Ti is élnétek örökké? Vagy legalábbis ebben a mostani létállapotban örökké?

Hát... 42/ csábító ajánlat élni veled örökké... csak hát van két bökkenő első nem ismerlek. szóval eléggé kényelmetlen lenne ha nem lennél szimpatikus számomra és örökké a nyűg lennél a nyakamon--- A másik hogy be kell vallanom, hogy időnként már fáradékony vagyok mivel 1942 ben születtem.. szóval ha megfiatalodhatnék először, akkor még a nem ismert rigolyáidat is elviselném az öröklétünk kedvéért...

Na de mi a csudát csinálnánk olyan sokáig? mert csak akkor lenne értelme ha ingyen és bérmentve ismét beülhetnék a padba tanulni- és elvégeznék egy jó pár egyetemi szakot- matekot, fizikát, gépészetet, informatikát, csillagászatot... na és ki ne felejtsem megtanulnék két kézzel zongorázni és még jobban festeni hobbiként -- na akkor lenne értelme örökké élni....eljönnél velem az univerzum másik felébe? Mert az hétszentség, hogy bejárnám ezt a végtelenül gyönyörű de félelmetes és ellenséges mindenséget.

szóval elfogadnál nagyanyádnak? A főzést, sütést vállalom. Mert az-az megérzésem, hogy fiatal vagy.

Kedves mami!

A 32, 35. stb. válaszoló vagyok és szintén jelentkezem!!! Ami engem illet, bevállalnám örömmel a társas utat a galaxisban Veled! Elvinnénk egy rakat könyvet magunkkal, meg összevadásznánk egy jó kis belevaló csapatot, egy hatalmas aszteroidából kifaragott, komplett akvapóniás, nagyváros-méretű űrjárgányban és elfőzőcskélnénk békében sok-sok finom sütikét a Tejúton jártunkban-keltünkben. Néha meg egy hatalmas távcsővel megnéznék a Földet és nosztalgiáznánk egyet... :)

Itthagynánk a sok maradi embert bezárkózva, a saját maguk által emelt korlátok közé és olyan kalandokban lenne részünk, amiről egy átlagember ma már ott tartunk, hogy nem is merészel álmodni - mert az ember számára egyetlen határ létezik, az pedig saját alkotó képzelete... Ha az végtelen, akkor idővel a lét is azzá válhat, nem kell ehhez nekünk először feldobni a pacskert, bárhogy ránk szeretnék is tukmálni a jót... :)

32-35/ visszaolvastalak-- s valóban a probléma a test mulandósága.

tudod az az érdekes, és bizonyos értelemben dühítő is, hogy volt egy csodálatos és nagyon ritka képességem életem során amit még rendszer váltás idején tulajdonképpen 50 éves koromban abba hagytam, mint gyakorlatot.

Pedig ha sokkal előbb takarodnak ki a ruszkik akkor ez a bizonyos test-elmulás is talán megakadályozható lehetett volna. Most ne gondolj semmi vallásosra-semmi köze hozzá- szóval van az emberi testben egy energia hálózat amire pont megfelel a lélek fogalom, mert ha nincs benne akkor olyan komába kerül az ember amiből soha nem hozható vissza! (ebbe besegített az intenzív ápolói munkámmal együtt-járó ismeret is).

szóval ha a 60-70-80 -as évek idején boríthattam volna ki a bilimet" még fiatalnon és már értőn-- akkor megtanulhatta volna esetleg annak segítségével életben tartani a testet- meghosszabbítva az életet.

A lélek sokkal többet tud mint amit az ember, csak nincs hozzá memória az agyi neuronokon.

ezt úgy lehet elképzelned, hogy a lélek az amelyen a gondolat van az agysejteken viszont csak képi és egyéb memória lenyomatok vannak-- amit a gondolati lélek ráfutva előkeresi felerősíti és igy alkot egy képzeleti gondolatot szinte látva amire gondolunk. Ez a fantázia csak igy van jelen, múlt és jövő elképzelése az embernek.

Ha életem során (gyermekkoromtól kezdve) kiléptem bárhová akkor a lelkem olykor gyógyított is igaz csak kizárólag gyermekeket. --DE a lélek csak megállt topogva mellette hozzáért a beteghez és nem csak a betegséget tudta azonnal, de meg is gyógyította anélkül hogy ÉN az ember bármit tudtam volna tenni fordított esetben a valóságban, műszerek, vagy műtét, gyógyszerek nélkül!

