Ti is élnétek örökké? Vagy legalábbis ebben a mostani létállapotban örökké?

Az élet kevés önmagában. A minőségi élet más tészta.

Ha egészségben (pl. nem alcheimer kórban, recsegős csontokkal, reszketős ujjakkal) és teljes értékű egyéni szabadságban élhetnék örökké, akkor mindenképpen ezt választanám! Mégcsak a huzamos jólétre se vágynék...

Persze mi tart örökké? Az univerzum léte sem. Szóval, ha mondjuk 500 esztendő múlva úgy határoznék, hogy az első kolonizáló csapattal elkezdeném bejárni a világegyetemet, az szerintem egy időre biztosan elűzné 500 esztendős fene nagy unalmamat és a hosszú élet sok élménnyel is megajándékozna. Ettől nyilvánvalóan - megtanulnék egy más minőségi szinten, újfajta felfogással létezni, azaz méltóvá válnék, felnőhetnék a feladathoz... Idő kérdése és ez a világ egyszer el fog jönni. - Na, nem a mi életünkben. :)))

Miért gondoljátok, hogy egy öröklény az majd örökké csak emberként él és nem változik, hanem konstans marad?

Pl. én ha örökké élnék, nyilván időnként próbálnék magamon fejleszteni, javítani és ezzel fenn is tarthatnám a változatosságot.

Olyan öröklét is elképzelhető, ahol az elöregedő szerveket, tesztrészeket folyton lecserélteted, nanotechnológiával állandóan monitorozod, karbantartod.

Nyilván ekkor -időnként- az agyban lévő tudás is egyre nagyobb részben megújul, a régebbi ismeretek pedig elfelejtődnek, fokozatosan elholyásodonak. Az efféle karbantartás akár a személyiség folyamatos és kismértékű változását is magával hozhatja, mint a kezelésekkel járó mellékhatás. Továbbá az "örökre" nagy idő, eközben az emberiség megoldhatja a tudatátvitelt vadonatúj testbe, esetleg energia alapú létformákba, amik bejárhatják az egész univerzumot és egyáltalán nincsenek úgy az időhöz láncolva, mint jelenleg mi vagyunk. :)

De ez a váltás is történhet önkéntes alapon és akkor, amikor már elég érett rá az egyén. Ha valaki 500 év után jut el erre a szntre, akkor vált létformát. Ha 15.000 után, akkor teszi meg. Ha sohasem, akkor meg így marad, míg a körülmények miatt a létezése mindenképpen megszűnik.

Pl. szupernova lesz a napból és Ő meg itt ragad, vagy valami olyan balesetben, betegségben patkol el, ami az öröklétének keretein már túlmutató dolog, ha mondjuk a konstans létállapotot is kikötjük előtte... De ugye ekkor már nem öröklét az öröklét, csak szimplán hosszú élet.

Ha így nézzük, pusztán, logikai alapon ki lehet zárni a jelen létálapotban tartó öröklétet, hiszen az univerzumunk mostani formája sem tart örökké...

Továbbra is azt mondom, hogy ez a kérdés így túl általános, előbb specifikálni kell a kereteket, hogy mit ért valaki "öröklét" alatt. Hogyan is képzeli el ezt a dolgot? Mert attól egyáltalán nem "retardált" valaki, hogy elfogadja a testi örök életet, vagy hogy elutasítja. Egyszerűen más szemszögből szemléli csak a dolgot.

Mert annyira látható ez a nanorobotos világ pár éven belül.

Ám attól, hogy megmaradnál és új dolgokat/emlékeket tárolnál el az agyadban, attól még lehet a régieket meg elfelejtenéd.