Tényleg van olyan hogy valakinek nagyon erős a karmája és mindent hatszorosan kap vissza? Ha valaki ilyet mond az hiteles lehet?

"Én elhiszem hogy mindenki életében van nehézség. Hogyne, látom, tudom. De azért nem ilyen elképesztő összefüggések útján, mint nálam."

Mindenki számára a saját élete a legbonyolultabb, mások helyett tudnánk tök jó döntéseket hozni, "sokkal jobban csinálni", de a saját életünk....na az bonyolult :)

Általánosságokban írok, de azért akik itt vannak, és ezt olvassák, azokra ez nagyrészt igaz. Mi már (nagyrészt) saját magunknak állítjuk össze leszületés előtt az életfeladatainkat, a megtapasztalni akart dolgokat, a megtanulni akart leckéket.

A magasabb szinteken létezők szerint az a baj, hogy túlvállaljuk magunkat, sokkal több mindent belepakolunk, mint amit elbírunk. Amikor test nélkül létezünk, akkor minden könnyűnek látszik, de miután leszületünk nagyon könnyen elsodor minket ez a színes forgatag.

Ránk ömlik a család, a szüleink karmája, az osztálytárjak és a tanár is ránk önti a karmáját, a munkahely, az utca, stb, és ebben a színes forgatagban nagyon könnyű letérni az olyan könnyűnek látszó útról.

"Az nekem egy elég speciális helyzet, mert kaptam olyan dolgokat, ami miatt egyértelmű hogy el kellett volna indulnom egy bizonyos úton...."

Ez picit ködös így, sokan vannak akiknek részben működik a harmadik szemük, látnak entitásokat, energiákat, vannak akik hallanak, vannak akik érzékelik mások energiáját, gondolatait, érzelmeit, stb.

Ezek az elején inkább csak arra jók, hogy motiváljanak a spirituális útkeresésre, de sokszor inkább csapda sajnos, mert elkezded ezeket használni önös célokra, saját hasznodra, - persze hogy játszik ezekkel a dolgokkal az ember - és mások fölé akarod magad emelni.

"hogy mindenképp akarjam a jó életet..." Ez Olyan jó életet kell akarni, ahol mindenkinek jó, arra törekedni, hogy mindenki nyerjen.

Ha nem a helyes dolgokat teszed, lehet jelzi neked az élet -vagy nevezhetjük karmának, vagy felsőbb én-nek" , aztán újra, majd egyre erősebben, és egyre jobban és jobban, mert nem akarod megérteni a leckét.

"Hogy az ezotéria útjára lépjek?"

Inkább csak spirituális útkeresést javaslok (mindenkinek), meditációt, az elme elcsendesítését gyakorolni, és valami biztonságos, és hiteles utat találni, mint pl a Zen buddhizmus, a csikung, Jézus keresése (nem tudom hogy a több ezer keresztény irányzat közül melyik hiteles, és melyik hamis), stb.

nézz rá egy ronaldó bamba pofájára, és rakd össze a 800 millió dollárját.

ennyit a karmáról. egy baromság az egész.

pont emiatt gondolom, hogy nem létezik karma

ugyanis ronáldó pont nem tűnik semmmiféle olyasmi extrém entitásnak, aki megérdemelné ezt a fajta kivételezést a bolygón

ahogyan egyetlen focista, kosaras, filmsztár, vagy celeb sem, ahogyan egy amazon, vagy ebay tulajdonosa sem

ezek az emberek szerencsés flótások, akikkel megtörténik a lottóötös, egy olyan íven, ami a bolygó lakosságát foglalkoztatja, és nekik van az adott dologhoz génkészletük, tehetségük, de ennél nem több

vajon miféle "karmikus" dolog az, hogy egy nő pont a ronáldó kurvája legyen? hiszen ahogy írod, lehetett volna bárki más is, ergo ez inkább egy teljesen véletlenszerűen generált történés, mintsem bármi egyéb.

hiszen kell, hogy legyen neki is felesége, úgyhogy lett a marika, vagy hogy hívják

a normálisabb embereket, jobb, vagy éppen kifejezetten jó lelkeket egész életükben csak a szar éri, felesleges, értelmetlen megpróbáltatások, és olyasmi történések, amik letérítik őket arról, hogy normális életük lehessen

a sunyi, arrogáns, agresszív, akaratos, erőszakos, vagy éppen kifejezetten ártó, gonosz lelkek pedig eljuthatnak a világ tetejére is, ráadásul különösebb erőfeszítések nélkül

ha ezen a bolygón annyit jelent a karma, hogy fordítva működik minden, akkor bizonyára "van" karma. de nekem pont nem úgy tűnik, hogy bármiféle logika is lenne abban, hogy kinek milyen élet jut, főleg, mivel szemernyi jóságot sem látni azoknak a tekintetében, akiknek éppen tökéletes sors jutott

ez a karma dolog csak addig tűnik megfejthetetlennek, amíg hiszel abban, hogy létezik.

onnantól, hogy belátod, hogy egy f@szság, ami jól cseng, és amin lehet évezredek óta tipródni, onnantól egyszerűbb lesz a dolog.

