Nem nagy csalódás az élet, ez az egész ami itt van?

Ha visszakérdeztek szívesen válaszolok, de kifejteni itt nem látom értelmét. Teljesen mélyponton vagyok.

Annyi hogy: bizonyos tanítók azt mondják helyezkedjünk bele az életbe, és akkor jobb lesz... Ebbe a szívásba??? Magyarországon igénytelen a környezet, az utca az erdők tele szeméttel. Emberek bunkó-birkák, tisztelet a kivételnek. Nyilván máshol se jobb, nem akarom én a nyugatot mitologizálni de hát azért na...

Nem tartom magamat ide tartozónak, elvágyódom innen. Minden tapasztalásom ebben a világban nagy csalódás, kiábrándulás volt: gyerekkor, iskola, egyetem, munka, szerelem. És ahogy elnézem a korombelieket: a gyerekneveléssel ugyan így lennék. Hamisnak érzem azokat az ezomezoguruknak a tanításait, akik erre az életre fókuszálnak. Én erre a dágványra nem tudok és nem is akarok. Borzasztó szenvedés minden napom.