Hogyan kezdődött a karma?

Az én véleményem a következő:

A létezés szempontjából nincs jó vagy rossz. Ez csak az öntudat terméke. A létezésben csak a van és a nincs létezik. Ami nem létezik, az soha semmire nincs hatással.

Hogy mikor kezdődött a karma? Mikortól számít az ember embernek? Létezhet-e a fizikai testtől elkülönült én? Buddha szerint nem. Ha nem, akkor a megtermékenyülés mely pillanatától számít embernek az ember? Egyáltalán, létezhet-e olyan pillanat, hogy előtte még nem, utána már igen?

A karma keletkezése pontosan ugyanilyen. A karma egy folyamat. Ha van öntudat, akkor van karma. Nem jó és nem rossz, hanem van, mint ahogy az eleve elrendeltség is van. Buddha szerint az ok és az okozat törvénye mindenre kihat. Az Isten meg mindenben ott van. Szóval mindig az történik, aminek történnie kell.

A karma vége pedig a megvilágosodás, amit feltámadásnak is neveznek, de ez az újjászületések vége is. Más nézet másként fogalmazza meg ugyanazt, de a valóság csak egy lehet.

Az újraszületés nem az énnek egy másik fizikai testben történő újraszületése, hanem a szellemi karakternek a másik emberben történő újraszületése a kommunikáció által.

19/20-as,

Sok dolog, ha nem is úgy van, ahogy írtad, de nem áll messze a valóságtól. Nem megyek bele most mindenbe, amit írtál, mert akkor könyvet kellene írnom...

Isten valóban különböző szintű istenek által teremt. Az embert 2 földönkívüli faj teremtette (a mi szempontunkból Istnek), sőt a Föld bolygót is erősen átformálták. Az Özönvíz előtti kor nagyon kaotikus volt, azért is kellett nagy rendrakást csinálni egy kataklizmával. A két faj mellett több más idegen faj is beleszólt az ember "szerkesztésébe" többféle módon, de pl. genetikával is. (Meg amúgy egy Földön belüli faj is: a reptiliánok [igen, a gúnyszóvá vált "gyíkemberek"]. Ők előbb itt éltek, mint mi.)

Amikor régen ezeket a témákat kutattam, pár fontos következtetést levontam:

-teli van a téma hazugságokkal és hülyeségekkel, ellentmondásokkal és logikátlanságokkal, nehéz volt a vezérfonalat megtalálni.

-még ha van egy részletes és 100% igaz könyve is az embernek (ami nem lehet, mert a legkiválóbb kutatók is tévednek de tegyük fel, létezik ilyen) az Özönvíz előtti idők és a Teremtés menetének, működésének tanulmányozásába nem szabad beleveszni, annyira összetett és emberi elme számára felfoghatatlan dolgok tárháza a téma, hogy könnyű belebolondulni.

Ezekről a témákról nekem a legfőbb forrásom Tóth Bálint és Szemrád Nándor kutatópáros munkássága. Amit Szemrád Nándor részletezi, hogy a teremtőink (a közvetlen teremtőink, nem pedig a Mindenható) hogyan játszmáznak párhuzamos síkok közti működésekkel, hogy az időben oda-vissza fele lehet reinkarnálódni, hogy milyen különböző bolygókról származó istenek hogyan hatalmi játszmáztak és háborúztak a Földön és sok satöbbi. Érdemes volt elolvasni a könyvét, de annak a végén mondtam ki, hogy nekem ennyi elég, ha nem akarok teljes tudatzavart kapni.

Ezzel szemben Tóth Bálint felesleges részletek nélkül, a legfontosabb alapismereteket írja le extrém érthetően, ügyelve arra, hogy a tudás hasznosítható legyen, ne csak felesleges túlragozás legyen.

A karma kifejezés ugyebár indiai kutúrába ágyazódik. Annak, vagy valamely ind /hindi filozófiai/vallási rendszer ismerete nélkül , sajátos európai elképzeléseinkkel agyalni elég felesleges.

A szó jelentése így nem fordítható egyszerűen, és csak több összefüggéssel együtt érthetö.

Pl:

Patandzsáli jóga szutrák

Isten “definíciója”

1.25 klésa karma vipáka asajair aparamrista purusa visésa Isvara

Isten a megkülönböztetett alany aki felette áll a

Szenvek, a karma, annak gyümölcse, ezek lenyomatának.

