A kislányom lát valakit, akit mi nem, de mivel csak 21 hónapos, képzeletbeli barátról még szó se lehet - mit gondoltok erről?

Sok buggyant kommentelő :)

Tényleg szellem, de nem kell félni, én is láttam kiskoromban, és most is ismerek olyan felnőttet, aki a gyerekekhez hasonlóan látja őket. Nem sok vizet zavarnak.

Aki nincs elég magas spirituális szinten, nem tudja elfogadni, az szórjon sót meg egyen hagymát, változtatni úgyse tud rajta.

papot kell hívni a lakásba, hogy kiűzze onnan az ördögöt!

nem árt ha megszenteli a szobákat, és azokat a helyeket, ahol a szellem tartózkodni szokott.

Olyan sok helyen olvasni ilyenről és csak kisgyerekekkel kapcsolatban. én a helyedben kérdezném erről. hogy néz ki, stb.

nem hiszem, hogy ez csak a fantáziája. ha a kisebbik is látja, akkor pláne nem. elvégre mindketten nem képzelhetik ugyanazt, nem igaz? és ahhoz még kicsik, hogy összebeszéljenek és füllentsenek erről.

az ilyen elméletek hívői azt vallják, a felnőttek nevelik ki ezt a gyerekekből, akik már elvesztik ezt a képességüket.

És két ujjától megszabadítottátok? Szép, most megint ki fogja megszámolni a novembert meg a decembert? :) (ez ilyen hülye inszájder vicc akart lenni)

Szerintem ha a kommunikációs készsége fejlettebb a szokásosnál, akkor lehet képzeletbeli spanja is. Továbbra is fura persze, hogy helyhez köti, és épp csillárhoz. Gondolom a csillár formájához kapcsolódó félig fantázia, félig alakfelismerési "hiba", vagy inkább "fiatalos" egyediség :)

A név kapcsán: nem selypíti a j-t? Gibrac vagy ilyesmi lehet, aztán hátha találtok valami gyerekfej-leharapó alkimistát hasonló névvel, hogy meglegyen a nyugalom :)

Szerintem csak egyszerű gyermeki fantázia... miért ne lehetne? Én nem hiszek a szellemekben meg a sok marhaságban. Viszont egy kisgyereknek sokkal több agysejtje van, mint egy felnőttnek, tehát nem kizárt, hogy ilyen élénk a fantáziája már ilyen picike korban. Az, hogy a kis 4 hónapos meg látja... gondolom, csak a nagyobbik testvérét utánozza, meg fene se tudja, lehet, hogy nagyon szimpatikus neki a csillár. :)

Én is nagyon élénk fantáziájú kisgyerek voltam (és hasonlóan élénk fantáziájú felnőtt vált belőlem), igaz, én nem emlékszem, hogy ilyen kicsiként lett volna bármilyen képzeletbeli barátom. Ellenben később volt (igaz, én már elég idős voltam akkor ahhoz, hogy tudjam, hogy csak én találom ki, és nem is beszéltem senkinek róla), illetve gyakran előfordult, hogy árnyakba alakokat láttam bele, vagy mozgást észleltem ott, ahol nem volt. Ennek a leleményes fantáziának köszönhetően ma is van, hogy éjjel a biztonság kedvéért felkapcsolom a villanyt, ha valami szokatlant tapasztalok.

Ez a nagyon találékony fantázia nem túl jó, nagyon sok mindentől félek (horror-filmeket pl. sohasem nézek), és néha kívánom, hogy bár ne tudnék ennyi marhaságot kitalálni. Komolyan mondom, én a saját fantáziáimtól jobban félek, mint konkrét dolgoktól. Ezért szerintem érdemes lenne beszélgetni a kislányoddal, és tudatosítani benne, hogy ez csak egy fantáziálás, ilyen nincs, anyu-apu, nagymama mindig vigyáznak rá, sose lehet semmi baja.

Én sem hiszek a szellemes dologban. Fantázia, vagy korábbi mese szereplője lehet Gibják.. (esetleg a "hívják" szót értette Gibjáknak) :))

Az unokaöcsém mikor megtanult beszélni, állandóan úgy csinált, mintha egy csomó kiskacsa és kutya jött volna utána, beszélt hozzájuk hátra, a villamoson mindenki minket nézett, kicsit ciki is volt néha (nekem, mint unokatesónak, az anyukájának persze nem) :))

Elképesztő,hogy még mindig ilyen sokan hisznek ezekben a hülyeségekben! Ha már a pici gyereket is erre tanítjátok,akkor milyen felnőtt lesz belőle?

A gyerekeknek nagyon jó a fantáziája,és teljesen beleélik magukat ezekbe. Amit elképzelnek,azt látják is,sőt beszélgetnek is vele. Gyerekkoromban én is voltam így, agyerekemnél is megfigyeltem. De szellemek nincsenek!