Miért nem féltek a haláltól? A teljes elmúlástól.

#5 Kezdjük azzal, hogy elfogadni és félni tőle nem ugyanaz. A félelem egy normál reakció, mármint, ha nem vagy pszichopata. A halál két fázisból áll félelem és beletörődés. Az utóbbi annyiból áll, hogy pszichésen nem vagy magadnál és csak elengeded függetlenül attól, hogy a tested még tovább küzd az életbenmaradásért. Ezalatt nem marad időd azon elmélkedni milyen vallású vagy, miben hiszel. Néhányan például, akiket vissza hoztak ebből az állapotból megváltoznak és ritkán arról számolnak be, hogy miket láttak "odaát". Közben annyit vesztettek önmagukból, hogy a felépített személyiségük azalatt az idő alatt próbálja kitölteni az az űrt, amit a halál közeli állapotban vesztettek el. Mivel ebben az állapotban minden egyes másodperccel veszít magából az ember (pusztuló agysejtek meg ilyesmik) Pszichésen ki hogy tölti ki ezt az űrt már csak rajta múlik. Miket látott meg kikkel találkozott, megváltozott az ízlésük vagy ezután fenn vánszorognak a hegyen és Buddhák lesznek meg ilyesmi. B) A félelem, mint mondtam egy természetes reakció, aki nem fél semmitől nézesse meg magát egy közeli klinikán. Mellesleg nem az a bátor, aki nem fél, az a bátor, aki fél, de beismeri és felül kerekedik rajta. Ugorj ki egy helikopterből ejtőernyő nélkül, és ha akkor se félsz beteg vagy! Krízis helyzetben az ember automatikusan fél! Az előbbi válaszommal erre utaltam, ami aztán le lett pontozva. Arra csak annyit tudok mondani no comment! :)

Órákkal később jöttem rá, hogy 5-öt írtam 8-as helyet. Gyors felfogású vagyok. Szal bocs 5-ös, majd küldök neked egy bocsánatkérő vírus emailt. :D

Nekem rosszul esik, hogy ők nem félnek én meg igen. Amondó vagyok féljen mindenki!

Ez nem volt szép tőled!

#16 Miért nem? Ha mindannyian félnénk legalább lenne bennünk valami közös és senki se érezné magát kirekesztve, együtt félhetnénk.

#18 Csak arra buzdítok mindenkit, hogy félje a halált. Elfogadni és félni tőle két különböző dolog. Én is félek tőle már egy jó ideje, de nem érzem úgy, hogy beteges lenne. Nem várom vagy élek állandó félelemben, de amikor az eszembe jut, hogy egyszer meghalok nyomasztó érzés tölt el, azért inkább az életre koncentrálok. Ez egy plusz lökést ad az élethez szerintem. B)