Élet a halál után. Vélemények?

"Kiss Tamás Zoltán válasza: reinkarnáció van."

Elvis is él.

LastOne.Left

Már bocsi, de ez nem igaz... Ott van pl Petőfi, aki 18-20 évesen írta a legszebb verseit, ha fognál egy embert, egy átlagos embert, és 10000 évig, vagy még tovább tanítanád verset írni, akkor sem tudna olyan verseket írni, nem lenne költő, csak egy ügyes rímfaragó... Az érzelmek, és az érzések megfogalmazás nem tanítható, nem tanulható... Van akiben meg van a tehetség, és azonnal jelentkezik, és van akiben nincs, abban sohase lesz meg...

én bölcsességről beszéltem kedves Blacksword, nem a tehetségről. De egyébként, ha tízezer évig élne egyhuzamban az ember, akkor kifejlődne benne is ez a tehetség, mivel egy olyan dologból merít az egyén ilyenkor, ami csak úgy a semmiből nem elérhető, csak akkor, ha már az ember akár előző életbe, akár a tárgyéletben megtapasztalt, elsajátított, mint módszert...és mi alapján kerül közel e dologhoz? a bölcsesség alapján, az alapján, hogy nagyon sok mindent megélt már az elméje, és emiatt képes ihletből alkotni, nem pedig tervezve. szóval azzal, hogy csak x emberre rójuk rá ezeket a tehetségeket, és azt állítjuk, hogy ez vagy van, vagy pedig soha nem lesz, no az az emberi elme lealacsonyítása...mivel mindenkinek meg lehet ez a képessége, csak kérdés ki mennyire szánja rá magát, hogy használja és kiaknázza. A fő kérdés pedig, hogy akkor teszerinted, csak úgy a semmiből, mindenféle beleadott munka nélkül van valakinek tehetsége(most mindegy, hogy költészet, vagy építészet)? Ha nincs korábbi tapasztalat, akkor nincsen tudás, sem tehetség...amúgy is a tehetség egy gyűjtőfogalom, vagy hogy nevezzem...sok embernek van, de nem ugyanarra a dologra...minden komoly művész ihletből/sugallatból alkot, van akinek meg asztalosmunkához van tehetsége, van akinek pedig valamilyen sporthoz, színészethez. A tehetség tehát kifejlődik, és attól függ, hogy ki milyen érdeklődési körrel bír, ki milyen ízlésű...:)

Én tehát azt mondom, hogy tehetsége mindenkinek van, nem csak kiváltságos embereknek, ezzel pedig nem egy Petőfit alacsonyítok le, hanem a többi embert húzom fel Petőfi mellé. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

szerintem a halál után nincs semmi. kész, vége. megszűnsz létezni. ez se nem jó, se nem rossz, csak van.

igazából nem értem, ebben mit nehéz felfogni.. : ) tudtál magadról, mielőtt megszülettél..? nem. semmi nem volt. csak nagy feketeség, ha úgy vesszük.. tudsz magadról, miközben alszol..? nem.. nem emlékszem reggel semmire, kivéve, ha álmodtál valamit. nahát, a halál is valami ilyesmi lehet. Nem tudsz semmiről, egyszerűen csak.. vagy és kész, az idők végezetéig.

De abba, hogy "az idők végezetéig", inkább ne gondoljon bele senki, mert igenigen ijesztő :DD:)

LastOne.Left en megkaptam a gondolatot, bar tudom h az mindenkinek szolt aki azt a reszt olvassa. szoval sztem az a baj h sokan csak azzal foglalkoznak mi van a halal utan, kozben meg elfelejt elni. en szemely szerint kielvezek minden percet es akkor mar megerte elni barmi is van vagy nincs a halal utan. de ez csak az en allaspontom.

bocsi csak nincs ekezetem

Nigra

LastOne.Left!

Na ez az igazi materialista hozzáállás... A tehetség belülről fakad, és nem a tapasztalatból... De hogy a Te szavaiddal éljek a semmiből jön... Noha én magamat nem merném semminek nevezni... Ha te semminek érzed magad... az nem az é bajom... Attól, hogy látsz egy csomó házat, attól még nemleszel zseniális építészmérnök... Hiszen akkor mindenki az lenne már, hiszen ha kimész az utcára, akkor mindenhol csak házakat látsz, már vagy 6000 éve... Szóval akkor mindenki építész lenne...

