Valójában miért nincs halálkultúránk?

Nos,én értelek és az a meglátásom,hogy a Magyar nem egy spirituális szemléletű nép.Itt nem szokás sem az életből,sem a halálból nagy faxnit csinálni.

Ha az indiaiakra gondolok például,na ott már van halál kultúra.De ők hisznek a halál utáni életben,a lélekvándorlásban ,így az élethez, a halálhoz és a halottaikhoz is másabb a hozzáállásuk.Valamit tudhatnak,mert ott sokkal több a vidám ember,nyugodtabbak,nincs az a nagy pesszimizmus,mint ami nálunk jellemzőbb.

01:27

Tudatos eletmod! Amikor tudom azt, hogy mit es miert teszek pl.

Nem fogok a csorgo kigyok koze menni, mivel tisztaban vagyok annak veszelyevel, s nem fogom a testi epsegemet veszelybe sodorni. Ez nem tulelesi oszton, hanem felelossegteljes valasztas.

A testi epsegemert En vagyok a felelos, s nem mas, tehat nem Isten. En vagyok a lelek, s En vigyazhatok a testi epsegemre, tehat nem nyulok a tuzbe, mivel van tudatom es hasznalom, tudom azt, hogy megegetem magam, de nem biztos, hogy megfogok halni, de megegek es komoly serulest szenvedhetek, s aztan mar nehezebb lesz a foldi eletem, mivel serulten kell tovabb elnem.

Egyszeru dolgok ezek, de mindenki maskeppen ertelmezi. En igy gondolom, de nem vitatkozni szeretnek Veled.

Van halálkultúránk, és a rituáléink sem rosszak, mint ahogy írod. Legalábbis itt vidéken. Pl. ha valaki közeli hozzátartozóját veszíti el, bizonyos ideig gyászol (feketében jár, nem jár "bulizni" és hasonló helyekre, stb.).

Ez az időszak éppen azt szolgálja, hogy szépen lassan fel tudja dolgozni a veszteséget, el tudja engedni a hozzátartozót.

A halotti tor is egy ilyen "rituálé": megemlékeznek, beszélgetnek az elhunytról és erőt adnak egymásnak a hozzátartozók, közösen próbálják feldolgozni a veszteséget. Mindenszentek is ilyen rituálé lenne, ha nem kapitalizálódott volna, és nem arról szólna, hogy ki visz több gyertyát, nagyobb csokrot a sírra.

Van! A két jelmondatunk:

Béke poraira! Nyugodjék békében!

És ez így van jól! Elvégre szerencsés estben olyan embereket temetünk, akiknek fizetünk a fáradozásaiért a túlélésünkkel pl. nagyszülők, szülők.

Az olasz sokkal morbidabb, a szent jobb kanibálmenettel együtt.