Sok ember miért nem hisz az újjászületésben.. és akkor miben hisznek?

Mert ez az anyagi világhoz ragadt felfogás, hogy a lélekkel kell hogy valami legyen a halál után. Miért kéne egy léleknek újrahasznosulnia, különösképpen alacsonyabb létformákban? Azt meg nem jelenthetjük ki, hogy csak az embernek van lelke, az ember különbözik az állatoktól.

Matematikailag sem értelmezhető a reinkarnáció. Egyre több lélek kell, hogy újonnan szülessen, akkor pedig ha a lélek nem anyagból születik, képesek új lelkek születni, akkor mégis miért lenne szükség az értelmetlen körforgásra?

Egy puszta léleknek nem kellenek célok, nem kell újrahasznosulnia, az emberi lélek megismételhetetlen.

Én nem hiszek benne, hogy a lélek és a test külön is létező jelenség lenne, de szerintem a reinkarnáció a teológián belül is egy elavult eszme, ha lehet lyet mondani.

#11

Kéne.

Mégis ragaszkodsz hozzá hogy Isten/reinkarnáció/stb. létezik, holott semmi bizonyítékod rá.

Ezen az alapon tehát kérem a pénzem.

Agnosztikus vagyok, ami azt jelenti, hogy nem foglalok pártot vallási kérdésekben. (Nem vagyok sem nihilista, sem ateista, sem hívő...) Abban hiszek, hogy a vallással kapcsolatos kérdések zöme nem bizonyítható és nem cáfolható.

Választhatnék egy vallást és követhetném azt az irányvonalat. Ugyanakkor én, a végtelen szabadságomban, melyik vallásra mondjam azt, hogy hopp, mostantól ez lesz számomra az alapértelmezett igazság? Hogyan mondjam meg, hogy a muszlim, a Krishna-hitű vagy shinto látja a tényleges valóságot? (Ezen vallásoknak egymást kizáró elemei vannak, így nem lehet őket összemosni. Ld. pl. "egy igaz Isten" kontra politeizmus)

Jó, nem tudok - vagy legalábbis nem áll szándékomban - hitet választani. Akkor hogyan éljek? Lehetek "jó", hogy biztosra menjek és mindenképpen részesüljek valamely vallás kegyelmében. A probléma az, hogy a legtöbb vallásnál kifejezetten csak akkor részesülsz a vallás kegyelmében, ha gyakorlod is azt bizonyos szertartások, rítusok mentén. (Konkrétan egy református lelkésszel beszélgettem a témában, aki szerint hiába követem a vallás bármely tanítását, ha nem fogadom el Istent, akkor bukta az egész. Ugyanakkor bármilyen nagy bűnt elkövethetek, Isten megbocsát, ha elfogadom. Ergo tulajdonképpen kizárólag a rítusok számítanak.) Szóval, ha valamelyik vallásnak - akármelyiknek - igaza van, én mindenképpen buktam a dolgot.

Jó, de attól még lehet jó, nem? A probléma ezzel az, hogy a vallások erkölcsi tanításai elmaradottak. A krisztusi aranyszabály például azt mondja ki, hogy mindig cselekedj úgy mással, ahogy veled szeretnéd, hogy cselekedjenek. Ez nem veszi figyelembe az egyéni igényeket. Én például száz százalékos, radikális őszinteséget várok az ismerőseimtől, míg a legtöbb ismerősöm valójában kedvességet vár - ami nem ugyanaz, hiszen a kedvességben nem mondhatod ki a negatív visszajelzéseidet. Azaz, ha úgy viselkednék velük, mint ahogyan elvárom, azzal ártanák nekik. A Buddhista passzivitás a bántalmazással szemben pedig pillanatok alatt földönfutóvá tenne a piaci versenyben.

A filozófia - és érdekes módon a matematika - a jó kifejezésének egy egészen más szintjén tart, ami alapvetően kontextuális, kontingencia-típusú, és helyzethez alkalmazkodó. Én ebben hiszek: mindenkinek saját magának az adott pillanatban kell meghoznia a jó döntéseket, mérlegelve a különböző szempontokat.

Ez az életelvem.

A lélekkel kapcsolatos hitem pedig egészen egyszerűen az, hogy jelenleg a természetben nincs olyan jelenség, aminek a leírásához egy anyagtalan, a testet elhagyni képes lélek létezését feltételeznünk kellene. Minden ismert folyamat megmagyarázható kizárólag testi folyamatokkal, fizikával, kémiával, biológiával. Ez nem jelenti azt, hogy nincs lélek (annak létezését cáfolni nem tudom és nem is szándékozom), de azt mindenképpen, hogy az emlékezés, az érzelmek, a döntések az agyban dőlnek el.

Azaz, amikor meghalok, akár van lelkem, akár nem, minden, amit itt és most birtoklok, elvész. Innentől kezdve teljesen lényegtelen, hogy valamely részem továbbmegy-e. (Mint ahogy a testem lebomlik, és az atomjaim részei lesznek a földnek, a baktériumoknak, bogaraknak, növényeknek.)

Ez az egy élet adatott meg NEKEM, ha a lelkem továbbmegy, akkor már egy másik ember életét viszi tovább. Ezért ezt az egy életet kell úgy élnem, hogy én boldog legyek, és a világnak is jót tegyek. Erre pedig nincs jó megoldás, nincs nagykönyv, ami elmond mindent, ez kizárólag a személyes tökéletesedés útja.

#15

Az ateistának semmi köze holmi állásfoglaláshoz.

Az ateista pusztán nem hisz semmilyen istenségben. Vagy ezért, vagy azért - erről semmit nem árul el az a tény hogy ateista.

Mivel Te "nem foglalsz állást", azt jelenti hogy nem hiszel jelenleg semmillyen istenségben.

Tehát ateista vagy.

--------

Az agnosztikus nem-tud.

Az ateista nem-hisz.

Ez a különbség.

Az ateista mozgalmak általában nyíltan tagadják Isten - vagy bármely más deitás - létezését. Én nem tartom elképzelhetetlennek, hogy létezzen valamely teremtő vagy sorsokat irányító erő, és járatos vagyok az apologista érvelésekben is. Ettől függetlenül nem köteleződők el egyházak mellett, és nem tartom lényegesnek a vitát hittémákról.

Szerintem a különbség jóval egyszerűbb annál a redukciónál, amit bemutattál. Ez egyszerűen bűvészkedés a szavakkal.

13-as: ???

Ateista vagyok. Arra írtam, hogy ha valaki azt mondja, létezik reinkarnáció, lélek, az bizonyítsa be.

2: Akkor mért van az, hogy ugyanabban az oktatásban részt vevő gyerekek közül az egyik nagyon hamar megtanul valamit, a másik meg sehogyse? Őt is ugyanazok az impulzusok érik.

Az egyik mégis matematikus lesz, a másik hegedűművész, a negyedik látványtervező.