Valójában miért nincs halálkultúránk?

De sokat árt a hozzáálásunk kulturálisan,ami kihat a lelki életünkre.

Mindenki retteg töle.

Pontossan ezért becsüli a földön lévő életét!Maradjunk ennyibe!

Én értelek kérdező, és szerintem ahhoz van köze, hogy túl közel vagyunk most a materializmushoz. Szeretünk azokról a dolgokról beszélni, amit ismerünk, amit meg tudunk mérni, amit ki tudunk számolni. Nagyon tudományközpontú világban élünk, azt akarjuk hogy a tudomány megmagyarázzon mindent, de a tudomány nem tud választ adni arra, hogy mi lesz a halál után, vagy néhány, a tudomány nevében nyilatkozó ateista flegmán bejelenti hogy semmi, és ezért félnek tőle az emberek.

Hallottam egyszer, hogy az a játék, amit az óvodában játszunk, a bújj bújj zöld ág, amikor sorba megyünk, és átbújunk egymás karja alatt meg ilyenek, ott az élet és a halál kapuján bújunk át. Szóval még gyerekjáték is van a halállal kapcsolatban, régen teljesen természetes dolog volt a halál, nem volt tabu, nem morbidoztak le, ha a halálról akartál beszélgetni/kérdezgetni/gondolkozni.

Én már elfogadtam a halált mint az élet részét, de ezt a dolgot nem is nagyon lehet elfogadni mert teljesen más, hiszen nincs tudatunkban, hogy mi vár ránk a halál után, élet, esetleg semmi megszűnünk létezni,

Egy dolgot tudok , a halál után is leszünk, de csak porként , az óceánokban egy csepp vízként. Ami nem is baj , csak egy gond van vele elveszítsük azt amik vagyunk, tudatunkat, létünket és semmik leszünk. A halál után van-e élet nem tudom. De ha már itt tartunk akkor tudok valamit, egyszer én lehet meg haltam, a testem fölött voltam és láttam magamat és láttam azokat is akik a korházszobám ajtaja előtt mentek el, érdekes élmény volt, de hirtelen csak kinyitottam a szemem és ott voltam az ágyamban... Az öcsém aszma spréjét használtam, és nem szabadott volna, anyámék gyorsan el is vittek az intenzívre, de szerencsére meg úsztam :)