Lehetséges "hívni" olyan valakit, akit nem ismerünk?
Ez őrülten hangzik, de úgy érzem hív valaki. Hívott. Nagyon-nagyon sokszor, és sokáig. Én pedig nem voltam kész meghallani, megtalálni, megismerni őt. De végre rátaláltam. Éreztem, hogy vonz. Mintha... engem szólítana... Mintha mágnes lenne... És megszűnt. Csak úgy hopp, véget ért. Feladta, hogy rátaláljak :( Érzem. Mikor már egy karnyújtásra voltam... Ahogy régi képeket nézek róla, átjár egy érzés. A magány. A magánya. Hogy kers valakit. A lehangoltsága, a depressziós korszakai. És a maró bizonyosság, hogy rám várt. Most pedig az utolsó utáni pillanatban kapálózok, hogy ne adja fel, itt vagyok!
Valahogy képtelenségnek hangzik, hogy úgy hívott, hogy nem tudta ki vagyok és hol... De abban a pillanatban, hogy rátaláltam, megrohamozott a sok évi elkeseredett hívás, a reménykedés, minden...





nekem is ismerős ez a dolog, csak a másik oldaláról. mindig hívni próbáltam, de mikor rájöttem, hogy hiába, egyszerűen feladtam, és pont. könnyebbnek tűnt úgy az élet, és nem bántam meg végül.
érdekelne, miért tartod őt lehetetlen kategóriának?
Nem, ő nagyon is él. Nem tudom "mágus"-e talán csak szimplán érzékeny a spirituális dolgokra. A hívása pedig nem csupán mentális volt, a kézzel fogható, valós életben is megjelent ez, sokakhoz eljutott ez a hívás. Hozzám kicsit későn. Milyen ironikus... Igen, még éreztem a vonzást. Egy egészen kis ideig, mint egy végső segélykiáltás. Az utolsó utáni pillanatban próbálom elérni őt. Szinte mindegy is mi szól ellene, bármit megtennék, hogy a szemembe nézzek, és lássam, hogy mindez igaz-e. A távolság, a nyelv... A fenébe vele.
Egyébként én is voltam már a másik oldalon, és olyan tisztán még nem éreztem senkit, mint őt, de ez még így is halovány, érzem, ahogy ráveszi magát, hogy hagyjon fel végre ezzel.















A sztár is ember ugyanúgy. Nem tudom, létezik-e telepátia és olyan telepatikus kapcsolat, amilyenre utalsz, de tanácsolni csak azt tudom, hogy ne öld az energiáid abba, hogy valaki olyan után vágyódsz, aki a saját meglátásod szerint elérhetetlen számodra. Hiszek abban, hogy akinek helye van az ember életében, az majd belekerül, de 22 évesen már kell, hogy legyenek olyan felelősségek és kötelességek a vállaidon, amik fontosabbak az ilyen vágyódásoknál.
Ha azt gondolod, ismered őt, és biztos vagy benne, hogy rád vár, és kapcsolatba akart kerülni veled, akkor hajrá. Ha ennyire fontos számodra, akkor tegyél érte, dolgozz, hogy legyen pénz legyőzni a távolságot, tanulj nyelvet, hogy az se legyen akadály. És 22 évesen már azt is tudnod kell, hogy nagyon sok dolog van, amire az ember vágyik, de soha nem kaphatja meg. Ez egy ilyen világ.
Írhatod ide a problémát, elolvassák az emberek, elmondják a negatív, lehúzó, vagy pozitív véleményüket, de mi az, amit igazából szeretnél, hogy mondjanak neked? Mi az, amit szerinted nyerhetnél, ha találkoznál ezzel az emberrel? Mit keresel igazából?
Hogy mit nyerhetnék? Bizonyosságot.
Nem vagyok aranyásó. És azt sem tudom mit éreznék iránta. Bár valószínű, hogy ahogy az lenni szokott, szerelemről van szó, de ez nem biztos. Vonzó is, ez igaz, de ez csak a második dolog volt, amit észrevettem rajta. A szenvedélye volt, amit kiszúrtam, hogy semmit sem csinál fél szívvel. Ebből következett, hogy érzelmes, érzékeny ember. Ez az, ami minden rétegen átsüt. Nem pusztán egy kirakat ember. Benéztem a felszín alá, és rámzúdult hirtelen lavinaként az a rengeteg érzelem, ahogy próbálta elrejteni, ahogy próbálta elmondani, ahogy a sorok között olvasva felbukkanok én.... minden. És éjeken át nem hagyott aludni. És ekkor már felismertem az ő "telepatikus" vagy nem tudom milyen "hangját". Nem igazán hang, érzések talán. Őt magát ismertem fel. És éreztem, hogy "beszippant", magával ragad, vonz, hív, kellek neki, szüksége van rám, akar... Nekem tetszett. Tetszik. Fogjuk rá. De én csak észrevettem ezt, csak belecsöppentem, én nem akartam ezt. Nem tudom miért történik ez. Nem tudom ki vagyok, lehetnék én neki. Ezt volna jó megtudni.
Az eredeti kérdés, hogyan csinálta\csinálja ezt... De látom erre nincs válasz.
És igen, jelen pillanatban lehetetlennek tűnik még másképpen, személyesebben kommunikálnom vele. De tudom, hogy sikerülhet. Majd, valahogyan. De most nem tudom felhívni, hogy eltrécseljek vele erről, és nem is sülne ki abból semmi jó.
Nem tudom milyen válaszokat várok a kérdésemre. Talán olyanokat, mint a tiéd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!