Egy folyamatosan reinkarnálódó lélek 2 földi élet között milyen állapotban létezik/mi történik vele?

*Marmint halál bekovetkeztekor jon a feny alagut effekt ezt összevetették a szuletéssel

Határozottan beszélnek róla hogy a testükön kívül találják magukat. A saját temetését, vagy akit megöltek tudta hova rejtették a holtestet és teljes egészében tudatuknál vannak. Egy reinkarnáció emlékei dokumentumfilmben, és filmrendezőnél aki gyerekként reinkarnálódott ők azt mondták (hogy az isten visszaküldte őket). A gyerek azt mondta hogy egy ajtón küldték át és úgy került a testbe. De volt olyan eset hogy valamelyik könyben olvashattam hogy valami pont felé elkezdett zsugorodni, de a testéből már egy jó ideje kint volt és a temetásét is látta, azt mondták neki ebbe a pontba van az összes tudásod, és akkor kezdett reinkarnálódni. Elég sokan beszélnek külső hatásokról, meg hogy idegen entitások élnek köztünk ezekben a történetekben. Youtubon volt egy film háborús övezetben ahol ilyen dolgokban hisznek. A kutató mesélte hogy hírtelen haltak meg azok feltudnak idézni emlékeket. Akik lassan azok nem emlékeznek semmire. Meg álítólag ilyen történeteket halottam akik átélték arról a fényről hogy valami istenhez fog kapcsolódni, meg hogy fejlődjön azért kell reinkarnálódnia hogy az istenhez felkerülhessen. Gondolatolvasás, telepátia. Könnyen lehet abban a fényben memóriatörlés történik ahogy a testben leszületéskor is. Nagyon sok eset egy éven belüli reinkarnációról beszél a halál után. És minden esetben beszámolókról van szó. Végül is miért lenne fény alagút, begyűjtik a lelkeket? Nekem az jött le hogy a lelkeket begyűjtik, törlik a memóriájukat, maga a leszületésnél is törlődik amiket elmondtak. Erre még ráerősít a Van Allen sugárzási öv, ott vannak olyan fényjelenségek amiket leírtak, és a műholdakra, élőlényekre káros sugárzások. Nagy energiájú részecskék. A pontból B be valahogy mindig el kell jutni. És sokan a kettő között határozottan beszélnek arról hogy ebbe a világba vannak, csak a testükön kívül.

1-es, ebben az esetben mi a helyzet azokkal, akiknél a klinikai halál áll be? Ők is beszámoltak valami fényről az alagút végén, de őket visszahozták. Akkor eközben mi történne azzal a terhes nővel, aki éppen akkor szülné meg a gyerekét? Hová tűnik a gyerek? Remélem érthető amit írtam.😀

5-ös, én nem pontoztalak le. 4-es voltam.

Alapvetően az egész oldal arról szól hogy különböző üzleti érdekek emberekre sózzák a hülyeségeiket magukat átlagembereknek beállítva. Az egész szavazórendszer is erről szól! Mesterséges kérdéseket írnak ki amire mesterséges érdeklobbik válaszolnak. Egynap alatt tele nyomják a válaszokat meg a szavazatokat, meg ki mennyire hasznos választ ad. Minden kategóriában ez megy ami valami érdeket érint politika, vallás, üzlet, informatika és lehetne sorolni. Ezt ne vegyétek magatokra, mert ez nem a leszavazottokat minősíti!

Volt régen egy balesetem, ebben a balesetben míg a testem a földre zuhant, lepergett az addig megélt életem teljes részletességgel, ezáltal újra éltem minden érzést és gondolatot amit megéltem, ugyanakkor ilyenkor véget ér a személyes látásmód és egységben létezünk mindennel, ez annyit jelent hogy amikor lepereg az életünk akkor nem csak a személyes szemszögünkből érzékelünk mint ahogy az életünkben, hanem mindenki szemszögéből akivel kapcsolatba voltunk, így ha valakivel jót tettem akkor megéltem a benne felmerülő kellemes érzéseket is, de ha rosszat tettem azt szintén, így rengeteg felemelő és kellemetlen érzést élünk meg ahogy lepereg az életünk. Az életlepergés azért találó, mert valójában a testem a földre sem zuhant és mindezt megéltem, tehát földi síkon egy fél pillanat alatt, de ugyanakkor egy időtlen pillanat is ez, mert egy életnyi eseményt élünk újra teljes részletességgel. Ebben az állapotban a testről "leválva" semmik vagyunk, anyagtalan jelenlét/figyelem vagyunk, de test nélkül ez a jelenlét nagyon éber, a testtel azonosságban való létezés nagyon korlátozott érzékszervekkel történik. Például ahogy a baleset zajára felém rohantak, éreztem mindenkinek a gondolatait és érzéseit, a rémületüket és izgalmukat, de ez a testen kívüli érzékelés sem egy szemszögből történt hanem mintha mindenből figyelnék, tehát ezen a szinten nagyon nagy egységet élünk meg, ugyanakkor lehetőség van az elkülönültségben ragadni, mivel a testtel való azonosság itt véget ér, és nincs kapcsolat a testtel, tehát nem marad nekünk semmi, csak a megélt élet után egy érzelmi/lelki állapot, ha ezzel kerülünk azonosságba akkor ez az érzelmi állapot egy neki megfelelő minőségű érzelmi környezetbe fog leszületni, egyszerűen nem tud máshová mert azzal az érzelmi közeggel rezonál együtt, így ha ártó életet élt valaki, akkor olyan közegbe fog leszületni és az őt mozgató érzelmi háttér is olyan lesz, de mivel itt sok életnyi háttérről van szó, így az előző életekből származó erények is megjelennek, tehát nem feltétlen lesz végig rossz élete. Tehát a mostani életünk teremti meg a következő életünk alapjait, és minden élet végén ott lesz az életlepergés és egy érzelmi állapotba jutás ezáltal, ami újra és újra belemerül az anyagba, azaz leszületik, míg fel nem ébred a téves azonosságból, hogy ő nem a test, és nem is az érzelmi test ami az anyagi test után fent marad, hanem ő maga az örök jelenlét ami csupán tanú nélküli tanúja ennek a körforgásnak. Ami vagyunk az személytelen, nem ilyen vagy olyan, hanem mindentől független létező, ezáltal túl van a téren és időn, így mondhatjuk rá hogy időtlen és öröklétű. Ami vagyunk abban jön létre a múlandó létezés körforgása, a tér és az idő játéka a sok létforma által. Hasonló ez mint az ember éjszakai álma amikor egy egész álomvilágot álmodik és ott több álomkarakterrel megél egy kalandot. Az álmunkban semmi nem valós, csak a figyelem jelenléte, mégis az álombéli karakterrel élünk meg azonosságot. Az emberi anyagi létünkben a testünkkel élünk meg azonosságot, és ez egy tartósabb állapot mint az álombéli álomtest, itt napról napra van tudatunk és ez egy erős azonosságot hoz létre a testtel, de amikor a test meghal, a figyelem jelenléte marad csak, ami vagy újra az anyagba merül, vagy önmagára ébred. Tehát ami vagyunk az vagy megnyilvánul és akkor van világ és létformákkal való azonosság, vagy önmaga teljében ragyog és nincs megnyilvánulva. Amikor nincs megnyilvánulva akkor csak lét tudomása van az örök üdvben, amiben képes megjelenni a mulandóság. Erre az öröklétű lényünkre ébredni nem egy új dolog, hiszen mindig is ez voltunk, csak időről időre a múlandó létformával való azonosságot éljük.