Harmadéves építész hallgatóként viszont tudom, hogy akinek nincs tehetsége az csak istálókat tud tervezni... Így születtek a szocializmusban a panelházak, és a sátortetős egyenházak is...

Mincs igazad ezzel a tapasztalattételben... És a fenti példa pedig jó bizonyíték... Akiben nincs tehetség, abban soha nem lesz meg... A művészet nem tapasztalat, hanem látásmód... HA nem tudsz valamit másként látni, akkor hiába nézel valamit, mert mindig csak egyféleképpen fogod tudni látni... A tehetség nem az előzőeket majmolja, hanem meglátja benne a formát, párhuzamokat von, és újjat alkot, nem pedig részekből rak össze egészet... Pont fordítva... Alkot egy új vázat és kitölti a részleteket... De látom te vagy az akinek mindig félig üres a pohár...

De térjünk vissza a versekhez... A versnek nem az a definíciója, hogy az az írás, ami nem ér ki a lap végéig és a sorok vége összecseng... A vers az érzelmek szavakba konvertált képe... És hiába olvasod el 100 élet alatt a teljes világirodalmat, ha ottbelül nem vagy költő, soha nem fogsz tudni verset írni, és nem leszel költő... Így születnek, a "jajj, de szerelmes vagyok beléd" és "jajj, de fáj a világ" kategóriás förmedvények, amik nem lesznek attól versek, mert úgy néznek ki... Hiányozni fog belőlük valami, ami verssé teszi a művet, az pedig a tehetség...

Szóval ne mássz fára, ha nem tudsz úszni, mert elüt a villamos...

Furcsa a hozzáállásod BlackSword. :)

az a nagy helyzet, hogy mi ugyanarról beszélünk, én csupán annyit mondtam, hogy akinek ez életében van valamihez komoly tehetsége, azért az egyén már korábban, egy előző életben, megdolgozott, nem azért dolgozott meg, hogy versíráshoz legyen tehetsége, hanem magáért a tehetségért. valamit félreértettél...és úgy hiszem azt gondolod rólam, hogy támadom, és lealacsonyítom az ilyen embereket...tévedsz...én csak a többi ember képességeit emelem az ilyenek mellé. ebben mi a gond, és mi a materialista hozzáállás? hogy azt mondom, ahhoz, amiből a tehetség jön, ahhoz gyakorlattal lehet hozzájutni, nem pedig munka nélkül kapja az ember. Egyetlen dolog miatt beszélhetünk egymás mellé...ha jól sejtem te egy életről beszélsz, és abba kategorizálod bele az egyéneket. Ilyen szempontból tényleg van olyan, aki komoly tehetséggel születik és van olyan, aki egy élete alatt(60-90 év) nem fogja tudni ezt kikeresni magában, vagyis "soha" nem lesz neki...de ez a soha csak egy tárgyéletre vonatkozik. :)

Másrészről ki mondta, hogy semmi lennék, vagy bárki más? És a pontot te magad teszed ki a beszélgetés végére, ezzel a kijelentéseddel.

"A művészet nem tapasztalat, hanem látásmód..."

Én mindvégig azt mondtam, hogy a látásmódhoz, hogy egyben lásd az egészet, hogy tisztán láss, hogy tudjál meríteni abból, amit a művészek, építészek, színészek, teljesen mindegy kik használnak, abból ami belülről fakad, amikor ihletből, érzésből dolgoznak, van szükség a tapasztalatra, megélésre...mert egy nem bölcs ember, nem látja meg az összefüggéseket, nem tud érzésből alkotni, mivel még "vak", ha szabad így mondanom, nem olyan szabad, mint egy Petőfi. a bölcsességhez viszont idő kell...mert tapasztalás híján képtelen vagy bölcsnek lenni...Petőfi is nemes lelkű, bölcs ember volt, gondolom nem kell részletezzem a szabadságharc körüli eseményeket. :)

azt pedig végre elárulhatnád, hogy tulajdonképpen mi is a baj, amikor ugyanazt mondom mint te?

ui.: azt állítom, amit te, hogy a tehetség belülről fakad, de ehhez le kell rakni az asztalra viselkedésben, látásmódban, életszemléletben. :)

