Lehetséges "hívni" olyan valakit, akit nem ismerünk?
Ez őrülten hangzik, de úgy érzem hív valaki. Hívott. Nagyon-nagyon sokszor, és sokáig. Én pedig nem voltam kész meghallani, megtalálni, megismerni őt. De végre rátaláltam. Éreztem, hogy vonz. Mintha... engem szólítana... Mintha mágnes lenne... És megszűnt. Csak úgy hopp, véget ért. Feladta, hogy rátaláljak :( Érzem. Mikor már egy karnyújtásra voltam... Ahogy régi képeket nézek róla, átjár egy érzés. A magány. A magánya. Hogy kers valakit. A lehangoltsága, a depressziós korszakai. És a maró bizonyosság, hogy rám várt. Most pedig az utolsó utáni pillanatban kapálózok, hogy ne adja fel, itt vagyok!
Valahogy képtelenségnek hangzik, hogy úgy hívott, hogy nem tudta ki vagyok és hol... De abban a pillanatban, hogy rátaláltam, megrohamozott a sok évi elkeseredett hívás, a reménykedés, minden...
Valami, vagyis valaki visszaterelt az eredeti kérdésemhez. Egy férfi, akiért rajongtam. Néztem a sorozatot, amiben szerepel, amit sosem hagyok ki. És eszembe juttatta, mikor őt próbáltam hívni. Vele kezdődött minden. Minden ezzel kapcsolatos élményem. Telepátia, vagy akármi is legyen ez. Tudtam, hogy őt nem szeretem. És nem képzeltem olyat, hogy egymásnak teremtett minket a sors. Igazából megtalálta, akivel összeillenek, és én örülök neki. De amiért felhoztam őt, az az, amire ráébresztett, hogy nálam ez csak akkor működik, ha tudom ki az illető. Nagyon erősen rá kell hangolnom, hogy egyáltalán esély legyen rá, hogy sikerül. Vele is kb. akkor sikerült, mikor már azon a szinten voltam, hogy úgy beszéltem és gesztikuláltam, mint ő. Nem direkt, de észrevettem magamon. Mondjuk én mindenkit így "utánzok", aki épp a figyelmem középpontjában van, vagy sok időt töltünk együtt stb. stb. stb. Nagy beleélő képességgel rendelkezem.
Ami nem hagy nyugodni: Neki hogyan sikerült enélkül? Kit hívott egyáltalán? Ő tudja egyáltalán?? Vagy ami ijesztőbb, ha tudja, hogy ki vagyok. Ez lehetetlen. Hacsak nincs olyan közös múltunk, amire nem emlékezhetnék, vagy nincs közös végzetünk, ami felé nem is ő hív, hanem mindkettőnket egy láthatatlan erő terel egymás felé.
Ezért kérdezem lehetséges-e. Csak hogy tudjam, egyáltalán milyen irányban kezdjek tapogatózni.
Olyan embert, aki ilyen mértékben érti és műveli a telepátiát, aligha találsz meg itt. Tudományos magyarázatot nem tudok neked felmutatni, inkább csak egy olyan magyarázattal próbálkoznék meg, ami lehet nem tetszene neked, és lehet nem is igaz.
Nagyon sok ember rendelkezik karizmával. Olyan fellépéssel, retorikai készségekkel, amiktől vonzóvá válik mások számára. Ez a karizma pedig képernyőn is átsüt, és vonzza az erre nyitottakat, mint méhet a méz.
Ha valaki magányos, egy másik magányos ember érti meg a legjobban, ahogy egy anya fájdalmát, vagy harcos fájdalmát is egy anya és egy harcos ismeri fel a leginkább. Az emberek társat keresnek az ilyen érzésekben, és ha megtalálják a másikban, automatikusan egyfajta kötelék jelenik meg közöttük, ez így természetes.
A kérdésedben említed az illető depresszióját és magányát. Itt logikus magyarázatként születhet meg az a mondat, hogy azt érzed, segítened kell neki, meg kell gyógyítanod, fontossá és valamilyen fokon nélkülözhetetlenné és egyedülállóvá akarsz válni a számára, ergo azt akarod érezni, hogy különleges vagy neki? Neki, vagy legalább valakinek?
Gyakori, hogyha igazán megismerünk valakit, akkor meg is szeretjük őt. De az, ha szeretünk valakit, nem feltétlenül jelenti azt, hogy birtokolhatjuk is, vagy akárcsak a közelébe kerülhetünk. Talán néha csak távolról figyelni lehet, és reménykedni, hogyha számunkra elérhetetlen, akkor majd valaki más megadja neki azt, amire szüksége van. Ha te vagy az az ember, aki neki kell, te vagy az, akire vár, és aki begyógyítja a sebeit, akkor összehoz titeket az élet, úgy, hogy te küzdesz érte, vagy bízhatsz a 0.1%-os csodában is.
A szavaid merő önbizalmat kiáltanak, ez igazi, vagy csak meggyőzni kívánod magad? Ha valamit akarsz, tenned kell érte, felnőtt vagy már, tudod, hogy csodák és meseszerű sorstalálkozások a mesékben vannak.
Nagyon bízom benne, hogy idővel átlátod teljesen az érzéseid, és megtalálod azt, akit/amit keresel, bárki bárhol, bármi legyen is. Sok sikert!
Valami fura történt. Éreztem őt pár pillanatra. Nem is az, hanem most nem csak érzések voltak, hanem egy szó is. Egy megszólítás: "Kismadaram". Mintha ennek jelentenie kellene valamit, de k..vára nem mond nekem semmit....
Ha csak ez az egy szó mondana legalább neki valamit...
Nem értelek. Hogy azt mondod, hogy egy magyar celeb hív téged? Egy 22 éves srácot?
Nem tudom elképzelni, hogy lenne olyan celeb, de akár élő ember is aki ezt képes lenne véghez vinni. Kire gondolsz konkrétan? Milyen celeb ?
Nem éppen celeb, külföldi énekes. Ő férfi, én nő.
És hátborzongató érzés. Nem is maga a dolog, az csak szokatlan, nyugtalanító (ilyenkor mindig mehetnékem támad pl.). Hanem az, hogy ez lehetséges. És hogy nem tudom miért...
Javítsatok ki, ha tévedek, de mintha Tom Cruise-ról hallottam volna, hogy néha idegenekkel telefonál...
De itt nem erről van szó, ez az illető mentálísan, vagy inkább érzelmi szinten ""hív fel"".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!