Miért kell mindenképp lennie valaminek a halál után?

Kedves 51%-os válaszoló:

Nagyon jó példákat mondtál a fejlődésre, és a komplexitásra, hiszen az elemek tényleg nagyon szeretnek összekapcsolódni, főleg a napban.

Viszont ha tudományosságot akarunk, akkor meg kell nézni a másik oldalt.

Degradációra számtalan példa van: fehérjék lebomlása a gyomrodban aminosavakká, az idősek szellemi és testi degradációja, civilizációk leromlása (pl. mad max, meg számos negatív utópia, amik csak kitalációk, de egy univerzális törvénybe sem ütköznek), napok felrobbanása, de ha a teljes univerzumot akarod számba venni, akkor egy univerzumra vonatkozó elmélet szerint az is lehet a jövője, hogy a világegyetem teljesen lehűl, és csak neutrínók maradnak és egyéb még kisebb részecskék, tehát pl a protonok is lebomlanak, ma is bomlanak de persze ez egy lassú folyamat nagyon. Ez csak elmélet, de ha a világ fizikusai reálisnak tartják, akkor szerintem kellő példa lehet a degradációra.

Azt is jól írtad, hogy a világban semmi nem vész el, csak átalakul, bár ezzel lehet páran vitatkoznának, de alapvetően ez a nézet megállja a helyét.

Lehet, hogy neked van igazad, hogy az agyi működéseken felül van valami plusz, ami a tudatot adja. Azonban ez jelenleg szükségtelennek tűnik, mivel a gondolkodás nem más, mint a bejövő információk feldolgozása, és az arra való reagálás akár gondolati képekben vagy szavakban.

Az tudomány jelenleg nem áll olyan ponton, hogy teljesen ismerje az agy működését, de valószínűtlennek tartja, hogy valami plusz kelljen az agy szerkezetén és biokémiai folyamati révén.

Ahhoz, hogy állításodat tényleg tényszerűnek állíthasd be, hogy a tudat nem az agyból származik, ahhoz meg kell cáfolnod azt, hogy az agy képes minden emberi kifejeződést ellátni ami az elmét illeti. Határozottságodból gondolom ezzel a cáfolattal rendelkezel tudományos szinten, és mi ezt nagyon szívesen meghallgatjuk, mert biztos tanulnánk belőle.

Egyelőre nem tudományos témakörben vagyunk, így nem kell tudományosan cáfolnom semmit sem. Mivel ez, ahogy te is mondtad elég durván kérdéses terület, ezért én csak állást foglalok. A véleményem az, és ezt számtalan kutatás alátámasztani látszik, hogy a tudatot nem képes az agy előállítani, hiába bármennyire is komplex.

A tudat nem az információk áramlásának illuziója, ezt pedig pár spirituális guru is bizonyságul adta, voltak akik évtizedeken át a lehető legingerszegényebb környezetben éltek, nem voltak szabályosan senkik, és semmik. Mindeközben nem történt más, csak az, hogy szignifikáns bölcsességre tettek szert, amivel éppen azt hírdetik, amit én is mondok. Nem lett a tudatuk kevesebb, nem lettek butábbak, sőt.

Ha az információk függvénye lenne a tudat, akkor egy kis Ketamine hatására elkellene veszítenünk azt. A ketamine elvág minden érzékelést, zero információ jön be, és tapasztalatból mondom neked, hogy a múltból sem tudsz információt nyerni, mert elfelejted. Csak vagy olyankor, emélkedsz. Még nyelv sem nagyon van, nincs nyelvi gondolkodás. Csak vagy, és furán elmélkedsz, IGEN MÉLYEN SZÁNTÓ dolgokról. Én pl. azon elmélkedtem élek-e vagy nem?! De a tudatom megmaradt, és az intelligenciám is. Miközben az orvosok nagyban műtöttek. Éppen ezért nem lehetséges, hogy a tudatom érzetre ugyan az legyen, mikor kint állok a Picadilly Circus közepén, és mikor levagyok hajítva a K-lyukba. Pedig ugyan az volt, csak az információ volt kevesebb.

