Valójában miért nincs halálkultúránk?

ezen nincs mit túlbeszélni szerintem.

a halál egy természetes folyamat része.

Nem abnormális dolog a halálról, mint a természet rendjéről beszélni, éppen ellenkezőleg. Az európai kultúrában is benne volt, csak a felvilágosodás majd a materializmus elterjedésével fokozatosan háttérbe szorult.

Az ember mindig az ismeretlentől fél. Ha nem tabutémaként kezelnénk a halált, akkor nem lenne annyi ember, aki nagyon nehezen teszi túl magát egy-egy szerette elvesztésén. A gyász akkor is megmaradna, de gyász és gyász között is van különbség. A szeretteink mindig is hiányozni fognak, de nem tragédiaként kéne megélni.

Többször kerültem már olyan helyzetbe, hogy majdnem meghaltam, és csak ritkán önhibámból. Olyan dolgot is túléltem enyhe sérülésekkel, amire az orvosok azt mondták, csoda. Ezeknek köszönhetően már nem félek a haláltól. Előbb-utóbb mindenki elmegy innen. Szerintem mindenki akkor, amikor kell. Nem előbb és nem később. Igen, értem ezt a kisgyermekek halálára is (ami tényleg szörnyű). Szerintem mindennek oka van. Annak is, hogy ki meddig él.

12:45

Nem félsz a haláltól? Na kapjon egy egy őrült sorozatgyilkos, és kínozzon amivel tud.

A haláltól mindenki fél, még ha azt mondja, hogy nem is. Ez ösztön, nem kerülheted meg. Ha olyan szituációba kerülnél összefosnád a gatyádat.

21:57

Először is: köszönöm, hogy jobba tudod nálam! Átéltem már, és sajnos nem is egyszer! Na jó, nem sorozatgyilkos kínzott, ahhoz még nem volt "szerencsém". Más úton jutottam el a megtapasztalásáig.

A másik: láttál te már haldokló embert? Végignézted a haláltusáját? Láttad meghalni? Ott álltál mellette végig és fogtad a kezét? Mert én igen, és átéreztem a mélységeit.

Tudom, hogy mi vár rám. Tudom, mi mit követ. De neked nem kezdem el magyarázni. Egy dologtól félek: hogy úgy megyek el innen, hogy nem fejeztem be a dolgaimat, és ezalatt nem anyagi dolgokat értek.

A harmadik meg: te nem vagy normális! Ilyent soha, senkinek sem kívánnék, mint amit te nekem! Aki képes ilyet írni, azzal valami súlyos gond van. Akkor is, ha nem is gondoltad komolyan (feltételezem, hogy nem).

Nem írom le, mit éltem át pontosan. Egyrészt azért, mert feltételezem, hogy nem is érdekel téged az én szövegelésem. Másrészt fel se fognád a mélységeit, mert különben nem írtad volna az előző hozzászólásodban azt, amit. Remélem később átértékeled ezt és az ehhez hasonló gondolataid (gondolom, hogy nem csak engem tisztelsz meg vele).

Végezetül én is kívánok neked valamit: legyél sokkal jobb ember, mint amilyen most vagy, legyenek tisztább gondolataid. Ha ezen a szinten maradsz, meg fogod bánni, ha hamarabb nem is, a halálod előtti utolsó pillanatokban. Ne akkor kelljen, mert az rettenetesen fog fájni, és akkor már nincs mit tenni. Tiszta szívvel halj majd meg.

Ha gondolod, reagálj rá, elolvasom, de a magam részéről ezen a ponton befejeztem a veled való társalgást.

Elnézést, azt nem írtad, hogy azt kívánod nekem. Rosszul emlékeztem rá a hozzászólás írása közben. Ettől függetlenül áll, amit válaszoltam.

(Nem, nem eddig csámcsogtam az ügyön, a komment megírása után észrevettem, csak elment a netem. Miután visszajött, gondoltam leírom a fentieket, mert így korrekt.)

Félsz a haláltól, ha nem félnél, röhögve sétálnál az autók elé, mert miért ne? Meg mégis milyen feladatod? Nincs isten, nincs feladatod, csak élsz, meghalsz és elfelejtenek. Nincs pokol, se mennyország, nincs jó, és rossz, csak amit mi annak vélünk.

Mindemellett halt már meg mellettem ember, apám baltával törte rám az ajtót, voltak baleseteim, mégis félnék a haláltól.

Aztán hívhatsz engem nem normális embernek, de neked ideje lenne felébredned. Nem a mesékben élsz, nem a filmekben, és nem te vagy a hős, aki semmitől se fél.

Szerinted miért húzod el reflexszerűen a kezedet, amikor a tűzbe teszed? Miért ugrassz el, amikor fájdalmat érzel? Szerinted miért nem tudod szimplán abbahagyni a lélegzetvételt? Minden élőlényben van túlélési ösztön, még az is az, ha éjszaka félsz kimenni egy pohár vízért, vagy félsz a pókoktól, vagy kígyóktól, vagy bármitől.

A keresztény vallás miatt nincs halálkultúránk.

Keleten az embereknek van - ott nem a haláltól félnek, hanem mástól. Lehetne normálisan is beszélni a halálról - bár szerintem nálunk, ha egyáltalán elterjed ez, akkor olyan lesz, mint a szép új világban.