Miért kell lemondani mindenről, minden vágyról?
Hosszú lesz...
Miért van az, hogy azt tanítja pl a buddhizmus de lehet más vallás is, hogy le kell mondani a vágyakról? Minden vágyról.
Nekem az életem most olyan irányba megy, hogy számomra fontos dolgokról kell lemondanom (most mindegy mi ez, a kerdés szempontjaból nem fontos, akármi is lehet)
Le KELL mondanom.
Nem én döntöttem így, hogy feladom, választhatom azt, hogy nem, akkor viszont más ugyanolyan fontos dologról kell lemondanom.
És el tudom mondani, hogy nagyon nem világosultam meg. Igazából teljesen szükségtelen feladások ezek. Egyik se vezet sehova, még kikényszerítes nélkül is szerintem ez csak olaj a tűzre, hát még így, hogy ki van kényszerítve (lásd: papokról és szexuális életükről kiderülő sztorik)
És ezek mellé, meg látom, hogy közeli ismeretségemben meg van olyan, aki ugyanezeket megkapja. Kisujját nem kell mozgatnia érte. Neki (így már nyilvanvalóan) ugyanúgy nincs vágya, mintha lemondott volna róla anélkül, hogy megkapja a vagy tárgyát. Csak mas miatt, mert ugye ő átélte amit akart. Tovább tud lépni.
Ezek szerint, ha a vágyak kielégítéséért megyek azzal ugyanúgy megszüntetem a vágyat, mintha a kielégítés nélkül akarnék lemondani róla - ugye akkor nem szűnik meg, csak kb. erőszakkal lemondok róla.
Ha a cél a vagyak megszüntetése, akkor miért számít, hogy melyiket teszem?
Most ha én pl akarok enni egy tölcsér jégkrémet, de inkább lemondok a vágyamról, az egy kínkeserves folyamat, szenvedek közben, és akkor még lehet nem is sikerül, mert mégis megveszem, megeszem, utána meg bűntudatom is van.
VAGY
Megveszem a jégkrémet, úgymond kielégítettem a vágyat, megelégedek, és a vágy lám eltűnt magától mindenféle mazochizmus nélkül, és folytatom tovább az életet.
Mi az ami miatt ez az útja a dolgoknak -pl buddhizmus szerint?
Nem azért, de a szenvedés megszűntetése is a cél a buddhizmus szerint, de érdekes módon, a vágyakról való lemondással ugyanúgy szenvedést teremtenek. Akkor???
Vagy másik példa. XY énekes akar lenni. Nem adatik meg neki a lehetőség. Egész életében arra vágyakozik, egész életében azt bánja. Addig nem hiszem, hogy valaha is megbékélne, amíg megéli valamelyik következő életben, hogy énekes. Akkor megéli, hogy ez is megvolt, vagy jé, nem volt ebben semmi különleges, talán még meg is unja, és a dolgok természetes haladásával, önkínzás, meg erőszak es kínlódás nélkül, magától hagyja ott ezt az ötletet, hogy énekes.
Hat nem megéri jobban ez?
válasza:Ismerősömnek döntenie kellett hogy a mozgáskorlátozott életet választja vagy meghal. Nem választotta a mozgáskorlátozott életet és meghalt. Ilyen kegyetlen dolgokat tud művelni az élet. Viszont a döntést meghagyták neki.
Az is döntés, hogy nem döntesz!
válasza:Nem kell lemondani semmiről.
Nem kell lemondani a vágyakról.
Pont azért érik el kevesen a teljes megvilágosodást, mert nem élték meg a vágyaikat, így hiányzik a belső késztetés (következő szint a kielégülések után) arra, hogy a buddhaság útjára lépjenek.
Mindenről azért nem. Csak a távoli elérhetetlen dolgokról, amit az EGOt generál.
Az EGO növeli a vágy utáni hajszolást.
És ha vágyódsz valami után, amit meg se tudsz megvalósítani az kiéget, sose jutsz a megvilágosodás útjára.
A vágyat/vágyakat meg ha nem tudod elfogadni /elérni/, megváltoztatni vagy végső soron elengedni akkor boldogtalan leszel.
Ha neked az a jégkrém kell, akkor vedd meg. Vedd úgy, mintha levegőért sóhajtottál volna.
De amint Egonövelésbe megy át onnantól már szenvedés árán is le kell róla mondanod.
Szerintem ez az egesz csak becsapás, hogy manipulálható legyél, és ne akarj kiszakadni a rabszolgasorból.
Ki akarsz szabadulni? Rá lehet mondani, hogy igen, mert ez egy vágy, amiről le kell mondani. Mondj le rola és boldog leszel. És tényleg lehet, hogy boldog leszel, de közben meg valakinek feletted átadtad a hatalmat, úgy szórakozik veled ahogy akar, és most már nem is akarod megváltoztatni mert belenyugodtál a helyzetbe. Ezért nem halad a világ sehova,
válasza:Én saját magamtól is lemondtam dolgoról, amit nem sajnálok, most se kellenek, sőt egyre több dologról mondok le. Magamtól.
Ha ez az elkepzelés igaz lenne, akkor jól kéne érezni magam ezek után.
Csakhogy ez nem így van, ugyanolyan gyatra és silány minden, csak máshogy.
Ez annyira nem motivál arra, hogy amire meg vágyok, azt is elhagyjam. Mert mondjuk ugyanúgy pocsék lesz minden, csak máshogy, plusz még annyi örömöm sincs az életben, még az a limitált idő se, amíg a vágy tárgya megvan.
Ennek se így se ugy nicns semmi értelme.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!