Ti is élnétek örökké? Vagy legalábbis ebben a mostani létállapotban örökké?

"Mert annyira látható ez a nanorobotos világ pár éven belül.

Ám attól, hogy megmaradnál és új dolgokat/emlékeket tárolnál el az agyadban, attól még lehet a régieket meg elfelejtenéd.

"

Igen, ezt fejtegettem kicsit hosszabban, illetve ezért kérdeztem rá a pontosításra. Hogy akarunk -e egyszer majd örökké élni, az természetesen a feltételektől függ. Ha a létállapotnál a kérdező már a tudást is kiköti konstansnak, akkor valóban nagy baj lenne, mert így senki se szeretne örökké élni, hogy sem fizikailag, sem szellemileg, sem érzelmileg nem fejlődhet sehova. De ha a testi létet köti ki konstansnak, akkor a tudata, szellemisége egyrészt folyamatosan fejlődik, másrészt az elfelejtett, kiesett tudás miatt változik is az illető.

egy kicsit olyan ez, mintha úgy lenne halhatatlan, hogy kisrészben folyamatosan vagy ciklikusan (ezt a feltételt se kötöttük ki) meghalna és újjászületne...

Nyilván lesznek sarkalatos dolgok, amikre mindvégig vissza tud emlékezni és kevésbé sarkalatosak, amik a nem elég redundáns tárolás, vagy a nem felidézés miatt idővel részleteikben elhalványulnak, esetleg végleg kialszanak. De a konstans testi léttel az a gond, hogy logikai ellentmondáshoz vezet, persze nem rögtön, hanem egy jó hosszú idő után. Miért? Mert az még reális, hogy lehet önjavító a szervezet, ám ez emberi testbe zárva nem lépheti át a fizikai világ törvényszerűségeit. Ha megteszi, akkor már nem emberi létformáról beszélünk. Ha viszont nem teszi meg és a fizikai világ a számára a továbbiakban élhetetlenné változik, akkor a létezése, vagyis az öröklét ténye megszűnik. Ez a felfogás így paradoxonhoz vezet. Nem tudom ennél jobban, pontosabban megfogalmazni, hogy a kétkedőt meggyőzzem, ez csak tisztán logikai érvelés, ahol vagy a egyik feltétel teljesül, a vagy másik, de mindkettő egyszerre sehogyan sem teljesülhet, mert egymást kizárja. ("mostani létállapotban örökké" - ez a része a kérdésnek ami épp ezért megosztja a válaszokat, egyikünk ebbe, másikónk abba a lehetőségbe gondolt jobban bele és a paradoxon miatt a válaszok is ellentétesek.) No, ezt jól megrágtuk így éjjel. :)))

Természetesen, hiszen az egy örökléten át tartó tanulást jelentene. Lehetőséget az újabb és újabb ismeretek megszerzésére, valamint újabb és újabb tevékenységek kipróbálására.

Nem is értem, hogy egyesek számára az örök életképe miért azonosul egy összeaszott zombival. Számomra az ereje teljében lévő egészséges és esztétikus kinézetű, boldog embert jelenti.

Azok, akik azért nem kívánják, mert unatkoznának, szerintem már most sem tudnak mit kezdeni magukkal.

Egy értelmes lény nem tud unatkozni, mert mindig és minden körülmény között feltalálja magát.

Utolsónak üzenem, hogy ha mindenki örökké élne és persze ezek szaporodnának is, akik szintúgy örökké élnének, akkor túlzsúfolódnánk a bolygón. Másodpercenként születik és 4 másodpercenként hal meg valaki. Szükség van a halálra, még ha ez morbidnak is hangzik. És most jövök a szokásos klisével: mivel többen vagyunk, úgy többet is fogyasztunk. Ha meg még örökké is élnénk, akkor meg végképp kevesebb lenne. Hah, meg az, hogy örökké tanulnál mi? ;)

Azért kíváncsi lennék, hogy hány éves vagy.

Ezt te se gondoltad komolyan! Kipróbálnál ezt-azt, sőt valami ragadna is rád, de egy idő után 10000 év múlva unalmasnak találnád az életet. Nem lenne semmi ami leköt. Talán csak a WOW 7811. kiegészítője. :)

Nyilván a kérdés egy adott egyénre, max kettőre-háromra vonatkozott, így a válaszok nagyobbik része is. Ha az egész emberiséget veszi valaki számításba, mint öröklétű véglények seregét, ott már megoldandók azok a kérdések, amiket felvetettél.

De erre írta is valaki, hogy a természetes szaporodásba nyilván bele kéne nyúlni ilyenkor. Mondjuk a megszült gyerek nem lehet örökéletű, vagy csak egy örökéletű ember elhunyta (pl. baleset, öngyilok, gyilkosság, háborúk, természeti katasztrófák, stb. okozta károk) esetén engedélyezett szaporodni. Továbbá a szaporulat mondjuk X éves korában kaphatja meg az öröklét lehetőségét de csak akkor, ha legális, engedélyezett szaporulatról van szó.

