Miért kell mindenképp lennie valaminek a halál után?

Hát, sok választ olvastam itt, a vége felé már annyira nem volt kedvem olvasgatni, mert nem igazán a kérdésre volt válasz.

Miért kell mindenképpen lennie valaminek a halál után? Ezt kérdezted. Nos azért, mert ha nincs, akkor nincs értelme az életednek.

Miért tanulsz? Egész életedben tanulsz azért, hogy majd gürizhess valami munkahelynek nevezett irodában a retkes pénzért. Oké, szép életed lesz tegyük fel. De miért akarsz mindenáron élni? Mi hajt tovább? Miért akarsz tovább szenvedni? Hiszen a test csak egyre romlik, itt fáj ott fáj, nem hajlik, már a látásod is gyenge, rosszul hallasz. Sokkal egyszerűbb a halál, hisz utána nincs semmi. Mégsem teszed meg, valami mégis tovább hajt.

Aztán pedig ott a tanulás kérdése (de jöhetne a tapasztalat is). Mi értelme tanulni? Miért tanulsz? Ha meghalsz a bogaraknak meg gilisztáknak tök mindegy, hogy te egy matematika professzor voltál vagy egy buta naplopó senki. A földben elrohadó testeddel elrohadnak azok az emlékek is amiket tároltak az egyiptomi utadról, az első szerelmedről, a házasságodról, a gyereked első botladozásairól minden. Nem volt értelme élned, hiszen úgyis a semmivé foszlik az egész. Tehát a kérdés már inkább az, hogy van e értelme értelmetlenséget csinálni? Mert, ha arra jutunk, hogy nincs, akkor holnap főbe lőheted magad, ha pedig van, akkor holnaptól lehetne 7milliárd bankrabló terrorista gyilkos vadállat és gyilkolhatjuk egymást, mert végül is egyetlen tettemnek sincs semmi értelme.

A másik pedig maga a szabadság. Miért harcolnál a szabadságodért, ha úgysincs semmi a halál után? Akkor ez az egy életed van és kész, ha ezt tényleg full komolyan elhinné minden ember ott mélyen belül és tényleg a lelke legmélyebb bugyraiból hinné azt, hogy nincs élet a halál után, akkor az égvilágon senki nem háborúzna, mert féltené a saját egyetlen koszos életét.

Nincs ilyen, sajnos. Elmúlunk, ugyanúgy nem leszünk, ahogy fogantatásunk előtt sem léteztünk. A halhatatlanságnak két formája van, midkettő csak kvázi halhatatlanság:

1/ nagy tettek végrehajtása, mely miatt az utókor emlékszik majd ránk

2/ gyermekek létrehozása és felnevelése, ha sikerül egy kicsit saját magunkhoz hasonlóvá tenni őket