Vissza térve a rendezetlenség témához, tudom, hogy a tudomány úgy gondolja, hogy az entrópia nő. Én alapvetően azért úgy gondolom, hogy maradjunk annál a résznél, ami az élethez köthető, ahol az élethez köthető folyamatokat láthatunk. Az evolució erről szólt, bár ezt kevesen veszik észre, az egyszerütől a bonyolultig. Ez tény, a maradék elmélet, toll meg papír és matematika. Nem biztos, hogy tükrözi az életet. a matek steril, nem veszi számításba a tudatosságot ;>

Egyébként a nem vesz el dologból kifolyólag, én ezt információ alapunak gondolom, és ebből kifolyólag a tudatom sem veszhet el.

Jah és itt szeretném még megjegyezni, hogy amikor testen kívüli dolgokról beszélnek a műtő asztalon, nem beszélnek arról, hogyan lehetséges bárminemü információt szerezni kívülről, mikor mindenkiben ott tobzódik a ketamine, sőt, elvileg droperidollal vagy benzodiazepinnel együtt adják, tehát a delikvens nem hogy elvileg tökéletesen elvan vágva a külvilágtól, de még dobnak neki nem kis löket hagyományos nyugtatót is.

Ezen kívül aki kapott már egy kis fényt arra vonatkozóan mi a valódi tudata, az képes arra, hogy átlássa, ahhoz egyetlen "tudatmódosító" sem képes piszkálni. Nincs drog ami a valódi tudatod megpiszkálná, mind egy szálig csak az érzékelésed baszogatja. Pedig az agykémiád igen csak megpiszkálódik.

Érdekes, amit mondasz, és így elsőre jó alapjául szolgálnak az álláspontodnak. Azonban továbbgondolva az előző gondolatmenetet, az agyi működéshez hozzátartozhat a gondolkodás, hiszen ott az inger maga a memória, hiszen elvágva a külvilágtól ez megmarad. Viszont te azt mondod, hogy az emlékeidet is elfelejtetted, akkor milyen mélyenszántó dolgokról tudsz gondolkodni azon kívül, hogy élsz-e vagy meghaltál? Az élet és a halál fogalma is szellemi fejlődésünk során tudatosul, aminek folyamatát úgy néz ki, hogy még tökéletesen ellátja az agy.

Tényleg érdekel, hogy miről tud gondolkodni egy ember, ha semmi emberi információalappal nem rendelkezik.

A testen kívüli érzékelés nagyon érdekes téma, de az én álláspontom is az, mint neked, hogy semmilyen információ nem juthat az agyba, ha minden rendesen blokkolva van. Ha egy léleknek nevezett valami elhagyja a testet, és úgy lát meg valamit, akkor az nem lehet más, mint az agy szüleménye, mivel elviekben lehetetlen, hogy valami ugyanúgy lásson, mint az agy. Egyedül az agyunk tudja úgy dekódolni a hullámhosszokat, hogy ugyanazt a felismerést tapasztaljuk. A hullámhosszokat lehet másképp is dekódolni, de az már egy teljesen másmilyen felismerést vonna maga után.

Újraolvasva a hozzászólásodat látom, te abban hiszel, hogy a tudat ki bír szökni, és információt tud szerezni, én pedig abban, hogy minden marad a helyén, információ nem jön se ki, se be, de az agy generál különböző gondolati képeket magától, mint amikor meditatív állapotban igen ellazultan képek jelennek meg.

Hogy mi az igazság, azt mindenki döntse el maga.

Az embernek saját maga a világ legfontosabb dolga. Így aztán nehezen fogadja el, hogy a világ tudomást sem vesz az ő létéről, vagy haláláról. Hogy a nap ugyanúgy felkel, hogy szerelmesek csókolóznak, hogy Maris néni leviszi a szemetet...

Emberi mivoltunk kezdete óta különféle elméletekbe, vallásokba menekülünk, csak hogy ne kelljen szembenézni a megmásíthatatlan megsemmisüléssel. Ami tulajdonképpen nem megsemmisülés, hiszen testünk elporladva visszakerül a körforgásba, és jó esetben génjeinket is sikerrel plántáltuk gyermekeinkbe.