Egy folyamatosan reinkarnálódó lélek 2 földi élet között milyen állapotban létezik/mi történik vele?

"Milyen menedéket találjon a dualitásból az egységbe vezető úton?"

Bármilyen menedéket is találjunk, az csak időleges lesz, mint ebben a világban minden. A spirituális úton azt kell felismerni, hogy amit el akarunk érni az utat járva, AZ már itt VAN, és AZ nem más mint a figyelem jelenléte, tehát nem érhetünk el valamit ami már itt van, és megelőzi a test születését és a test kalandját ebben a világban és a kaland által kiváltott érzéseket/gondolatokat. Mindvégig a figyelem vagyunk, de amint a létformával véljük azonosnak magunkat, egyéni szűrön keresztül érzékeljük a világot és mindent megcímkézünk hogy az milyen számunkra, így jön létre rengeteg ragaszkodás, mert bizonyos dolgokat szeretünk, míg más dolgokat elutasítunk, így ragaszkodunk tárgyakhoz, hatalomhoz, személyekhez stb, mert ez mind érzéseket vált ki belőlünk, és az érzéshez való ragaszkodás tartja itt a figyelmet, és a figyelem újra és újra leszületik különböző élethelyzetekbe hogy újra és újra átélje ezeket az érzéseket, tehát a ragaszkodás tartja ebben a világban a figyelmet. Ennek a világnak pedig a velejárója az állandó változás és a múlékonyság, a születésünktől kezdve a halál felé tartunk, ezt el kell fogadnunk, de közben rá kell ébrednünk hogy nem a test és annak énje vagyunk, hanem a figyelem jelenléte amiben minden létrejött, így ha elveszítünk valakit akit nagyon szerettünk, teljesen természetes hogy tiszta szívből meggyászoljuk, de ne ragadjunk tartósan ebben a gyászban, legyen jelenlétünk és vegyük észre magunkban ezeket az érzéseket és engedjük el őket, ez nem elfojtás, hanem az érzés felismerése és ezáltali elengedése, mert az érzés az a múlthoz kötődik, már nincs "jogosultsága".

"Hogy lehetek EGY azzal, akit már elveszítettem?"

A jelenlét AZ EGY, EGY figyelem terében jött létre a világ és az elkülönült személyek története, mindig is AZ EGY voltál, mindenki aki létezik AZ EGY, de a végső szemszögből nincsenek mások, csak EGYSÉG, minden egyetlen énként ragyog.

A spirituális keresőnek elfog jönni az az idő, amikor kilép önmaga árnyékából és ráébred hogy a kereső és az út nem volt valós, ekkor önfeladás által ráébred hogy ő nem a test és elme énje. Önfeladás alatt az értendő hogy minden amihez ragaszkodtunk és magunkénak tekintettünk átadásra kerül, és ami marad AZ vagyunk mi, és AZ nem más mint az örök időtlen figyelem. Más különben elkülönültségben ragadunk spirituális személyként, ragaszkodva hitrendszerhez, spirituális betekintéskor megélt érzésekhez stb. Tehát lehetünk ebben a világban oltári nagy guruk, sok sok spirituális tapasztalattal és tudással, de egy napon azt is el kell engednünk. Szóval a spirituális utazás hasznos dolog, mindvégig kutatunk általa, de végül pont abból ébredünk aki el akart érni valamit, magából a keresőből ébredünk az örök jelenlétre, ami nem egy új dolog, hiszen mindvégig AZ voltunk.

Kedves #31 Két kérdésem lenne :)

Hogyan lehetséges hogy én mint tudat nem élem mások tapasztalatát, 8 milliárd emberét, ha a tudat mindenkiben ugyanaz?

Az azonosulás a testtel és képzelettel, szándékos? Vagy másképp mondom.

Tegyük fel 5 éves koromig tudatként ismerem magam, azután 6 éves kortól azonosulok a testtel és gondolatokkal, érzelmekkel, aztán 30 évesen észreveszem hogy azonosultam, de nem emlékszek a részletekre, hogy miért történt meg az azonosulás(a külső dolgok, mint szülő, iskola valószínű már okozat, nem pedig ok)

Előbukkanhat a belső narrátor, a képzeletbeli gondolkodó, de az még nem ok az azonosulásra. A tudat nem dönt csak megenged, de ha az elmén keresztül tekint már dönthet. Véletlen az azonosulás vagy szándékos? Vagy nem is lehetne másképp?

Pedig bizonyitott tény hogy az ember egy másik ember fizikai fájdalmát is képes érezni valamint az is, hogy az emberi agy becsaphato.(pl repuloszimulatorban hanyingered lesz, kozben egyhelyben ültél csak, de ezt még halállal is bizonyitották egy kivegzés elotti rabon. Azt mindták méreginjekciot fecskendeznek bele es meghalt. Es kozben nem méreginjekciot kapott.)

Az emberi agy nagyon, de nagyon könnyen becsapható, számis optikai csalódásra is van példa.