Nigrának üzenem, hogy az számít, mi van a halál után, de nem konkrét eseményről van itt szó, hanem folytatásról. és ha folytatásról, akkor abból ki lehet következtetni, hogy fejlődésről, s ha fejlődésről szól az élet, akkor lehet nem az anyagi élvezetekre kellene koncentrálni, hanem tudatunk, elméink fejlesztésére, ugye ha az tovább él a halál pillanata után. érdemes elgondolkodni ezen. de, a te életed, te választásaid, te döntésed. én csak azt mondom ésszel. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Egyáltalán nem ugyanazt írod, mert teljesen mást írsz... Petőfi nem volt bölcs, Petőfi ösztönös zseni volt... Talán csapd fel az irodalomkönyvet... Senki nem tanította arra, hogy költő legyen... A személyiségében volt a tehetség... De a társadalomba soha -élete végéig- nem tudott beilleszkedni... Ő nem bírt másokat tolerálni, mások meg nem tudták őt... Neki szerencséje volt, hogy abban az időszakban élt, amikor az értelem kezdte kinyitni a szemét... Kár hogy most erőszakkal tartja csukva... De úghy látszik neked hiába hoz az ember példákat, akkor sem tudsz elrugaszkodni az empirista-materialista hozzáállásodtól...

Másrészt az emberek csak jogilag születnek egyenlőnek, de mentálisan nem... Tudod vannak zsenik, akik a társadalom kevesebb, mint két százalékátalkotják... Miért akarod őket lealacsonyítani azzal, hogy a nagy átlagot is mellé akarod emelni??? Ez teljes butaság... Igen is vannak olyanok, akik szellemileg (értelem terén) többek, mint mások...

És igen, az ember egyszer él, és éppen ez mozgatja az értelmet... Ez ösztönöz arra, hogy jobbá tegyük az életünket, és arra is ez ösztönöz, hogy halhatatlanná tegyük a nevünket... Ez az egész reinkarnációs butaságot csak azok találták ki, akik nem tettek életükben semmit, és azzal takaróznak, hogy most pihennek, holott csak lusták, és tehetségtelenek bármihez is... Tudom is őket sajnálni...

És hogy mi ebben a materializmosod? bVégtére is Te ragaszkodsz az emberi szellem, (jelen esetben ez az anyag) örök meglétéhez... Nem tudsz elvonatkoztatni a formától, ami jelen példában még mindig az anyag...

Blacksword.

Helyben vagyunk. :)

A beszélgetésnek innentől kezdve nincs értelme, mert te materiális szemlélettel bírsz, ami azt jelenti, hogy az anyag köré fonsz mindent, azt teszed meg elsődleges szereplővé. Ebben a felállás a Petőfi félék tényleg csúcs-szuperek, ezt nem tagadom, abban is egyetértek, hogy jelen pillanat különböző érettségben vannak az emberek tudatai. A mondatelemzésed hibát húzott maga után. Én még mindig azt mondom, amikor kijelentem ,hogy mindenkinek van tehetsége, hogy ezzel nem Petőfit alacsonyítom le, hiszen ő megmarad a saját szintjén, vagy még tovább száll, hanem a többi emberre mondom rá, hogy ők is képesek ilyenekre, de tapasztalás szükséges hozzá, mármint a tehetség kibontakozásához...ennyi, nem több. Azt sem ártana megbeszélni, hogy végül is mit értünk értelem alatt. tudod én a józan észt, racionalitást, tisztánlátást, bölcsességet nevezem magas értelemnek, nem a szaktudást, műveltséget. Meg amúgy is írod itt, hogy az egy élet mozgatja az értelmet...hogyan amikor a te nézeted szerint semmit nem kellett tennie mondjuk egy Petőfinek a költői tehetségéért? Egyszerűen megkapta a te felállásod szerint...neki azért már nem kell megküzdenie...mert minden kiömlik belőle(szavak, érzések, rímek), egyszerűen csak leül és csinálja erőfeszítés nélkül...akkor mi ösztönözi? nem az, hogy a bölcsességét, tudását megossza mással is, hogy azok is fejlődhessenek, tanulhassanak? vagy önös érdekből írt volna Petőfi verseket, hogy a saját érdekei teljesüljenek?

A ragaszkodáshoz pedig csak annyit, hogy rád ugyanúgy rád lehetne mondani, ezt...sőt a kijelentéseidből azt a következtetés lehet levonni, hogy csak néhány ember lehet fantasztikus elme...a többi soha...na ez a lealacsonyítás, és beskatulyázás...én nem ezt teszem. :)

ui.: a melléemelés úgy néz ki részemről, hogy tudom, idővel mindenkiben ily mértéket ölt a tehetség, mint mondjuk Petőfi Sándorban, de nyilván nem azonnal. :)

üdv

25/F

LastOne.Left