A reeinkarnációval hogy lehet összeegyeztetni ezt a "tényt"?

Halálközeli esetén vagy szívleállás esetén a vérkeringés megszűnik az agy nem kap elég oxigént, ami után a páciens elkezd hallucinálni és az agyban olyan kémiai reakciók indulnak be, amelyek hatására a beteg fényjelenségeket észlel vagy testenkívüli élményt él át. De ennek semmilyen köze nincs a reeinkarnációhoz

Jigsaw

Hogy kizárja-e a reinkarnáció a "a lélek túlvilági létét", vagy esetleg nagyon is összegyeztethető-e vele, az szerintem azon múlik, hogy mit is értünk "a lélek túlvilági létén".

Megkérdezhetem, hogy Ti hogyan értelmezitek ezt a fogalmat?

Én soha nem értettem mért kell gondolkozni azon, hogy mi történik akkor amikor valaki meghal.

Minden ember, minden élőlény egy tudat.

Tehát:

Én itt vagyok, van egy testem amit irányítok, van egy tudatom. Neked is van egy tested, amit irányítasz, egy tudatod.

Ha meghalok/meghalunk ez a tudat megszűnik.

Akármi születik, akár egy szúnyog, akár egy nyúl, akár egy másik ember, annak a testét is irányítja a tudata (vagy valami).

Az embernek van egy Én gondolata.

Tehát magamról én azt mondom és gondolom/tudom, hogy én vagyok. Te is azt gondolod/tudod, hogy te vagy.

Ha születik egy ember ő is azt fogja mondani, hogy én vagyok én.

Ezt nehéz értelmesen elmagyarázni, amint látszik nekem sem sikerül. :)

De a lényeg, hogy nincs itt semmi lélekvándorlás, semmi túlvilág, semmi.

Csatlakoznék Laylah nevű felhasználó válaszához

Továbbá nem ütközik a reinkarnáció a keresztény nézetekkel, csak nem tárgyalja azt. Számtalan reinkarnációs esetet rögzítettek, amikor is a kisgyermek pontosan leírja egy előző élete eseményeit, helyszíneit, szeretteit névvel stb. (és utánanyomozva igaznak bizonyul) Egy-két esetben a történetekben szerepel az is: Hogy "Kaptam Istentől egy jegyet, hogy visszatérjek." Az igazságot megvallva, ha nem lenne reinkarnáció, akkor a lelkek száma az emberiség kezdete óta csak napjainkig meglehetősen magas számot érne el, igaz az univerzum nagyságát tekintve elégséges, viszont ha eljön az a földi paradicsom, amit ír a biblia, elég szűkös lenne a hely. Bár ha a vallás saját önámításait vesszük figyelembe, akkor csak a keresztényeket, illetve az elmúlt kétezer évet kellene figyelembe vennünk (kivétel a néhány ótestamentumi szentet, mártírt továbbá üdvözültet), azokból is a jókat, talán még elégséges is lenne, viszont akkor a pokol befogadóképességét kéne vita alá vonni stb. De nyugodtan mondhatom Isten nem ilyen könyörtelen. Szóval nem zárja ki a reinkarnációt a kereszténység, egyszerűen a filozófia nem hagyja tárgyalni, előtérbe helyezi jelen életünkben történő erkölcsöket (ami nem egy rossz dolog végső esetben, hogy csak egy esélyed van, még ha nem is feltétlen, de így nem halasztgatja a jó erkölcsös életet a következő életére az ember stb.). Továbbá ott a purgatórium fogalomköre, talán tekinthető inkább egy állapotnak, mintsem helynek. A lélek tisztulása, finomodása évezredeket is igénybe vesz, amihez bizony tapasztalatban gazdag környezet szükséges, hogy újra és újra átélhessünk bizonyos szituációkat, és a döntéseink, lépéseink mind egyre a jó döntések irányába vigyék életünket(ehhez szükséges egy fizikális helyszín). Majd egy tiszta lélek szülessen végeredményképp...

A másik. A tudományos oldal is igazat sejt, bár ők a tüneteket veszik ténynek, mint sem a tünetek okát. Valóban közrejátszik az agy állapota és az emlékek - a tudat halálközeli élménye. Az agyunk egyfajta antenna vagy konvertáló eszköz. Mind odaátról konvertál befelé és fordítva. Ha például te egész életedben szentül meg lennél győződve, hogy a halálod után téged hörcsögök fognak várni, akkor bizony ez a kép fog fogadni. Nem azért, mert hörcsögök vannak odaát, hanem mert, ameddig a tudatot él, nem képes befogadni az ismeretlen formákat, főleg ijedtség nélkül. Szóval még az angyalok eredeti formáját sem lennénk képesek feldolgozni, így akképp jelennek meg előttünk, ahogy az a számunkra legpraktikusabb halálunk állapotának befogadásához. Majd pedig a tudat szépen leválik, vagyis inkább összeolvad (belétisztul) szellemünkkel, de az egó végképp megszűnik, és jöhet az "átlépés". Ez eltarthat jó pár napig is mire a tudatunk jelen formája eltűnik, hogy a lélek "átléphessen" a túlvilágnak is nevezett helyre...

Továbbá a szellemünk nincs bezárva közvetlenül a testünkbe, min a lélek (a szellemnek része a lélek, de a lélek nem az egész szellemünk). Vagyis inkább úgy mondanám a szellemünk nem csak a fizikai síkban van jelen, ami be van zárva a 3 dimenzió és idő korlátaiba (ez a mi játszóterünk), szóval odaát te találkozhatsz egy rég meghalt szeretted szellemével, még ha ő ujjá is született. A szellemed inkább a tudatalattiddal hozható közvetlen kapcsolatba aki sugall, és megérzéseket közvetít. Ezzel magyarázható, ha pl. valaki megérzi egy hozzátartozója halálát stb. Szóval a szellemünk tud közvetíteni bárhova, mert felsőbb dimenziókban nem létezik sem tér, sem idő a mi fogalmaink szerinti értelemben. Ezért nem volt a teremtés előtt semmi, legalábbis nem létezett fizikai dimenzió (dimenziók).

A léleknek csak egy része van lenn a földön. Amikor a mennybe érkezünk, teljessé válunk, és átlátunk mindent. Akkor megvilágosodott állapotba érkezünk. Amikor leszületik a lélek egy testbe, nem csak a felejtés fátylán megy keresztül, hanem sok mindent fent hagy magából az úgynevezett mennyben.

Mindenkiből van egy darab itt, ami tapasztal, és egy darab ott, ami mindent tud.

Mar nem azert,de konnyen lehet h nem lattam minden elhunyt szeretteit -> akiket nem latott azok mar megszulettek ujra ,a dednagyi meg nem.

Es nem biztos h igazat mondott az illeto.