én is sokáig kutogattam a témát, és rájöttem, hogy egy logikai bukfenc az egész, és zagyvaság.

sokkal egyszerűbb azt gondolni, hogy az élet az voltaképpen gének játéka, majd a szerencse, szerencsétlenség teljesen véletlenszerű keveredése.

amikor egy saját sz@rában fetrengő hajléktalan megnyeri az ötöslottót, és egy hét múlva már terepjáróval megy nyaralni, az karma? megérdemelte, mert előtte hajléktalan volt? a másik 200 millió hajléktalan meg nem érdemelte meg? ők dögöljenek meg?

a karma nem más, mint a szegény, vagy éppen szerencsétlen emberek mentsvára, hogy akármilyen szar is éri őket, nyugtatgathassák magukat, hogy "ennek így kellett történnie :))", de voltaképpen ebbe a kategóriába esik az emberiség 99,99 százaléka, vagy még több

van egy ezrelék "kiválasztott", akik vagy csak jó helyre születtek, vagy éppen szükség volt valahol rájuk, vagy éppen passzentos volt a tehetségük azzal, ami a közelükben fontos volt, és megcsinálták az életüket.

rengeteg-rengeteg sz@rházi ember keseríti meg rengeteg-rengeteg normális ember életét, vagy így, vagy úgy, és valamiért soha nem látom, hogy ezekre a szarházi emberekre hatna bármiféle karma is, történne velük bármi olyan dolog is, ami megállítaná őket a szemétkedésben. gyakorlatilag egész életeket lehet végigélni úgy, hogy az illető akkora mocsok, hogy már démon kategória, amit előad, és mi történik ezekkel? semmi a világon.

a tisztességes, jóravaló másikat, aki meg életében soha senkit nem bántott, elviszi az áttétes rák 42 éves korában

de tudod mit mondok? ettől függetlenül simán lehet, hogy létezik karma, oké

viszont én nem akarok egy olyan rendszerben hinni, ami alapvetően arra épül, hogy a gyengét, vagy csak jámbor hülyét tapossa, az erőszakosat/ártót pedig segíti, felkarolja.

az emberek többsége szerencsétlen, és az életük kilátástalan.

kilátástalan alatt annyit értek, hogy van egy fix ív, amin végigbukdácsolnak, különösebb élvezet, örömök, és olyan dolgok nélkül, amikért elvileg érdemes egy életet végigcsinálni

mivel kb. senki nem hajlandó arra, hogy ezt belássa őszintén, így a többség arrogánsan kapaszkodik ostobaságokba, amiknek az ívén elhitetik magukkal, hogy "azért jó ez :)))".

kis fizetésemelés, meg a konyhának a felújítása, megszületett a negyedik gyerek, bejön lassan az avatar3, kipróbáltak egy új, almás-bögrés-sütis receptet, stb.

ez egy fetrengés, és nem élet.

ebből kiindulva pedig teljesen súlytalan, hogy ezt a karmának tudjuk-e be, szerencsétlenségnek, vagy csak annak, hogy bizony az élet az általában ilyen döcögős, unalmas, semmilyen, ismétlődő, és borzasztóan primitív

nem gondolom, hogy a spiritualitáshoz hozzáállni érdemes úgy, hogy az ember a saját kis elbaszott életét próbálja fejtegetni, mert ez nem spiritualitás, hanem az egónak egyfajta akarása, amiért válaszokat akar kapni miértekre, hogy tolerálhatóbb legyen a nyomor.

a spiritualitás kb. annyi, hogy egy esős, latyakos szerda délután, az ember nem szarkedvűen, fülét-farkát behúzva rohan az utcán, hanem békét érez, és nyugalmat, és felismeri, hogy bár az idő szar, de az energia kellemes, és tiszta.

annyi, hogy valaki képes a saját lakását energetikailag tisztán tartani, ami nem csak azt jelenti, hogy takarít néha, hanem hogy nem raktárnak használja azt, és felesleges, lepukkant energiájú holmiktól képes megszabadulni, és nem akar minden kacatból, és lomból pénzt csinálni vaterán, ahol még azt is kiköti szigorúan, hogy "ő csak heti egyszer, pénteken, reggel fél7 körül hajlandó átadni csomagot, a biatorbágyi cba előtt", hanem kivágja a szemetet a kukába.

annyi, hogy az ember képes megkülönböztetni a mocskot, az értékestől, és nem fulladozik a youtubeos, végtelen szarkontent alatt, hanem felismeri, hogy hulladék az egész oldal, és toxikus, ugyanúgy, mint az instagram, a fészbuk, és minden létező közösségi oldal csak egy energiaelnyelő gané (ez is, gyakori is, de valahova néha muszáj írni valami értelmeset is)

nem, nem gondolom, hogy előző életeimben sorozatgyilkos, diktátor, és bankrabló lettem volna, ami miatt a mostani életem pont ugyanolyan szar, mint bárki másé.

annyit gondolok, hogy talán őszintébb, és nagyobb rálátásom van a dolgok értelmetlenségére, amiért nem ragadtam le ott, hogy kétértelmű tréfákkal szórakoztassak vadidegen nőket, és focimeccset bámuljak a tévében.

ennyi általában elég is, hogy az emberi élet reménytelenségét valaki képes legyen legalább elkezdeni kapisgálni, és ne érezzen dörgedelmes győzelmi mámort, mert az utolsó pizzaszeletet elkapkodta az aluljáróban, egy hajléktalan elől.