Tehát egy olyan sok-sok egy életen át tartó utazás esetén, ha minden utazó megtanulja miképp kell elhaygani következmény nélkül a lelkével a testét, akkor minden lélek a saját testét talán megfiatalítani lenne képes.

De talán lehetne olyan szerkezetet is alkotni amelybe beleférne egy emberi test-- aminek lenne gondolati-memóriája" és még hozzá mágneses, negatív töltésű. S időről-időre átpásztázná a testet és fiatalítaná a sejteket. Na valami ilyesmit lehetne alkotni, és akkor jó sokáig élhetne az ember egy űrhajóval tett utazás folyamán.

-- Nem ártana ez az ismeret már azért se, mivel a Földünkön nem lehet örökké élni-- durván számolva is csak 20 ezer esztendeje maradt-- utána olyanná válik, mint a kiégett Vénusz forró füstölgő, gázokkal borított platni!

Kedves mami! (32/35)

Azért nem ennyire reménytelen ez a dolog, igaz sajnos nem a mi életünkben várható az áttörés.

Ajánlom figyelmedbe az alábbi filmet, ha részletesebben is érdekelnek a jelenlegi elképzelések az emberi élet meghosszabbításáról:

[link]

Ez a 45 perces video könnyed tálalása ellenére nem puszta fantáziálgatás, valós kutatási eredmnyeket és ma már kísérleti szinten részben létező, vagy mára már gyakorlatban is alkalmazott technológiákat szedtek össze a készítők. Érdemes megnézni.

A határ tényleg csak az emberi képzelet - rajtunk áll, mivé fejlesztjük tovább önmagunkat és az "örökléthez" egyszer majd nem kell feltétlenül technikai értelemben "meghalnunk", ha egyszerűen át is alakulhatunk "örök életű" lénnyé... A különféle vallásokban leírt örök élet számos módon, helyen és szinten elképzelhető, nem kell feltétlenül a klasszikus forgatókönyvhöz ragaszkodni az embernek... :)

Az, hogy ez a fajta fejlettebb létforma mennyire tekinthető "mostani létállapotnak", azon persze lehet vitatkozni, de ettől még a dolog egyszer reális lehetőséggé válik.

Én nem.

"Akkor fedezzük fel hibáinkat, mikor már nincs idõnk kijavítani."

46/ a vallásokban leírt, elképzelt örök élet irreális.

Sajnos az ember kissé szemellenzős, még a kihűlt emberekre is azt hiszi hogy holt, holott az se igaz. Sajnos a mostani hideg miatt már nagyon sok embert nyilvánítottak holtnak és temettek el-- holott valójában csak annyira lelassult,hogy észlelhetetlen a élet benne.

Borzalmas még arra gondolni is, mit élhet majd át némelyik szerencsétlen ha eltemették és magához fog térni egy koporsóba zárva!

Nem tudom kinek de valahová csak be kellene írnom, hogy az ilyen ostoba és borzalmas temetéseket meg lehessen akadályozni! Mert ki vagyok én egy Senki, egy ember a sok átlagból-- az én szavam az én tapasztalataim mit sem érnek...

a videódat majd megnézem, köszi-- most főznöm kell.

Egyébként kérdező ha az élet jelenleg még nyúlfarknyi is, olyan mint egy éjszakás álom visszatekintve, de létezés nagyon sok embernek és életnek örökre is szólhat.

Ajánlom ezt a gondolatot amit most beteszek nektek;

Örökkön-örökké.

Mi értelme, bárminek is mit naponta alkottunk,

s birtokló vágyunktól hajtva, güzüként gyűjtünk,

hogy legyen életünkben, ha minden mulandó?

Hisz mulandó a tárgy, miért oly sokat dolgoztunk.

S mikor azt gondoljuk, mindenünk van már,

akkor azt a mindent, cserbenhagyjuk…

mivel mulandó életünk.

Felveti a kérdést; mi értelme akkor az életnek?

Hiába való minden, mit szellemünkkel alkottunk?

Ha jövőnek teremtünk? Miért őrzi agyunk, szellemünk?

Mi célja szellemi életünknek, ha testi valónk,

épp oly sérülékeny, mulandó, mint amit alkottunk?

Furcsa gondolatok ezek, de nem pesszimizmus szülte.

Csak kusza, csapongó, a miértekre válaszokat keresve.

Képtelen vagyok elfogadni, hogy az élet,

ami szüntelen fejlődés, okosok szerint; semmivé válik.

A vallások tanítása szerint; célja egy lehet, Isten.

Ha Isten a végső cél, mit nyernénk vele?

