Lakásra gyűjteni hosszú éveken keresztül, emiatt lemondani fiatal korban sok mindenről (autó, motorvásárlás, utazások), vagy igazán megélni az életet fiatalon, de jelentős megtakarítás nélkül albérletben élni életed végéig. Melyik utat választanátok?

A lakást választanám/választottam. Pontosabban arra ment rá a húszas éveim eleje, hogy normális végzettségem legyen és tárt karokkal várjanak a jobb helyeken, mellette dolgoztam, amennyit tudtam, 2 évet laktam utána otthon és tettem félre szinte a teljes fizetésemet, majd jött újabb 2 év albérletben, társbérlőkkel, talán 50 ment el pluszban egy hónapban. Így lett meg végül a kezdőtőke a lakáshoz 25 évesen. A kocsinak, motornak nem látom értékét amúgy sem, az olcsó utazásoknak pedig megvan a maga hangulata és sok esetben sokkal jobban benne tudsz élni az adott hely kultúrájában ezáltal, amit én kifejezetten szerettem mindig is.

Egészséges középút miért nem opció?

Magam is könnyen teszek félre, az autót pedig pénzkidobásnak tartom a saját életemben. A családban van egy, ha kell, legfeljebb kölcsönkérem. Eddig még sosem kellett igazán, egy-két dolgot segített csak megoldani, de nélküle is ment volna. Messzire utazni nincs különösebb vágyam, inkább megyek például Kassára vagy Chemnitzbe vonattal, mint a világ végére repülővel. Ha tenger kell, a horvát bőven elég, ha meg egyszer látom csak a francia partokat, azzal is elégedett leszek. Havi néhányszor elmenni színházba, moziba nekem elég, a könyvtár meg ingyen van, én azt is élvezem, ott bóklászni. Van 3-4 jó haverom, velük egy baráti kör, ha nagyon unom magam, hozzájuk át lehet ugrani. Kutyát sétáltatok, az rendszeres napi program. Mellette gondolkozom, mit tudnék még majd a jövőben esetleg tanulni, ezzel a gondolattal is elvagyok. Mellette szívesen veszek részt különböző programokon, faültetések, beszélgetések stb... nekem ezek az élvezetes dolgok, de ez egy karakter, tudom. 27/F