Van-e itt nyitott gondolkodásmóddal rendelkező, mágia iránt érdeklődő személy(ek), aki egyedül járja az útját, viszont attólmég szeretne néha gondolatokat/tapasztalatokat cserélni?

Én sem tudok elsétálni. Ha csak úgy el tudnék sétálni, akkor nem reagáltam volna a kommentjeire, hanem simán csak otthagyom a kérdést, és kész. És tisztában is vagyok vele, hogy nem vagyok rá képes.

Rajtam sem látszik, hogy kb 10 éve tudok meditálni. Mondjuk valószínűleg azért, mert nem rendszeres meditáló vagyok, hanem alkalmi, amikor szükségesnek érzem. Ha rendszeresen csinálnám, biztos tapasztaltabb lennék.

Én simán csak hanyatt fekszek az ágyon, mert ülve nem tudok meditálni. Teátrálisan fekszek, mint egy egynapos hulla :D Még csak mudrákat-kéztartásokat sem használok, mert nem olyan meditációt végzek, ahol bármi jelentősége lenne. Ha nagyon muszáj nem fekve csinálni valamiért, akkor sem ülök keresztbe tett lábakkal, mert 1. nem tudok egyenes háttal ülni úgy, 2. a térdkalácsaim kipattannak a helyükről, és elszállnak a szobában. Meg fáj is. Seizában, vagy sima térdelésben(nem kukoricán) még előfordul, hogy sikerül meditálni, de ilyenkor billegek, meg lebiccen a fejem, ami kizökkent, ezért inkább csak fekve. Olyankor nem vonja el a figyelmet a testtartás, meg hogy bólogat a fejem, mint a gyalogló galambnak. És térdelve, ülve is simán el tudok aludni közben, szóval mindegy, ha fekszek, vagy térdelek.

Inkább eslétálok a saját nyugalmam érdekében. Attól, hogy nem veszem fel a kesztyűt, még nem esik jól, ha sértegetnek. Amikor van értelme, elviselem, de ha nem muszáj, akkor inkább nem. Csak előre nem lehet mindig tudni, hogy mikor van értelme, és mikor nincs.