Van-e itt nyitott gondolkodásmóddal rendelkező, mágia iránt érdeklődő személy(ek), aki egyedül járja az útját, viszont attólmég szeretne néha gondolatokat/tapasztalatokat cserélni?

A játék akkor végződik, amikor a kalandmester bejelenti, hogy teljesítettük(vagy nem) a történetet, amit írt. Vagy ha az egész csapatot kiirtja valami, ami eredetileg nem arra lett tervezve, csak minden játékos rossz sorozatokat dobott a kockával. Bár a főbb ellenségek is simán ki tudják irtani a party-t.

Ja. Ennél semmitmondóbb nem is lehetne a karakterem. Semmi különleges nincs benne, és nem is kompenzálom a játékstílussal. Azért vagyok ott, hogy ha valami messze van, akkor lelőjem, amíg a paladin(öcsém) agyon nem veri kétkezes pallossal. A másik két játékos egy wizard, és egy druida, és nem igazán tudják használni őket, szóval valahogy életben kell tartani a csapatot. Legutóbb is ugyanez volt. Csak akkor clericet használtam, és felvakartam azt, aki épp a saját vérében fetrengett negatív életerőpontokkal. Öcsém meg monk volt, ami kb alacsony szinten agyonverhetetlen harcos, magasabb szinten meg kvázi félisten. Akkor öten játszottunk, és volt a barbárunk, aki tudott még játszani, de ő nem taktikázott, csak ütött. De a másik két karaktert akkor is cipelni kellett.

Általában ugyanakkor, de rugalmasan kezeljük, mert van, amikor nem mindenkinek jó. Meg amikor senkinek.

Csatlakozhatok, ha olyan helyen vagyunk, ahol lehet találni embereket, de pl egy katakombában ha meghalok, nem igazán tudok új karaktert hozni. Valahogy a mesélőnek bele kell szőnie az új karaktert a sztoriba. De nem vagyok köteles új karaktert készíteni.