Ez utóbbi a késztetésen (szamszkára)keresztül önmagába visszacsatolódó ok-okozati lánc

Más részekből az körvonalazódik, hogy a karma a személyes célú cselekvés.

Tehát ennek eredménye a tudatban olyan lenyomatot képez, ami késztet szenvedélyre (vagy szenvedésre), ebböl személyes célú cselekvés lehet.

A kérdés tehát, hol lépünk ebbe a körbe (szamszára)?

Fontos, hogy az egész független a jó és rossz emberi fogalmaitól. Mindnek vannak következményei. Nincs szó büntetésröl vagy bűnről.

A késztetés a teljességből való kiesésből fakad. Az pedig nem más mint az Egy kibomlása, más szóval a keletkezés, vagy kinyilatkoztatás azaz a teremtés.

Patandzsáli

2.12

Klésa mula karma asajó…

A karma lenyomat szenv gyökérzetű…

2.13

Sati mule tad vipako jat ajur bhogaha

Amíg van gyökér, van eredmény (a karma következménye)

Születés, élet, élmény

D-Mano 19&20-as vagyok.

Nem tudom mi az igazság, de ugyan honnan tudnám emberként amikor más lények, lelkek nem tudják, hogy mi/ki a #1-os Teremtőjük.

De aki nézte a Tojás történetét YouTube-on abban is "Isten" elmagyarázza, hogy ahonnan ő létezik ott is több világ/univerzum létezik.

Egyetlenegy helyen olvastam úgy, hogy léteznek kisebb istenségek, a "gyerekek" és van a két szülő akik állandóan együtt vannak.

Az energia, a fényesség, a végtelen szeretet, béke, boldogság érzés az "apa" és annak "mélyén" van az "anyja" hiszen az a kiindulópont, hogy az energia/lélek mindig nő+férfi csak azon múlik milyen neműként szeretnénk leszületni.

A tudósok megállapították, hogy az Univerzum össze fog omlani, de nem tudják, hogy újból történik-e Ősrobbanás. Szerintem az lesz az az időszak amikor "pihenni" fog a mi Istenünk. Lehet visszamegy az "anyjukájához és apukájához". :)

Jaj és karma kérdező azóta van amióta a lélek leszületik, elválik az "otthonától".

Nemcsak e Földre szállunk le, több"millió/trillió" univerzum létezik és még mellette.

Sőt a lelked parallel univerzumokban van ebben az Univerzumban (is). Lehet eredetileg nem is erről a bolygóról származol mert a lelked más Univerzumba tartozik - másfajta lény vagy csak bevállaltad, hogy segíteni fogsz az emberiségen/lelkeken.

Rossz nincs közvetlen Isten által, de mivel isteni teremtmények azok is akik minket "hoztak össze" meg a lélek ami belészáll is isteni így mi is azok vagyunk.

A probléma gyökere, hogy a Teremtőnk tapasztalni akar és csak vár arra mikor térünk vissza hozzá mint a többi Univerzumban a többi is.

Minél kisebb a rezgés annál inkább "lebutul" az isteni teremtmény és annál inkább okosabbá akar válni. Azért létezik a karma. Mi magunknak okozzuk, Istennek semmi köze hozzá!

A karma "negatív és pozitív" megkülönböztetésének a kezdet vagy a megszüntetés szempontjából nincs értelme. A pozitvnak és negatívnak a meglés szubjektív szempontjából minősítjük.

Az élvezetes/örömteli (sukha) és a szevedésteli (duhukha) együtt jár. Az érme két oldala, azaz nem választható szét.

A karma tulajdonképpen nem más, mint a valóság személyhez kötött megélése. Az, hogy mit minek élünk meg a világlátásunkhoz kötött.

Ha tehát levetjük személyes indítékainkat akkor a cselekvésünk nem képez (bennünk) karmát - azaz olyan lenyomatot, ami elmélyíti a megélések személyes értelmezését.

A karma kezdete tehát a személytelen szemlélő állapotából való kiesés, vége pedig ennek a tudatállapotnak az "ismételt" elérése. Pontosabban a nemtudás/nem látás állapotának (avidja) megszüntetése.