Most komolyan miért van az hogy az emberek többsége hisz a lélekben és a halál utáni életben, reinkarnációban stb?

Mert félnek a haláltól. A következő életet egyébként jobbnak képzelik a mostaninál.

aki nem hisz a reinkarnációban, annak valószínű ez az utolsó élete, érzi és tudja belül, ezért is tagadja az újjászületést, hiszen ő már nem fog reinkarnálódni.

Az nem igaz, hogy aki azt hiszi, hogy csak egy élete van, annak tényleg nem lesz több. Ha úgy vesszük, egy életünk van, és az az élet örök. Ez az örök élet az anyagi világban töltött időszakok és a nem anyagi világban töltött időszakok váltakozásából áll. Pl: ha egy gyorsúszó a medencében úszik, akkor egyszer fölemelkedi a víz felszínére, egyszer lebukik a vízfelszín alá, így hullámzóan egyszer fent van a feje, egyszer lent. Így vagyunk az Élettel is, egyszer a lélekvilágban vagyunk, aztán az anyagi világban, és ez így váltakozik. Közben mindig egyre tökéletesebbek vagyunk, és az anyagivilágban töltött életünk egyre gazdagabb és szebb lesz. De nem a sok pénztől lesz szebb, hanem a lelki békétől, az emelkedettségtől és a sok szépségtől, amit meglátunk a környezetünkben.

Szerintem ne törődj ezzel a dologgal, inkább próbáld meg élvezni azt az életet amit most élsz. Nyilván mély ponton vagy most, hogy ilyeneket írsz, de gondold át mi a jó és mi a rossz, aztán változtass. Hidd el minden csak rajtad és a gondolataidon áll, még akkor is ha ez sablonosnak tűnik!

Nem tudhatod, hogy én miken mentem keresztül és attól, hogy valaki túl lép a dolgokon és nem nyalogatja a sebeit, attól nem biztos, hogy tudatlan. Sőt valószínűleg feljebb lépett egy fokkal. De mindegy is, felőlem ítélkezhetsz látatlanban és megnehezítheted a saját dolgod, útjába állhatsz a saját boldogságodnak, nem én leszek az aki ebben meggátol.

Sokkal jobb az életünk, ha tudjuk, hogy nem csak ennyi, amennyi innen a Földről látszik. Ha távlatosabban godnolkodunk lehetnek elvontabb céljaink, és még a betegségeket és boldogtalanságokat is jobban viseljük, vagy akár el is tudjuk felejteni.