Ennyi öröklényből álló közösség már könnyedén be is tartatná ezeket az alapszabályokat. A mániákus szaporodók meg lemondhatnak az öröklétről maguk és utódaik rovására.

De ezek a dolgok megoldhatók, hiszen egyrészt nem kellene a Földön ragadni az emberiségnek. Talán a túlnépesedés pont az a biológiai hajtóerő, ami a továbblépést, a világegyetem meghódítását, vagy akár a tetszőlegesen hosszú élet lehetőségét is elhozhatja magával.

Másrészt pedig az örökké élni egy lehetőség, nem "kötelező biztosítás". Vagyis aki örökké élhet, az bármikor dönthet úgyis, hogy köszöni, de ennyi már elég volt a létezésből és mondjuk űrhajóját a nap felé kormányozza, vagy beleugrik egy vulkánba, elpárologtatja magát egy hatalmas villamos plazmakisüléssel...

És ha valaki az "öröklét szerződést" megszegő tettét utólag megpróbáná rajta számonkérni, hát az már legyen az illető baja... :)

Fordítva azonban sajnos nem megy a dolog: Egy véges életű ember nehezen dönthet úgy, hogy örökké szeretne élni.

Persze egyszer eljön ennek a döntésnek is az ideje, hogy eleinte csak néhányaknak majd, de felteszik a kérdést.

Tanulás: megintcsak megközelítés kérdése. Ha úgy tekinti az ember, hogy konstansak maradunk akár az emberi testbe zárt formánkban, akkor is változhat pl. agyunk. Neuronjaink nem élnek örökké. A tudást elfelejtjük, időnként újratanuljuk. Szóval ha karbantartásszerűen fogjuk fel az "öröklétet", akkor nekem az a válaszom, hogy ezt bizony én is szívesen kipróbálnám. :) De ha mindenféle szabályokkal és kötöttségekkel bebetonozzuk a lehetőségeket, (mondjuk egy börtönben a föld alatt kéne életem tengetni, mindenkitől és mindentől elzártan) hát akkor viszont köszönöm, én sem kérnék belőle. Persze ezek végletes dolgok, nem életszerűek. :)

De ha úgy merül fel a kérdés, hogy örökké élhetek, ám cserébe ezért egy kutató űrhajón holnap után el kell hagynom a Földet, munkám a véget nem érő kutatás lesz, 100 fényév távolságnál pedig a jövőben soha többet nem jöhetek közelebb, plusz nem szaporodhatok, mert a fenntartó rendszerem ilyen, akkor én sokad magammal minden bizonnyal ezt a megkötést is nagyon szívesen felvállalnám. Olyan hatalmas az univerzum és mi olyan kis porszemek vagyunk benne, hogy amíg létezik, évtízezredekig se tudnánk túlnépesedni benne, még letiltott szaporodási képességünk esetleges jövőbeni meghekkelése mellett sem... :)

Persze hogy az ember még tovább szeretne élni-- egy bökkenő van-- hogy a test megöregszik és előbb-utóbb nyűggé válik!

De ha valaki az életét becsületesen élte le ahogy kell, mint ember, akkor a lélek halhatatlanná válhat. S ha itt nem is de valahol az univerzumban ismét életté alakulhat, mert addigra olyan erős teremtő isteni erővé fejlődik.

Hát igen rubberjohn amikor valaki fiatal, akkor örökké szeretne élni persze ritkán gondol ilyesmire egy fiatal--

legalábbis én soha nem gondoltam ilyesmire--számomra nem létezett csak a ma a holnap a tegnap, és fel se merült bennem az a gondolat hogy az életem véges... úgy éreztem mint ha az élet egy örök valami lenne, és mindig megdöbbentem de még ma is hogy a csudába már megint december van?-- s ami volt előtte? Igaz volt egyáltalán vagy csak álmodtam?-- számomra a most és itt és a holnapi nap létezett és létezik ma is 70 évesen-- eszembe sincs meghalni-- fizessék csak a nyugdíjamat még jó darabig!

rubberjohn hát nem igazam van-- olyan sokan elmennek még fiatalon aztán épp hogy a 60 körül járnak-- csak az utcánkban és környéken 5 ember ment el két hónap alatt és csak 50-60 évesek voltak-- közben egy életen keresztül fizették a nyugdíjat.

De komolyan ha az ember mértékletesen él, rendszeresen étkezik, de csak módjával, eleget sétál a levegőn, mindenféle altató nélkül alszik, de nap közben is pihen egy órát akkor egészséges maradhat sokáig.

A lelki életét pedig a családért gondolattal, barátokkal és alkotással, hobbikkal,lehet színessé, széppé tenni.

Ha valaki nem igy él, csak begubózik csak lesve mit csinál a szomszéd, ha nincsenek tervei a holnapi napra, akkor hamarabb mehet el. Pedig kár, mert ez az egyetlen életünk van és az csak itt és most van!