Halhatatlanságot. –

De mit érne a a halhatatlan lélek, ha csak gondolat marad?

A gondolat értékét, a belőle született alkotás adja.

Halhatatlanságunk csak úgy válhat értékké,

ha Isten, nem célunk, csupán egy állomás,

ahol lelkünk kozmoszi törvénnyel, erővel gazdagodik.

Kilépéseim óta érzem, ha lelkem tisztán művelem,

a halál anyagi valómra vonatkoztatható,

mit oly nagyon féltett lelkem,

mert egyetlen földi életét, csak teste által élheti meg.

De létezésem örökre szól, lélekként tudtam, emberként sejtem.

Csak kérdés miképp, és hol valósulhat meg?

Lelkem, mint gondolat, mindent áthatott,

S általa sokkal többet feltételezett… hogy az élet célja,

Istent és önmagát felülmúlva, egy még nagyobb cél felé mutat.

Szembesülve isteni erőkkel, maga volt a fantasztikum.

Mindent elsöprő erejük, nem keltett félelmet,

alázatra nem kényszerültem, lelkem Velük egynek, éreztem.

Velük azonosulva, a végtelent bejárni vágytam,

furcsa érzetként megvalósulása, lehetőségként lebegett előttem.

Reinkarnálódni itt? –mint tanítják…az sem igaz.

Szerelmünk aktusa, nem pusztán gyönyör,

kettőnkből parányi lét egyesül, új életet alkotva,

mint élőnek Teremtés Aktusa!

Fantasztikus Univerzumunk, amely megalkotni volt képes önmagát a

semmi porból, törvényekbe kényszerítve,

formázva gigantikus Létét, s alkotóinak, sok ezernyi változatát.

Keringőzve járják a messzeséget, előttünk haladva,

csillognak csábítón, de csak anyagok ők, mit por, energia,

atomokként formáz.

Örök változás a léte, újat alkot, kiég, darabjaira hullik,

e változó Tér, időtlenségében. Vagy magas hőn hevülve, csillagként

ontja, életet, halált teremteni kész sugarát, szabadulni tőle? Bolygónak

lehetetlen… de talán nem is akar szabadulni e nászból,

általa ébred létének Lelke, általa

az Egyetemes Tudat, fejlődéstörvénye.

Amellyel Földünk életre kelvén, isteni erejével életet teremtett,

de egyetemes törvényen módosítva,

mert az élet, az anyagi léten túl mutat. Az anyag, érzetei révén,

reakciójával, újat alkotni kész, de önmagát feláldozza.

Az élet már tökéletesebb, ha Újat teremt, önmaga léte változatlan.

Tudata nem csupán törvény alkotta, tovább fejlődni képes,

érzeteit, érzelmekre módosítva.

Az emberi faj tudata ezt is meghaladta, olyan teremtménye Istennek,

kinek értelme, logikája, megvalósítja egyszer,

Isten terveiből is, a legmerészebbet.

Akaratával ledönteni lesz képes az IDŐ korlátait,

s legyőzni, a végtelen Teret.

Mert egzisztenciája végtelen és örök-létre való nyitottsága

arra készteti,

hogy az egész Létet, a Totalitást célozza meg.

Így lehet csak képes elérni, hogy az életet, melyet még,

az idő szorítása határoz, annak korlátait ledöntve,

egy új Élet-teremtésben azt,

meghosszabbítani tudja.

A halállal, a legtökéletesebb „megfelelőség”

(correspondentis) alakul ki

az emberi Lélek és Teremtője, Isten között.

S egyszer, sok ezer esztendő multával, ha Földünk

az élet számára már holttá válik, hatalmas Tudatként,

a legtökéletesebb Lelkek fognak távozni belőle.

S valahol a végtelenben, egy új Földön, de

az is lehet, több új Földön megtelepedve,

új életet teremtsenek.

Így foglalva el a végtelenséget,

a még tökéletesebb, Új ember számára.

Múlttá vált földjének minden csodálatos, teremtett élővilágával.

Mind ez csak sejtés, mit lelkem sugall? lehet…

Vagy csak remélem...

Hogy is szólt múltunk szentírása?

„Új ég és új föld” lesz és feltámadás.

Az élet célja, csak az lehet, örökkön-örökké,

újra élni, belakni a végtelenséget,

Emberként.

*

Én olyan 300-400 évig élnék szívesen. Örökké (vagy ezres nagyságrendig) élni testben rohadt fárasztó lenne. Túl sok halál, túl sok felednivaló...

Persze ha mások is eddig ideig élnek, az sokat segít.