Miért kell lemondani mindenről, minden vágyról?
Hosszú lesz...
Miért van az, hogy azt tanítja pl a buddhizmus de lehet más vallás is, hogy le kell mondani a vágyakról? Minden vágyról.
Nekem az életem most olyan irányba megy, hogy számomra fontos dolgokról kell lemondanom (most mindegy mi ez, a kerdés szempontjaból nem fontos, akármi is lehet)
Le KELL mondanom.
Nem én döntöttem így, hogy feladom, választhatom azt, hogy nem, akkor viszont más ugyanolyan fontos dologról kell lemondanom.
És el tudom mondani, hogy nagyon nem világosultam meg. Igazából teljesen szükségtelen feladások ezek. Egyik se vezet sehova, még kikényszerítes nélkül is szerintem ez csak olaj a tűzre, hát még így, hogy ki van kényszerítve (lásd: papokról és szexuális életükről kiderülő sztorik)
És ezek mellé, meg látom, hogy közeli ismeretségemben meg van olyan, aki ugyanezeket megkapja. Kisujját nem kell mozgatnia érte. Neki (így már nyilvanvalóan) ugyanúgy nincs vágya, mintha lemondott volna róla anélkül, hogy megkapja a vagy tárgyát. Csak mas miatt, mert ugye ő átélte amit akart. Tovább tud lépni.
Ezek szerint, ha a vágyak kielégítéséért megyek azzal ugyanúgy megszüntetem a vágyat, mintha a kielégítés nélkül akarnék lemondani róla - ugye akkor nem szűnik meg, csak kb. erőszakkal lemondok róla.
Ha a cél a vagyak megszüntetése, akkor miért számít, hogy melyiket teszem?
Most ha én pl akarok enni egy tölcsér jégkrémet, de inkább lemondok a vágyamról, az egy kínkeserves folyamat, szenvedek közben, és akkor még lehet nem is sikerül, mert mégis megveszem, megeszem, utána meg bűntudatom is van.
VAGY
Megveszem a jégkrémet, úgymond kielégítettem a vágyat, megelégedek, és a vágy lám eltűnt magától mindenféle mazochizmus nélkül, és folytatom tovább az életet.
Mi az ami miatt ez az útja a dolgoknak -pl buddhizmus szerint?
Nem azért, de a szenvedés megszűntetése is a cél a buddhizmus szerint, de érdekes módon, a vágyakról való lemondással ugyanúgy szenvedést teremtenek. Akkor???
Vagy másik példa. XY énekes akar lenni. Nem adatik meg neki a lehetőség. Egész életében arra vágyakozik, egész életében azt bánja. Addig nem hiszem, hogy valaha is megbékélne, amíg megéli valamelyik következő életben, hogy énekes. Akkor megéli, hogy ez is megvolt, vagy jé, nem volt ebben semmi különleges, talán még meg is unja, és a dolgok természetes haladásával, önkínzás, meg erőszak es kínlódás nélkül, magától hagyja ott ezt az ötletet, hogy énekes.
Hat nem megéri jobban ez?
A vágyaid az anyagi világhoz kötnek, illetve az élethez. A buddhizmus végső célja az újjászületések körforgásából való kiszabadulás. Ha ragaszkodsz dolgokhoz, amik az élethez kötnek, akkor nem szabadulsz meg. Az is fontos, hogy ez tudatos döntés legyen, mert különben a vágy nem szűnik meg.
Az újjászületéseknek nem az a célja, hogy megéljük, amire vágyunk, hogy aztán továbbléphessünk. Ha valamit megélsz, amire vágysz, akkor újra vágyni fogsz rá, mert örömet okoz. Pl a jégkrémes példád. Ha egyszer jó volt a jégkrém, újra vágyni fogsz rá. Ha egyszer jó volt gazdagnak lenni, gazdag akarsz maradni. Arról nem is beszélve, hogy ha valamit megélsz, az karmát teremt, ami a megélt dologhoz fog kötni, akár egy másik életben is, amikor már nem is érdekel az adott dolog.
A lemondás nem mazochizmus. Akinek nem megy, nem csinálja. Ha csinálja, rosszul teszi, mert valójában nem akar megszabadulni. Aki elszánja magát, az pedig nem szenved tőle. Az ténylegesen megszabadulást keres. Aki él, mindenképpen szenved. A buddhista ezért akar megszabadulni az élet körforgásából.
Hát én nem hiszem, hogy lenne olyan vágy, ami miatt le akarnék / érdemes lenne leszületni. Viszont olyan vágyam rengeteg van, amivel az ittlétet teszem elviselhetővé, mert egyébként nem az.
De csak azért, hogy ezeket megéljem, nem születnék le megint, hiszen ott az a kínlódás sincs, ami a vágyat létrehozta, tehát vágy se lenne.
Miért következne a leszületés a vágyból?
Szerintem azért kell lemondani a vágyakról mert gyarlóvá tesznek és akár bűncselekmények elkövetésére is ösztönözhetnek, erre van rengeteg példa
Meg szerintem ez a rossz karmával függ össze, ha valaki nagyon akar valamit de mégsem kapja meg, mégha tesz is érte sokat, az azért van mert így kell bűnhődnie, legalábbis a saját életemen ezt látom.
Én azt vettem észre hogy nem tetszik valamilyen felsőbb hatalomnak ha nagyravágyó vagyok és ezt bünteti
Bár ez csak saját tapasztalat, nem vagyok semmilyen asztro mester
Buddha szerint még a létszomj is akadály a megvilágosodáshoz.
A Nirvana szó megszűnés, kioltódás. Az egó megszűnése.
A vágy pedig az egó üzemanyaga.
Milyen bűn???
Most ha megeszek egy tölcsér fagyit, azt azert ne mondjátok, hogy bűnös leszek meg gyarló.
Nyilván a bűncselekményeket nem lehet ugyanide sorolni. Miert veszünk akkor minden egyes vágyat egy kalap alá?
"Ha már megvan a szándék a megszabadulásra, akkor a karmád is úgy rendezi az életed, hogy jobb irányba terel"
Én vagyok az élő példa, hogy nem. Nagyon szeretnek megszakadulni, de cska azt érem el, hogy még húsz dolgot kapok a nyakamba, mikor tizet se bírok.
#5 Pénzből van, akinek mindig több és több kell, meg van akinek mindig ugyanaz a minimális mennyiseg kéne, amiből meg tud élni, de még az sincs meg neki.
Előbbi rá van függve a penzre, utóbbi nincs, mert ha nincs penze es nem kapja meg higyan függhetne rá? Előbbi mégse szendved, utóbbi meg mégis.
Ha a karma azt akarná tanítani, hogy addjuk fel a függőségeket meg a vágyakat, akkor nem az szenvedne, akinek még meg sincs, és ki se tudta elegíteni a vágyát, hanem az, aki már a függője, és mindig többet akar.
Érdekes módon annak a többnek és többnek semmi nem szab határt. Az megengedett...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!