Ti is élnétek örökké? Vagy legalábbis ebben a mostani létállapotban örökké?

A gond abból adódik szerintem, hogy sokan összekeverik a az örök élet lehetőségét az örök élet kényszerével. A kettő egyáltalán nem szükségszerűen következik egymásból.

Attól, hogy valaki biológiailag örökké élhet, mert vagy a szervezete folyamatosan regenerálja magát, vagy valami eljárás a szervezetet időnként "felfrissíti".

De ettől még a fizikai test korlátai - azaz pl. a trauma iránti sérülékenysége, a levegő, víz, táplálékbevitel szükségessége megmarad. Ha tehát valaki megúnja az egészet és meg szeretne halni, annak soha sincs akadálya, fejére húzza a svájci zacsit és elszenderedik békében... -

Miért is lenne baj ezel az örökléttel? Gond jelenleg "csak" az ellenkezőjével van. Azaz ha valaki nagyon szeretne még élni, de akkor sem tud. Ezen szeretne változtatni az emberiség számos tagja és nem pedig akaratuk ellenére is erőszakkal életben tartani értelmes lényeket. Nyilvánvalóan ebben a jövőben is elképzelhető olyan helyzet, mikor az eutanáziát mindenki elfogadható választásnak tartja. Pl. olyan súlyos sérülés, ami nem gyógyítható már abban a testben sem, ráadásul hatalmas fájdalmakat vagy végleges nyomorékságot, esetleg örök kómát okoz. Az ilyen élet nem élet, ezt bárkinek joga van befejezni bármikor. Az öngyilkosságok sem szünnének meg ennek megfelelően. Legfeljebb a fő kiváltó okuk, a depresszió lenne kialakulása előtt megelőzhető és teljesen gyógyítható egy örökléthez méltó, fejlettebb orvostudomány esetén. Így az öngyilkosság lehetősége megmaradna azoknak, akik jitükre hallgatva szeretnének a létezés egy magasabb fokára kerülni. Aki viszont nem hisz benne, az addig maradhatna meg emberi testben, mígcsak jólesik neki és persze a világ az egy élhető világ, vagy el tud menni oda, ahol tovább élhet...

Akarni biztos nem akarnék, de nyugodtabban néznék vele szembe, miután több időm volt az életemben. :)

Ennyi idő alatt talán elfáradnék, belefáradnék a sok harcba, túl messzire kerülnének emlékek a múltban, túl sok helyszín tűnne el, épülne újjá, változna meg, és túl sok halált látnék. Örökké élni nem boldogság. Örökké létezni nem azonos az örökléttel.

Feltetted a kérdést kérdező; örökké élni aztán befejezted..."ebben a létállapotban" meghatározással

A LÉT-ről amely általános és jelenvaló az univerzumban, nem gondoltatok még arra, hogy az egész egy képtelenség, hogy mi a gondolkodó ember csupán illúziókat alkotunk, egymást becsapjuk na és önmagunkat is, amikor az életről annak meghosszabbításáról beszélünk? Hisz ebben a nyúlfarknyi életben is, becsapjuk önmagunkat és mindenki mást is.

Boldogságról papolunk, holott csak az élvezeteket hajszoljuk és most független attól, hogy kinek mennyi az igényszintje.

Szerelmet hazudunk, holott csak kielégülni vágyunk és tartozni valakihez,hogy ne szorongjunk.

Céltáblákkal tűzdeljük tele életünket, mert ha nem volna előttünk látható, eltévednénk, mint az elektroszmoggal megzavart állatok.

Két blogot is megírtam, hogy segítsek az embereknek. Segítsek tanáccsal, hogy egészségesek legyenek segítsek élettapasztalattal hogy átvészeljék a nehezebb időket.

ÉS ahogy végére értem a gondolataimnak és az "örök-életet" TE kérdező felvetetted, ha komolyabban belegondolok, tovább élni esetleg örökké... az egy örökké tartó hazugság és önámítás lenne.