"Boszorkányok" igen is léteznek?

Én csak röhögök rajtatok.

Én is sok könyvet olvastam ebbe a témában,mert érdekel,meg a családban is vagyunk egy páran,akik ilyesmivel foglalkozunk. Engem csak 1-2 éve kezdett érdekelni a dolog. Nem mondanám,hogy boszorkány vagyok,inkább még csak "tanuló." Viszont vannak olyan "képességeim",amire nehezen találok ésszerű magyarázatot. Leírok egyet. Még egészen kicsi voltam, járt hozzánk egy bácsi,anyámnak a kollégája volt. Nem emlékszem az arcára,csak arra,hogy üveges,szürke szemei voltak,és a tekintetében volt valami gonosz...Mindig hozott nekem csokit,ezt-azt,de féltem tőle,pedig "vagány" kisgyerek voltam,simán elvoltam mindenkivel,de ettől az embertől valahogy a hideg kirázott. Egyszer bent játszottam a szobában (kb. 6 éves lehettem) és ő belépett egy tábla csokival a kezében,közbe pedig becézgetett,hívott magához. Tisztán emlékszem,hogy lassan lépkedett felém,én pedig egyre hátrébb húzódtam,s közben arra gondoltam,hogy bárcsak elesne,s én akkor gyorsan kiszaladok majd anyuhoz. Abban a pillanatban megbotlott valami játékomban és hatalmasat zúgott,s úgy beverte a fejét,hogy elájult. Kiszaladtam szólni anyuéknak,sírtam remegtem. Majd anyu meg apu elindultak be a szobába,hogy megnézzék mi van a taggal,én pedig óvatosan mentem utánuk,s csak annyit hallottam,hogy apám azt mondta anyámnak: "látod, a lány is érzi,hogy valami nincs rendben ezzel az emberrel,mert folyamatosan sír,meg reszket,ha itt van!" Utána nem emlékszem,hogy mi történt,de soha többet nem jött hozzánk az ember. Egyik éjjel álmodtam vele,majd reggel megkérdeztem anyámat,hogy mi van vele,mire anyám elmesélte,hogy akkor látta utoljára,amikor én,(14 éve)tőlünk a saját lábán ment el,de azóta eltűnt,senki nem tud róla semmit...