaki természetes halált hal, azt kételkedés nélkül elfogadjuk azzal, hogy "most jött el az ideje". Ha megölik, akkor nem akkor jött el az ideje? Ki mondja meg, hogy mikor van ideje?

"(Úgy tegyetek másokkal ahogyan azt szeretnétek hogy mások is tegyenek veletek)."

Ez már inkább spirituális megközelítés, tényleg lehet, hogy emiatt a "törvényszerűség" miatt bűn a gyilkosság. Mármint csak úgy értem, hogy bűn, hogy bizonyos következményeket von maga után. De mi a helyzet akkor, ha valaki saját magának is halált kíván, pl megöl valakit, utána magával is végez? Akkor úgy tett mással, amit magának is kívánt. Persze lehet mondani, hogy tévedésben volt, de akkor bonyolódik a dolog annyival, hogy a rossz dolgokat tehetjük véletlenül vagy tévedésből, és a jó dolgot is tehetjük véletlenül, amikor igazából rosszat akartunk, és akkor most melyik nyom többet a latba, a szándék, ami mögötte volt, vagy csak a tett. (Pl valaki véletlenül okozza egy másik ember halálát, pedig nem akarta a világért sem, a másik esetben meg egy bérgyilkos elvéti a lövést, pedig szándékában állt volna ölni.)

Mindenki olyan karmát vesz a nyakába, amilyet akar. Azért az áldozatot sajnálom, bár biztosan van oka annak is. Én azért nem leszek gyilkos.

https://www.youtube.com/watch?v=IWNNHEl8LDY

Van akit a sors rángat van aki megéli és irányítja a sorsát.

A Karmára hivatkozni túlságosan leegyszerüsíti az egyéi felelősséget.

Hivatkozhat rá a Szent Inkvizició áldozata és inkvizitora

egyaránt.

Valahogy mégsem az inkvizitorral azonosulok, aki jót tett az áldozattal, hiszen hozzásegítette Karmája beteljesüléséhez!

"Valahogy mégsem az inkvizitorral azonosulok,"

Az áldozattal, azzal azonosulsz?

2. vagyok

"Aki hisz a Karmában, annak sincs joga mások életét elvenni." dubitus, te itt vmit nagyon benéztél, aki hisz a karmában, az abban hisz, h az ebben az életben elkövetett bűnei kihatnak a következő életére. azaz ha akarattal kioltja mások életét, ő a következő életében cipelni fogja ennek terhét. a karma pont minden, de nem felmentés. gondolj bele, azt állítja, h ha eltoltad, még a halállal sem érnek véget a szenvedéseid...