Egy folyamatosan reinkarnálódó lélek 2 földi élet között milyen állapotban létezik/mi történik vele?

Ha a negatív karma már 5 perc múlva tapasztalható, az csak jó, mert egyből tanít és rendre utasít, nem halmozol annyit, így nem is szenvedsz el annyit idővel... Magas tudati szinten megszűnik az ítélkező én és csak a figyelem jelenléte marad, ez részben mondható szenvtelen állapotnak, ahol nem ragadnak el az érzelmek mert rálátunk mindenre, de a többi embert mozgató negatív karmára is, ezért az együttérzés egyre csak nő bennünk irányukba, ami pozitív karma, mert talán pont általunk kapnak némi nyugalmat rövid időre, míg nem megyünk bele a játékukba és nem harcolunk velük elme szinten.

"Miert a szeretet vonja magával a szívást?"

Aki tud szeretni, az már érettebb, a megvilágosodás maga a szeretet útja és türelemmel kell a negatív embereket felemelnünk az alacsony rezgésű szintjükről. Minél alacsonyabb valaki rezgésszintje, annál inkább az anyagba van ragadva, annál nagyobb elkülönültséget él meg és ez a tetteiben is megnyilvánul.

"nem halmozol annyit, így nem is szenvedsz el annyit idővel"

Ez így elméletben nagyon szép és jó csak a tapasztalat nem ezt mutatja

"Ez így elméletben nagyon szép és jó csak a tapasztalat nem ezt mutatja"

Idővel pedig a mérleg átbillen, ez is egy tapasztalat.

Vannak emberek akik alacsony rezgésű negatív emberekkel veszik körül magukat és elszenvedik ennek minden velejáróját, kiszolgálhatunk ilyen embereket de annak valóban nem mostanában lesz gyümölcse, viszont az ilyen embereket el is engedhetjük ha jobb nélkülük, és itt nem azokról beszélek akik segítségre szorulnak, hanem azokról akik kihasználnak.

#41

"nem véletlen, mert ha nem lenne ragaszkodás/vágy, akkor nem lenne bevonzódás, ragaszkodás pedig akkor van amikor elkülönültség van, tehát korlátozott tudatszint, így ezen a szinten nem is lehetne másképp."

Mi az a bevonzódás??

"Mi az a bevonzódás??"

A figyelem jelenléte odakerül, belebonyolódik, mert érdekeltsége van, vágya...

Annyira nagyon nem követi a vágyat meg a ragaszkodást a bevonzódás, és pont ebből adódik a probléma.

Vagy most én vonzódom be valahova?

A végső figyelem miért lesz elkülönült figyelemmé?

Miért azonosul az elkülönült figyelemmel, vagyis miért válassza a szenvedést?

Vagy ez véletlenül történik?

A tudatban történik valami véletlenül? Ha pedig nem szándékos önaggresszióról beszélhetünk?

Hiszen a felébredettek számára nem tűnik el a világ, miután már nem elkülönült énként tekintenek rá, és nem azonosulnak vele, megmarad a világ. Tehát az elkülönülés nem szükséges a világ létrejöttéhez.

Ezt hogy "látod"?

Tudom nem könnyűket kérdeztem, de erre ha nem tudsz válaszolni, hogy véletlen-e vagy szándékos, hiányos a leírásod.

Azért mind érezzük hogy véletlenek nincsenek, akkor viszont szándékos, és nevezhető önagressziónak.