Meg se kottyan elhinni azt hogy a sajat testünk mi magunk vagyunk.

Es azért a HIT lényege sem véletlenul jelenik meg vallásban is, vagy a vonzás törvényében is de még a kvantumfizikát is belekeverhetném.

"Amit képes vagy elhinni, azt meg is teheted." Es sok hasonló szlogen sem véletlenül kapott szárnyra.

Pl "ha mustármagnyi hitetek lenne, hegyeket tudnátok mozgatni"

Az emberi agy 90% kapacitása jelenleg nincs kihasználva. Rengeteg mindenre képes lenne az ember már a földön is, nem csak halála v baleset körül tud kilépni sem, ahogy erre is számos példa van(testen kívüli élmények pl csak ketamintól is)

Szóval a halál utáni élmények amikröl eddig tudunk, szerintem azokra a földi életben is képesek vagyunk, már csak azért is, mert nem a testünk vagyunk csupán élve sem, amivel azonosulunk.

Ergo elképzelhető lenne az is, hogy testileg élve is ugrálhassunk a különböző tudatsíkokon.

Az érdekes viszont hogy ez a képesség halál környékén egyből előjön, es valószinűsítem azt hogy csecsemőknél is megvan(számtalan beszámolo van arrol hogy mintha valakivel kommunikálnának akit masok nem latnak, vagy az se semmi hogy anyanyelven megtanulnak 3 nyelvet is, egy gyerek/felnőtt pedig "elbutul".

Ez a fajta "elbutulás" a testi fejlodessel es a materiális vilaggal valo azonosulás miatt történik meg. Minél jobban hiszed hogy te vagy a tested es csak az letezik amit megfogsz es azt nem te teremtetted magad köré tudattal, annál kevesebb a képességed különböző tudatsíkokon is lenni.

Azaz a hit, önhit itt a kulcs szerintem.

A testünkből való direkt kilépésekkel szerintem az a gond hogy nem vagyunk benne profik, azaz mi van ha nem tudsz visszalépni? Mesterségesen vagy drogokkal es egyéb módszerekkel is előidezhető a kilépés.

Es ha profik lennénk benne lehet nem tudnák kezelni a kialakult káoszt

34 én próbáltam eddig gyakorolgatni a vonzás törvényével be is jöttek eléggé hajmeresztő dolgok is, de szerintem ott bukik az egész hogy felnőzltten pl nem tudunk megtanulni 3 nyelvet pikkpakk anyanyelvin.

Tehát a hitet mar csecsemőkortól kellene tanulni es akkor eleve olyan öntudata személyiségszerkezete alakul ki az embernek ami befogadja a nem anyagi világot is vagy más tudatsíkokat vagy mondhatnám azt is hogy amiket a csecsemők tudnak amekkora képességeik vannak azokat megtartani kéne.

Pl nyelvet ők nem is betűalapon tamulnak es nem abc alapon eleve. Hanem a beszédritmus beszéddallam az alap. Aztán a vizulizált képek+hang.

Sőt tovabbmegyek. Nem is látnak kezdetben 3D ben sem. Maga a 3D fogalma vagy tudata is csak a mi 3D-s materialis tapasztalatunkbol van nekik.

Tehát szuletestol kezdve van folyamatosan egy "lebutulás"ami addig is terjed hogy elhisszuk azt hogy csak egy test vagyunk es addig élunk csak amig a testunk él. Kozben lehet nincs halál meg szuletes sem. Kezdet es vég sincs. Csak ahogy irták allandóság van. Nincs idő sem.

31. Vagyok.

"Hogyan lehetséges hogy én mint tudat nem élem mások tapasztalatát, 8 milliárd emberét, ha a tudat mindenkiben ugyanaz?"

A figyelem jelenléte azonos mindenkiben, és egyénenként jön létre az éntudat. Amikor nincs test és korlátozottság, akkor jobban éljük az egységet, akkor minden ami létezik énedként ragyog, és tudomásod van az emberek gondolatairól és érzéseiről, egyszerűen megéled azokat is. Samadhiban szintén megélsz mindent, ezt sokan elérik meditáció és önkutatás által.

"Az azonosulás a testtel és képzelettel, szándékos?"

Olyan mintha a figyelem belesodródna egy új leszületésbe, hasonlóképpen mint ahogy az ember álmában is felmerül a tudatalatti tartalma és létrejön az álom, és egyszer csak ott vagyunk az álomtestben megélve az álomvilágot. Az azonosulás ezt követően megtörténik, és nem sokan akarnak kilépni belőle, mert az úgy tűnik mintha elvesznénk.

"Olyan mintha a figyelem belesodródna egy új leszületésbe, hasonlóképpen mint ahogy az ember álmában is felmerül a tudatalatti tartalma és létrejön az álom, és egyszer csak ott vagyunk az álomtestben megélve az álomvilágot. Az azonosulás ezt követően megtörténik, és nem sokan akarnak kilépni belőle, mert az úgy tűnik mintha elvesznénk."

Tehát véletlen?